۩7.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Az este folyamán felkeltem pár pillanatra és Suga arcát láttam magam előtt. Elég homályos volt a kép, ugyanis félálomban voltam. Pislogtam párat, de semmivel sem volt jobb. Úgy gondoltam valószínűleg képzelődöm, szóval nem is nagyon izgatott a dolog. Magam mellé pillantottam, és Alexet véltem felfedezni, aki nagyon játékos kedvében volt. Már majdnem félálomban voltam, mikor Chaeyoung rontott be a szobámba. Látott egy vadászt, akinek maszkja és szőke haja volt. Nem mellesleg Alexel játszott. Szőke haj és maszk... Ebből már egyből rájöttem, hogy Suga az. Akkor nem is képzelődtem, hanem tényleg ő volt itt. Próbáltam őt védeni, amennyire csak tudtam. Lassan felkelt a nap is, szóval nagy nehezem kimásztam a puha ágyból. Átöltöztem, majd a cicát felvettem és levittem a konyhába. Adtam neki enni, s én is ettem egy kicsit. Úgy döntöttem elviszem magammal az iskolába. Kiléptem az ajtón, és bezártam a varázskóddal. Ismét én voltam az utolsó. Alex mögöttem sétált és követett.
- Elég hűséges macska vagy, mit ne mondjak. Már rég elhúzhattál volna. - Szóltam az állat felé fordulva. Elég fura volt hozzá beszélni, de meg tudnám szokni. A macska csak bámult és a lábnyomaimba lépkedett. Jobbra pillantottam, mert láttam ott valamit.
- Kezdek megbolondulni... Már megint képze- - Be sem tudtam fejezni a mondat végét, mert hirtelen leugrott a fáról egy ember. Elkezdtem sikítani és egy gyengébb varázslattal megtámadtam. Amikor a szemébe néztem láttam, hogy nem ember. Egy vadász volt az, méghozzá Suga.
- Hé hé hé! Mi a frászt művelsz? - Ugrott ki a varázstámadás elől.
- Öhm... Én csak... Megérdemelted! A frászt hoztad rám! - Néztem rá mérgesen.
- Nem én tehetek róla, hogy ilyen ijedős vagy... - Csinált egy nagyon cuki mozdulatot, amit nem tudok elmagyarázni. A lényeg az, hogy rettentő édes volt.

Alex előbbújt mögülem és felmászott Suga fejére. Ott kényelembe is helyezte magát.
- Bocsi érte... Levegyem? - Kérdeztem kissé kínosan.
- Nem kell, aranyos kis teremtés. - Nevette el magát. - Majdnem elfelejtettem... Azért jöttem ide, hogy figyelmeztesselek. Ma ne menj be az iskolába. Kérlek... - Vetette be a boci szemeket.
- Mégis miért? - Néztem rá értetlenül.
- Minden olyan fura... Elárasztja az egészet a fekete mágia. A többiekkel nem tudom, hogy mi van, de senki sincs magánál az hót ziher. - Próbálja elmagyarázni a helyzetet.
- És miért kéne hinnem neked? - Kötöttem belé, majd tovább mentem.
- Kérlek ne menj! Nem szeretném, hogy bajod essen. - Gyengén átölelt és a hazafele út felé fordított.
- Jól van... - Csodás érzés volt, hogy átölelt, mégis úgy éreztem ki kell bújnom kezei közül. Így is tettem, hiszen nekünk még nagyon beszélnünk sem kéne egymással.
- Mehetünk! - Kezdett el sétálni a házunk felé.
- Te nem jöhetsz. - Mondtam aggódva.
- Már miért ne mehetnék? - Visszafordult, s a karomon keresztül elkezdett húzni.
- Mert mondjuk ez a mi területünk? Én sem szeretném, hogy valami bajod legyen, szóval kérlek ne gyere. - Integetve elindultam haza. Reméltem, hogy nem hazudott és nem hiába megyek haza. Félúton belebotlottam Alexba, aki most már az én fejemre mászott fel. A házunk előtt már a testvéreim és a szüleim vártak. Egy kisebb összebeszélés után vonultunk volna be a házba, de ekkor
egy hatalmas fekete valami tűnt fel az égen. Ijedten néztem, s próbáltam rájönni, hogy mi lehet az.

§SUGA SZEMSZÖGE§

Dahyun kérésére nem mentem vele. Amikor ő elindult haza, a cicáját a terv szerint kicseréltük Hoseokra. Egy kis alakváltással sikerült belőle pont ugyan olyan macskát varázsolni. Az eredeti állatnak sem esett bántódása, végig én vigyáztam rá. Visszasiettem az iskolába és összefutottam Jungkookal. Pár szó váltás után elindultunk hazafelé. Még az erdő végét sem értük el, pedig a leggyorsabb úton haladtunk haza. Egyszer csak besötétedett minden, s az égen egy fekete mágia kapu jelent meg. Nem ijedtem meg túlzottan, de azért meglepődtem és pár másodpercig tátva is maradt a szám.
- Menjünk gyorsabban. - Közöltem Jiminnel és gyorsabbra is vettem a tempót.

۩6.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

A tükröm tükröződéséből láttam meg egy férfit Dahyun ablaka előtt. Azt hittem képzelődöm, majd megdörzsöltem szemeim, de még mindig ott volt. Az ablakhoz rohantam, majd úgy figyeltem, ahogy egy macskával játszik. Vadász volt, nem jöhetett volna ide, így gyors átrohantam nővéremhez, de addigra a férfi eltűnt.
-Dahyun! Itt volt egy vadász! Jelentenünk kell a szüleinknek!-
Csak nagyokat pislogott, éppen most keltettem fel.
-Mi? Milyen vadász?-
Kérdezte fáradtan, szemét dörzsölgetve.
-Egy maszkos férfi volt az ablakodban! Szőke haja volt és egy cicával játszott.-
Magyaráztam neki, majd nővérem szemei hirtelen kikerekedtek. Eszébe jutott valami, így fejébe néztem észrevétlenül. Jobbnak láttam, ha nem mondom el neki, hogy mit láttam.
-Ne! Ne jelentsd! Nem vészes! Rosszul láttad! Lehet álmodtál.-
Védi a vadászt? Miért?
-Unnie.. Ne barátkozz velük! Tudod, hogy mit tettek a családunk többi tagjával..-
Kimentem szobájából, majd ettem pár falatot, s sütőtököt idézve ismételten elröppentem a suliba. Furcsán nyugodt volt minden. Túlságosan. Senki sem beszélt senkivel, nem volt csoportosulás. Mindenki elment a másik mellett, mintha ott sem lett volna. A fekete energia szinte látható volt az emberek felett. Olyan, mintha megátkozták volna őket. Inkább nem is foglalkozok vele, hanem megyek a dolgomra. Felmentem a 10. emeletre és bementem a terembe, ami teljesen üres volt. A liftben is egyedül jöttem, már az is fura volt. De ez. Ez mi? Körbe néztem.
-Hahó! Van itt valaki?-

Forogtam össze-vissza, de semmi. Leültem a helyemre, majd szemem elé vetítettem telefonom és SMS-ni kezdtem a nővéreimnek, hogy valami nincs rendben. Vagy is próbáltam.
-Hm? Nincs térerő?-
Nagyra nyitottam szemem. Valami nagyon gáz! Ekkor a két vadász, akik figyelnek engem lépett be. Rám sem néztek, csak leültek mellém. Mivel hármas padok vannak én ültem köztük.
-Öhm.. Mi ez az üresség?-
Próbáltam kommunikálni, de én sem tudom miért. A fura fiú csak rám nézett, majd a mellettem ülőre.
-Teljesen agyhalottak.-
Mély és férfias hangjától a hideg rázott. Eddig sosem beszélt hozzám.
-Agyhalottak?-
Néztem nagy szemekkel, ő pedig unottan, üres tekintettel bámult rám.
-Boszorkány vagy és nem veszed észre magad körül a fekete mágiát ami csak úgy bűzlik itt?-
-De észrevettem! Csak nem akartam elhinni.. A suliban nem is használhatjuk az erőnket.. Blokkolva van.-
Nem tudom, hogy ezt miért mondtam el neki, hiszen így nem védhetem itt meg magam. Ő csak forgatta szemeit, majd karomon ragadott és magával kezdett húzni ki az épületből az udvarra.
-Mit akarsz?-
Néztem a fiúra kicsit ijedten.
-Most mit fosol? Nem foglak megerőszakolni..-
Ismét forgatni kezdte szemeit, majd megállt egy fánál és a kezembe nyomott egy pandát.
-Ez mi?-
Néztem nagy szemekkel. Teljesen meglepődtem.
-Tartsd magadnál. Ezek a napok érdekesek lesznek.-
Elsétált mellettem és mire megfordultam el is tűnt. Most mit kezdjek ezzel a szőrgombóccal? A legjobb, ha hazaviszem.
-Hm.. Aoi-nak foklak hívni..-

Pórázt varázsoltam, s a panda nyakra akartam kötni, de ő nem engedte, mert mancsát elém tette, s megcsóválta fejét. Fel is nevettem. Ez nagyon fura volt, de cuki. Elindultam, ő meg jött utánam, s így mentünk haza.

§JUNGKOOK SZEMSZÖGE§

Mindenki olyan, mint egy droid. Csak megy a maga sötét feje után. Taehyun is fura. A fekete mágia csak úgy árad ebben a féreglakban. Felvittem hyungom a termünkbe, majd megpillantottam Chaeyoungot és leültünk mellé. Kénytelennek éreztem megszólalni. Kivittem magammal és egy "pandát" nyomtam kezébe. Jimin hyung alakváltása egy pandává sikeredett. Szerinte a banya is hasonlít egyre, így ez lett. Magára hagytam. Muszájnak éreztem a dolgok után járni. megpillantottam Sugát és odamentem hozzá.
-Hyung.. Te is érzed ezt? Itt valami hatalmas baj készülődik.. Nagyon figyelnünk kell a banyákra.. Odaadtad Hoseok hyungot a lánynak?-
-Észrevettem.. Igen. Macska lett. Még mindig jobb, mintha ló lenne..-
Halványan elmosolyodott, majd átfogta vállam és úgy vitt magával tovább.

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

A boszorkány tón átérve felhúzták mögöttem a pajzsunkat, ami meggátolja a vadászok átjövetelét és kimenetelét, ha már bent vannak. Ezek szerint csak én voltam ma suliban.. A pandám kicsit megijedt, ahogy elnéztem, így felkaptam és hátamon cipeltem a házunkig, ahol éppen egy cica ült az ajtóban.
-Hát te meg hogy kerülsz ide? Kizártak?-
Mosolyogtam a cicára, majd beengedtem a házba és felvittem Aoit a szobámba. Varázsoltam neki egy kisebb "lakást" a szobám egyik sarkába, majd csináltam vele egy selcát, de a pandám elbújt.
-Nem szereted a fotókat? Akkor ez kimarad.. Majd lefestelek.-
Simiztem meg a fejét.

۩5.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Reggel arra keltem fel, hogy valaki ordít. Azt hiszem most már értem, hogy milyen rossz lehet erre kelni. Lehet bocsánatot kellett volna kérnem a többiektől, hogy én is így keltettem őket, nem is olyan régen. A hangot hamar fel ismertem, Chaeyoung kiabált hajnalok hajnalán. Legalább fel keltett és nem fogok elkésni. Az ébresztő órámra már nincs is szükség, nem mintha eddig felkeltem a csipogására. Egy gyors mozdulattal kikapcsoltam az órát és felpattantam az ágyból. Hallottam, hogy a drága testvérem (Chaeyoung) épp a fürdőben van, ezért arra felé vettem az irányt. Csak meg akartam neki köszönni, hogy felkeltett, de a szitu egészen máshogy végződött. Bekopogtam a fürdőbe, és már nyitottam is az ajtót. Már kezdtem volna bele a mondandómba, mikor észrevette a kötést.
- Veled meg mi történt? - Csak pislogott a nagy szemeivel az én szemembe, abba ami nem volt bekötve.
- Semmi. - Feleltem neki nyugodtan, nem akartam elmondani, hogy pontosan mi történt, mert még a végén valami baj lesz belőle. Próbáltam, úgymond "kitolni" a gondolataimból őt, de ez csak későn sikerült. Meglátta Sugát, és máris azt hitte, hogy bántott. Elkezdett oktatni a vadászokról, nem mintha én nem tudnám mindazt mit ő. Meg akartam védeni Sugát, s visszavágni húgomnak, de mire összeszedtem, hogy mit is akarok mondani, már ott sem volt. Visszaszaladtam a szobámba és átöltöztem. Utcai ruhában kell bemenjek az iskolába, mert a tegnapi balesetem után koszos, és véres lett. Elfelejtettem kitisztítani, és most időm sincs arra, hogy varázslatot mondjak rá. Lerohantam az emeletről és megpillantottam Tzuyut, aki még a konyhában tevékenykedett.
- Drága húgocskám! Most hamarabb megyek iskolába, megköszönném, hogyha te zárnád be az ajtót! - Mosolyogva mondtam és már az ajtó túloldalán is voltam. Ahogy becsuktam az ajtót, még éppen láttam, hogy Tzuyu bólint egyet, s integetni kezd. Ezzel el is volt intézve az ajtó bezárás téma. Elindultam az iskolába, s út közben belebotlottam egy kóbor cicába. Megálltam, s leguggoltam hozzá, hogy jobban szemügyre tudjam venni. Egy "szmokingos" cica volt. Gyönyörű fekete bundája, néhol-néhol megcsillant a fényben.
- Mau... - Nézett rám a nagy szemeivel, majd közelebb lépett hozzám. Eléggé megsajnáltam, hiszem csak egy kölyök volt. Nem szerettem volna, hogy bármi baja essen.
- Gyere, te kis elegáns. Azt hiszem, hazaviszlek, de ahhoz még az iskolát át kell vészelned... - Veszem le a táskámat, s próbálom neki mutatni, hogy ugorjon bele. Így is tett, elég okos macskának tűnt. Az iskolát, simán átvészeltem vele, egyetlen vadásszal sem találkoztam. Az állatot biztonságban hazavittem, s bemutattam a többieknek, akik otthon voltak. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a Halloween plázába és veszek neki valami kis nyakörvet, vagy egyéb díszt. Őt, addig beraktam a szobámba, s el is indultam. Kivételesen nem csettintéssel hoppoltam magam a kívánt helyre, hanem elsétáltam a legközelebbi portálhoz és átmentem rajta. Már a bejáratnál is találtam magam, amikor megláttam Sanat, aki felém közeledett. Meg akartuk ölelni egymást, de hirtelen megjelent Suga és lecsapta rólam a kezét.
- Mégis mit művelsz? - Kérdeztem mérgesen tőle.
- Hogy, hogy mit művelek!? Te tényleg nem vetted észre? - Kiabál rám dühösen.
- Mégis mit? - Néztem rá már visszafogottabban.

- Talán nem veled kéne kiabálnom, hanem vele... - Nézett rá testvéremre, majd egy jó nagyon ütött a hasába amitől hátracsúszott pár métert. Sana hirtelen átváltozott, vagy inkább visszaváltozott egy vadásszá. Ekkor már minden világos volt.
- Monster! Ő az én boszorkányom, szóval ne érj hozzá! Foglalkozz a saját feladatoddal, te idióta. - Suga nagyon ijesztő lett és eléggé rondán kezdett ordibálni. Hátraléptem pár lépést, mert mit ne mondjak, eléggé megijedtem. Ekkor belebotlottam Chaeyoungba, aki azt akarta, hogy menjek vele vásárolni. Elsőnek ellenkeztem, mert el akartam volna menekülni, hogy még véletlen se fussak össze Sugáékkal. Utána viszont megváltozott a véleményem. Alkalmazta a boci szemeket, és ez is számított, de rájöttem, hogy a vadászok a plázába nem is jöhetnek be. Az új nyári kollekciót nézegettük, ahol húgocskám felpróbált egy felsőt. Én közben elmentem nézelődni, gondoltam, hogy majd megkeres vagy valami, de ez nem így lett. Lehet nem kellett volna ott hagynom vagy szólhattam volna neki. Kicsit bántott a dolog, hogy egyedül kellett vásároljak, de amit kerestem végül is meg lett. Egy szép piros masni a cicám nyakára, amire még bilétát is lehet fűzni. Miután hazaértem, már rohantam is fel a szobába, ahol a macsek már várt is rám. Ezek után már csak vele foglalkoztam, ráadtam a díszt és elneveztem. A neve Alex lett.

§SUGA SZEMSZÖGE§

Az az idióta mindent elrontott. Én akartam volna Dahyunnal találkozni, erre megjelenik ő. Este még elmentem a házukhoz és felmásztam az erkélyre, hogy bocsánatot kérjek, de már aludt. Csak egy kicsi cicát láttam aki egyenesen engem bámult. Kinyitottam az ajtót, hogy az állat ide tudjon jönni hozzám, s játszunk egy kicsit. A maszkomat levettem, hogy meg ne ijedjen tőlem. Pár órácskát ott töltöttem és mókáztam vele. Nagyon édes egy jószág volt, de nem maradhattam többet ott, mert még a végén észrevesz valaki. Óvatosan beraktam az alvó lány mellé a cicát. Fel is ébredt rá, de félálomban volt, nem hiszem, hogy emlékezne rám. Halkan becsuktam az ajtót, és még pár percig néztem, ahogyan alszik a boszi.

۩4.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Az erdőben ülök a hintán és a tegnapi srácot nézem a sötét tekintete szinte fojtogat. A gyűlölet úgy árad szeméből, hogy rossz ránézni. Bütykeiből karmok jönnek elő, majd futni kezd felém én pedig menekülök, de utolér. Folyamatosan jön. Nem áll le. El fog kapni. Érzem a leheletét a nyakamban! 
-Nee~!-

Kiabálva riadok fel. Ez egy borzalmas álom volt! A plafonomat bámulom, így nyugtatva magam. A szívem lelassul, így nagy neheze és kócos hajjal felülök az ágyamban.
-Ez meg mi volt? Mi ez az álom? nem sejtek jót..-
Felsóhajtok, majd egy égető pillantást érzek meg bőrömön. Az alakomra kapom tekintetem, de nem látok senkit. Összeszedek pár ruhát, majd a fürdőbe igyekszem, hogy felöltözzek és rendbe szedjem magam. Valaki kopog.
-Igen?-
-Bejöhetek?-
Dahyun az. meg sem várja válaszom, már bent is van.
-Hogy hogy itt nálam?-
Nézek rá nagy szemekkel, majd meglátom bekötött szemét.
-Veled meg mi történt?-
-Semmi..-
Beleolvasok gondolataiba, majd meglátok egy vadászt.
-Bántott téged? Ő okozta ezt? Kerüld el őt! Ismerem a családot.. A Bangtan klán.. Kerüld el messzire! Mind a hetet!-
Oktatom ki nővérem, majd válaszát meg sem várva elviharzok az iskolába, de az ajtón megtorpanok.
-Tán rám vársz?-
Kérdem meg a gyilkos tekintetűt, de mint tegnap, most sem képes válaszolni, csak néz engem, majd mikor megmoccanok ő is moccan velem. Rosszabb, mint egy kopó.
-Szerencséd, hogy nem szóltam a szüleimnek, hogy a területünkre léptél. Már nem élnél..-
Alig hallhatóan elneveti magát, de még mindig nem beszél hozzám. Ha már a nyakamra akasztották, legalább beszélhetne hozzám.
-Nagyon idegesítő vagy.. És ne bámulj így!-
Maszkja miatt csak a szeme látszott, amivel pislogás nélkül bámult végig, majd mikor  bementem egy terembe, ő jött utánam és leült a másik tegnapi fiú mellé. Én csak az órára koncentráltam, de már két tekintet is szúrta hátam.

§JUNGKOOK SZEMSZÖGE§

Csak bámulom őt. Nem alacsonyodom le oda, hogy arra méltassam, hogy hozzászólok. Ahhoz én túl sokat érek. Legszívesebben már most elvágnám a torkát. Folyamatosan hozzám szól. Irritál, majd fenyegetésén csak halkan elnevetem magam. Szánalmas az összes. Nem értem, hogy miért nem ölhetem meg őt. A terembe érve leülök Tae mellé.
-Hyung..-
-Hm?-
-Te hogy vagy képes eltűrni a környezetedben azt a démont?-
-Démon? Hát könnyen. A démonokkal nincsen bajom.-
-Idióta.. A banyára gondoltam..-
-Jaa~. Szerintem aranyos. Szívesen tennék vele "dolgokat"..-
Perverz vigyort fest magára hyungom, én pedig megcsóválom fejem.
-Ha megtennéd, többet hozzád sem szólnék. Vagy vele együtt ölnélek meg.-
Felelem unottan, majd hátra dőlök a széken és elalszom.

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Elaludt. Most elmenekülhetek. Basszus.. Iskolán belül nem tudom használni a képességeim. Kirohanok az iskolából, majd a kapuban megállok, s egy sütőtököt varázsolva magam alá elindulok a második kedvenc helyemre, a Halloween plázába.

 Imádok ott vásárolni, így jó időtöltés is. És innen ki vannak tiltva csak és kizárólag a vadászok, akik veszélyt jelentenek lényegében az összes fajra. A számkivetettek. Összefutok drága nővéremmel, Dahyunnal, majd oda sietek hozzá.
-Unnie! Vásároljunk együütt~! Most jött meg az új kollekció nyárra! Nem hagyhatjuk ki!-
Fogom karját és húzom magammal a boltig.
-Chae.. Én éppen menni készültem, mert-- -
Közbevágtam.
-Nem mész! Biztos, hogy nincs fontosabb dolgod a húgodnál. Nem?-
Nézek a jól bevált boci tekintettel, ő pedig felsóhajt ezzel megadva magát.
-Az a felső tök jól néz ki..-
Mutat az említett ruhadarabra én pedig vigyorogva viszem a kabinba próbálni.
-Na milye-- -
Kijövök, de nővérem sehol.
-Csak úgy itt hagyott?! Ch.. Na majd ha hazaér meglepetés fogja érni a szobájában, ha eltűnik a naplója..-
Kuncogtam boszisan, majd miután bevásároltam, haza indultam. Már éppen úgy éreztem, hogy sikerül hazajutnom vadászok nélkül, de csalódnom kellett.. Az éjszaka közepén eleredt a hó, s a ködben csak egy csillogó szempárt láttam magam előtt.

-Te! Áruld el a neve! Folyton követsz, de nem, is ismerlek!-
Nem szólt semmit. Már nagyon idegesít, így közvetlen elé lépek, s rávilágítok fehér fényű gömbömmel, ő pedig kezéből karmokat eresztve kiszúrja azt, ezzel teljes sötétséget kreálva. Ez olyan, mint az álmom. Most kéne menekülnöm. De merre menjek? Semmit nem látok. A hó megvakít. Egyszer csak egy hullát látok magam előtt. Tzuyu az, s a fiú vérbe burkolt szemekkel áll előttem nevetve. Letérdelek és hangos sírásba kezdek, majd hirtelen a boszorkány tónál találom magam, de sehol semmi hó. Álmodtam volna? De hogy kerültem ide? És hol ájultam el? Egy fekete rózsát találok magam mellett. Megérintem, s egy emlék ugrik szemem elé. Én vagyok rajta, amint a fiú a karjaiban hoz, s tesz le ide. Köre nézek, de nem látok semmit, így félelemtől remegve hazateleportálok, s magamra zárom szobám ajtaját.

§JUNGKOOK SZEMSZÖGE§

A por amit ráfújtam hamar elaltatta. Könnyű volt idehozni őt. Levágtam egy hajszálát. Ereklyéket gyűjtök. A távolból figyelem, ahogy ébredezni kezd. Megérinti a rózsát, majd szemei felakadnak. Körbe néz, de nem vesz észre engem. Csak úgy eltűnt. Kezdem élvezni ezt a feladatot. Rühellem a fajtájukat, de ártatlanságát örömmel venném el tőle.

۩3. rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Tanítás után igyekeztem ki az iskolából, mielőtt még újra összefutnák a vadásszal. Már a folyosón voltam és a szekrényemet nyitottam ki, amikor megjelent mellettem a fiú. Elég lazán viselkedett, neki volt dőlve a mögöttem lévő szekrénysornak és nem nagyon izgatta a környezete. Próbáltam nem figyelni rá és a tankönyveimet gyorsabban pakolni. Már a szekrény ajtót csuktam volna be, de ki esett a lakat. A srác eltűnt mögülem és hirtelen mellettem termett. A lakat a kezében volt, s felém nyújtotta.
- Tessék. - A kezembe nyomta a lakatot, én meg alig tudtam kinyögni valamit.
- K-kö-köszönöm! - Dadogtam, majd eleresztettem egy halvány mosolyt.
- Ezt ne csináld. - Szólt száraz hangon.
- Mit? - Néztem rá kérdően, mert nem értettem mire mondta.
- Ne mosolyogj rá az ellenségedre. - Mondta ezt teljesen nyugodtan, még a szeme sem rebbent. Engem pedig kirázott a hideg, ettől a kijelentéstől. Nem is mondtam neki erre semmit, csak beütöttem a varázskombinációt és bezártam a szekrényem. Indultam volna ki az iskolából, de a vadász elém állt.
- Hazakísérlek. - Vigyorgott a maszkja alatt.
- Jól tudod, hogy a ti fajtátok nem jöhet be a területünkre. Nem szeretném, hogy bajba kerülj miattam. - Magyaráztam, mert valóban nem szeretném, hogy valamit kapjon. Szimpatikus a srác, csak ijesztő.
- Szarok rá. Induljunk. - Húzta fel a szemöldökét és megragadta a csuklómat. Hirtelen se köpni, se nyelni nem tudtam. Így kísért egészen a boszorkány tóig, amikor elengedte a kezem, s a fülembe súgta:

- Kezdj el futni, mert követnek minket. Tegyél úgy mintha menekülnél előlem. Akár meg is üthetsz. - Ellökött magától, én meg csak bólintottam egyet. Elkezdtem futni és néhány gyenge mágiával meg is támadtam a fiút. Egy jó ideig így ment, de megbotlottam egy gallyba és lefejeltem egy fát. A szemhéjam lehorzsolódott, ömlött belőle a vér. Felkeltem, a fának támaszkodtam és a ruhám ujját a szememhez nyomtam. A fáról hirtelen leugrott a fiú.
- Elmentek, megúsztuk. Látod? Nem csak én mászkálok itt vadászként. - Kacsintott rám, majd észrevette a sérülésem. - Veled meg mi... Mit csináltál? - Kezdi vizsgálgatni a szememet.
- Elestem... - Motyogtam az orrom alatt.
- Béna vagy. Mondták már? - Kezdett el gúnyolódni, s közben bekötötte a sebem.
- Köszi... Amúgy, hogy hívnak? Csak mert ez nem fair, hogy te tudod az én nevem, nekem pedig lövésem sincs a tiédről. - Biggyesztettem le alsó ajkaimat.

- Suga vagyok, te pedig siess haza. Arra van. - Mutatott az egyik irányba. Felpattantam a földről, s elindultam hazafelé. Nem köszöntem el, csak szimplán integettem neki. Ő is intett, majd elveszett a ködben...

§SUGA SZEMSZÖGE§

Csak úgy kell tenned, mintha a barátja lennél és máris meggyőzted őket. A boszorkányok elég naívak. Kíváncsi vagyok, hogy a többiek, hogy haladnak, csak mert úgy érzem én elég jól. Még megvédem párszor, segítek neki és már az ujjaim köré is csavartam. És már a szekrényének a kódját is tudom, hátha jó lesz valamire. Mire hazaértem, már mindenki otthon volt, kivéve Jimint. Tartottunk egy kisebb megbeszélést arról, hogy ki, hogy halad a feladatával. Én büszkén jelentettem ki, hogy már barátomnak is nevezhetem a kis boszit. Egész este azon agyaltam, hogy, hogyan kerülhetnék hozzá még ennél is közelebb...

۩2. rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Szokásomhoz híven megkésve keltem fel, így már Dahyun nővérem sem volt sehol, pedig ő mindig késik. Felöltöztem, rendbe szettem magam, majd leröppentem az ajtóhoz, ami be volt zárva.
-Hja.. Már megint zárt ajtón kell kimennem..-
Megcsóváltam fejem, majd a tetőn keresztül távoztam, mert mindig elfelejtem a varázskódot. A sulihoz érve a megszokott magabiztosság fogott el, így meg is indultam befelé. A folyosókat róttam, mikor megéreztem egy szúrós tekintetet a hátamon. Tudtam, hogy egy vadász, azoknak ilyen borzalmasan fájdalmas a pillantásuk. Szinte égeti a hátam, de csak megyek tovább. Semmi kedvem megint vitázni. A múltkori sem végződött szépen. Meg kellett válnom a szép, hosszú hajamtól. A végén csak sóhajtottam egyet és megálltam.
-Mit akarsz?-
Kérdeztem unottan magam elé bámulva.
-Na de Chaeyoung.. Lehetnél kedvesebb is velem.-
Sajnos egy ismerős hang ütötte meg fülem. Ismerős volt az égető tekintet.
-Már megint mit akarsz Jimin? Nem volt elég a múltkori..-
Ideges lettem és mint ilyenkor általában repkedni kezdtek hajszálaim, így gyorsan felkaptam kapucnim.
-Tán nem csak ideges vagy?-
Gúnyosan nevetett rajtam, én pedig felé fordultam.
-Elárulod, hogy mit akarsz vagy mehetek tovább békében?-
Karba tettem kezem, úgy vártam válaszát.
-Ehjnye.. Olyan kegyetlen vagy velem.. A hajad miatt? Így sokkal szebb vagy.-
Eleresztette azt az undorító vigyorát, én pedig csak szememet forgatva bementem a hozzám legközelebb lévő terembe.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Miután bátyám "kioktatott" csak kerestem tovább Chaeyoungot, majd meg is találtam. Szokásához híven sokat késett, majd követni kezdtem, de ekkor megállt és egy kellemetlen beszélgetést folytattunk le, minek a végén én csak nevettem egy jóízűt. Bementem utána a terembe és leültem V öcsém mellé. Le se tudtam venni szemem a lányról, csak bámultam és vártam, hogy tegyen valamit, ami miatt bánthatom okkal. Ez így gonoszan hangzik, de ha egyszer ez a feladatom.
-Te V, figyelj már. Nem akartok nekem Jungkookkal segíteni a megfigyelésben? Nekem el kell mennem egy kis időre, de nem akarom szem elöl veszíteni a kis boszit.-
Nem nagy szívvel hagytam öcséimre az áldozatot, mert őket ismerve egy rossz szóért gyilkolnának. De ez van. Majd hozzászokik. Hiszen csak egy banya.
-Persze. De hová kell menned? Nekünk nem szóltál.-
-Ez egy külön küldetés. Apa mondta, hogy segítenem kell neki, mivel én vagyok a legjobb vadász köztünk, így engem visz el helyettetek.-
Feleltem lenézően. A mi családunkban mindig nagy a viszály a győzelemre törés miatt. Mindenki a legjobb akar lenni, hogy apánk felfigyeljen rá. Már kiskorunk óta én töltöm be ezt a pozíciót, szóval nem csoda, hogy szinte mindegyikkel rosszban vagyok.

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Egész órán éreztem azt az égető tekintetet, amit vetett rám, de csak figyelmen kívül hagyva megindultam az óra végén a megszokott kis erdőbe, ahol mindig tanulok a kis hintán. Már éppen odaértem volna, mikor megláttam, hogy ott ül valaki a hintámon. Már messziről érezni lehetett, hogy egy vadász van a környéken, de ott, akkor megbizonyosodtam róla. Magabiztosságom és bátorságom hívén habozás nélkül odamentem.
-Hé! Elfoglaltad a helyem..-
Tettem karba kezem, majd a fiú rám nézett és elsőnek egy szúrós tekintetet vetett rám, majd elmosolyodott.
-Twice Chaeyoung.. Ugye?-
-Ki kérdezi?-
-Akkor igen.. Tudtam, hogy nagy a szád, de hogy ennyire.. Bátor vagy azt tudod, ugye?-
Közelebb lépett hozzám én pedig meghátráltam és pajzsot tartottam magam elé.
-Szerinted a gyenge pajzsod megvéd téged?-
Sóhajtott fel unottan, majd tőrével éppen, hogy csak megkarcolta a pajzsom, s az darabokra hullott én meg csak néztem nagy szemekkel egy kicsit félve.

§TAEHYUNG SZEMSZÖGE§

Szívem szerint jót nevettem volna a lány próbálkozásán, de e helyett csak unottan bámultam rá gyilkos tekintetemmel. Élveztem nézni, ahogy fél tőlem. Mindig is rühelltem a fajtáját.
-Nyugi. Nem foglak megölni. Csak megfigyellek.-
Jelentettem ki határozottan, majd visszaültem a hintába.
-Attól az még az én helyem..-
Motyogta a lány az orra alá, majd felálltam és a hinta melletti sziklán foglaltam helyet.
-Idegesítő egy banya vagy, tudtad?-
Sóhajtottam fel, majd egy kaján vigyort eresztettem el a lányra, aki mintha ott sem lennék foglalt helyet a hintán és magolta a varázs hablatyait.

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Nem is figyeltem a fiúra, annyira belemerültem a tanulásba, majd mire letettem könyvem és mindent elpakoltam arra eszméltem fel, hogy ott termett egy másik is.
-Hát te meg ki vagy? Ennyire fontos személy lennék, hogy már hárman kell, hogy figyeljetek?-
Nevettem el magam gúnyosan, mire a fiú egy nagyon ijesztő pillantást vetett rám. Tekintete üres vol, szemeiből leolvasható volt a fájdalom és a gyűlölet. Megpróbáltam bevetni gondolatolvasási képességem, amit az imént gyakoroltam, de csak egy képet láttam a klánjukról. Szóval heten vannak kölkök. Vigyáznom kell, mert a végén magamra ragasztom az egész klánt. Az összesből az az üres tekintet árad. Ezt rühellem bennük a legjobban.
-Azt hiszem mára elegem is volt belőletek.-
Sóhajtottam, majd csettintettem egyet és már a szobámban is találtam magam.

۩ 1. rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

~Az édesapámat és egy idegen férfit látok. A résnyire nyitott ajtó mellett mintha lenne még valaki... Egy fiú. Barna hajjal és sötét szemekkel. Rossz érzésem támad tőle... Veszekednek...
- Ez a mi területünk! Jobban tennéd ha nem tennéd be ide a lábad! - Kiáltja az apám. Valaki közeledik az ajtóhoz... A fiú az. Jaj ne, észrevett... Most mihez kezdjek? 
- Megvagy. - Csíp bele az arcomba, s befogja a számat. Hozzám ér és mintha el akarna vinni... Nem tudok megmozdulni, pedig szívem szerint futnák. Nem akarom, hogy elvigyen!~

-Neeeeee! - Kiálltok fel ijedtemben. Az ajtón dörömbölnek, be akar valaki jönni.
-Mi a baj?! Mi történt?! - Ordít be Sana a szobámba.
- Öhm... Semmi... Semmi... Minden rendben! - Próbálom meggyőzni testvérem arról, hogy minden renden van.
- De hát az előbb üvöltöttél! Biztos nincs semmi baj? - Kérdezi már nyugodtabb hangnemben.
- Igen, persze. Csak azért üvöltöttem mert... Mert rájöttem, hogy el fogok késni az iskolából. Neked is készülnöd kéne. - Magyarázom meg, cselekedetem okát. (Ami persze nem volt igaz.)
- Akkor ne lármázz... Mindig te vagy az utolsó. - Közli velem piszkálódó hangnemben, majd távozik az ajtóm elől. Én pedig csak ülök az ágyon, s bámulok magam elé. Már megint megtörtént. Látomásom volt, ismét... Lehet szólnom kéne erről valakinek, de nem merek. Ez nem minden napi dolog azt hiszem. Sokat gondolkodtam a dolgokon és nagyjából elrendeztem a gondolataimat. Mire sikerült felöltöznöm, illetve teljesen elkészülnöm már az iskolánkban rég tanítás folyt. Jól tudtam, de mégsem nagyon izgatott. Lassan mentem le az emeletről, a régi lépcső recsegett-ropogott a lábaim alatt. Szokás szerint én zártam be az ajtót, a varázs zárral és szép komótosan elindultam. Az iskolánk kapuja már csak azért volt nyitva, hogy az elkéső gyerekek, köztük én is be tudjanak jönni rajta.
 A kaputól jobbra tekintve már láttam az üvegházat, ahol nagyban folyt a vasfüvek átültetése nagyobb cserepekbe. Az iskola ajtón beérve, hallottam, hogy jön valaki mögöttem. Nem igazán mertem megnézni ki az, mert rossz érzés fogott el. Valószínűleg egy vadász volt. Még a mai napig sem értem, hogy a vadászoknak és a boszorkányoknak miért is kell egy iskolába járniuk. Az igazgató mindig azt mondja, hogy "A vadászok és a boszorkányok között kialakult rossz kapcsolat megszüntetése miatt... bla... bla... bla...". Pedig ennek nem lesz vége. Ha nem lenne betiltva a mészárlás az iskola falain belül, már rég egy vér tengerré vált volna ez a hely. Már majdnem a terem ajtajába értem amikor a mögöttem sétáló srác megszólalt.
- Hé, te! - Szólt oda nekem, kissé ingerülten. Lassan megfordultam és a szemébe néztem. Nem láttam benne semmit, pedig egészem jól olvasok más emberek tekintetéből, de ez olyan... Üres volt.
- I-igen? - Kérdeztem kissé félénken.
- Azt szeretném kérdezni, hogy te vagy-e a Twice családból... Öhm... Dahyun? Így hívnak? - Nézett rám komoly tekintettel, egyenesen a szemembe. Pislogás nélkül, magabiztosan, majd egyet felém lépett.
- Igen, de nem akarok balhét, hiszen nem is ismerlek. - Próbáltam mentegetőzni, nehogy esetleg nekem jöjjön vagy bármi egyéb. - És azt hiszem nekem most mennem kell órára. - Tettem hozzá gyorsan, majd vele szemben hátraléptem kettőt. Hirtelen megfordultam és beléptem a terembe. Az ajtó becsukása után már csak annyit hallottam, hogy az illető nevetett és valami ilyesmit szólt: "Dahyun... Dahyun... Netán félsz?"

§SUGA SZEMSZÖGE§

- Dahyun... Dahyun... Netán félsz? - Nevettem el magam. Szerintem nem vagyok ijesztő, nem értem mitől rezelt be ennyire. Még nem akarom megölni. Ha meg is akarnám sem lehetne... Legalább is itt nem. Csak azt az utasítást kaptam, hogy figyeljek rá. Pedig szívesen csinálnék vele mást is. Furcsa vigyor ült ki az arcomra, ami a maszkomtól nem látszott.

Ezt nem is bánom, ugyanis Jimin jött velem szembe a folyosón.
- Na, megvan a lány? - Kérdezte fülig ért szájjal.
- Igen. - Válaszoltam komolyan, mint mindig.
- Ennek örülök. Én még nem találtam meg az én jelöltemet. Te láttad? - Nézett rám, s a szája szélébe harapott.
- Nem foglalkozok azzal, ami nem az én dolgom. Te vagy a legjobb vadász köztünk, nehogy már pont te ne találd meg... Na, pá. - Intettem és ezt követően távoztam a folyosóról. Bementem az órámra, ahol nem volt semmi érdekes, szóval a késeimet éleztem. Egyszer majd eljön a pillanat amikor használhatom is őket...