۩ 1. rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

~Az édesapámat és egy idegen férfit látok. A résnyire nyitott ajtó mellett mintha lenne még valaki... Egy fiú. Barna hajjal és sötét szemekkel. Rossz érzésem támad tőle... Veszekednek...
- Ez a mi területünk! Jobban tennéd ha nem tennéd be ide a lábad! - Kiáltja az apám. Valaki közeledik az ajtóhoz... A fiú az. Jaj ne, észrevett... Most mihez kezdjek? 
- Megvagy. - Csíp bele az arcomba, s befogja a számat. Hozzám ér és mintha el akarna vinni... Nem tudok megmozdulni, pedig szívem szerint futnák. Nem akarom, hogy elvigyen!~

-Neeeeee! - Kiálltok fel ijedtemben. Az ajtón dörömbölnek, be akar valaki jönni.
-Mi a baj?! Mi történt?! - Ordít be Sana a szobámba.
- Öhm... Semmi... Semmi... Minden rendben! - Próbálom meggyőzni testvérem arról, hogy minden renden van.
- De hát az előbb üvöltöttél! Biztos nincs semmi baj? - Kérdezi már nyugodtabb hangnemben.
- Igen, persze. Csak azért üvöltöttem mert... Mert rájöttem, hogy el fogok késni az iskolából. Neked is készülnöd kéne. - Magyarázom meg, cselekedetem okát. (Ami persze nem volt igaz.)
- Akkor ne lármázz... Mindig te vagy az utolsó. - Közli velem piszkálódó hangnemben, majd távozik az ajtóm elől. Én pedig csak ülök az ágyon, s bámulok magam elé. Már megint megtörtént. Látomásom volt, ismét... Lehet szólnom kéne erről valakinek, de nem merek. Ez nem minden napi dolog azt hiszem. Sokat gondolkodtam a dolgokon és nagyjából elrendeztem a gondolataimat. Mire sikerült felöltöznöm, illetve teljesen elkészülnöm már az iskolánkban rég tanítás folyt. Jól tudtam, de mégsem nagyon izgatott. Lassan mentem le az emeletről, a régi lépcső recsegett-ropogott a lábaim alatt. Szokás szerint én zártam be az ajtót, a varázs zárral és szép komótosan elindultam. Az iskolánk kapuja már csak azért volt nyitva, hogy az elkéső gyerekek, köztük én is be tudjanak jönni rajta.
 A kaputól jobbra tekintve már láttam az üvegházat, ahol nagyban folyt a vasfüvek átültetése nagyobb cserepekbe. Az iskola ajtón beérve, hallottam, hogy jön valaki mögöttem. Nem igazán mertem megnézni ki az, mert rossz érzés fogott el. Valószínűleg egy vadász volt. Még a mai napig sem értem, hogy a vadászoknak és a boszorkányoknak miért is kell egy iskolába járniuk. Az igazgató mindig azt mondja, hogy "A vadászok és a boszorkányok között kialakult rossz kapcsolat megszüntetése miatt... bla... bla... bla...". Pedig ennek nem lesz vége. Ha nem lenne betiltva a mészárlás az iskola falain belül, már rég egy vér tengerré vált volna ez a hely. Már majdnem a terem ajtajába értem amikor a mögöttem sétáló srác megszólalt.
- Hé, te! - Szólt oda nekem, kissé ingerülten. Lassan megfordultam és a szemébe néztem. Nem láttam benne semmit, pedig egészem jól olvasok más emberek tekintetéből, de ez olyan... Üres volt.
- I-igen? - Kérdeztem kissé félénken.
- Azt szeretném kérdezni, hogy te vagy-e a Twice családból... Öhm... Dahyun? Így hívnak? - Nézett rám komoly tekintettel, egyenesen a szemembe. Pislogás nélkül, magabiztosan, majd egyet felém lépett.
- Igen, de nem akarok balhét, hiszen nem is ismerlek. - Próbáltam mentegetőzni, nehogy esetleg nekem jöjjön vagy bármi egyéb. - És azt hiszem nekem most mennem kell órára. - Tettem hozzá gyorsan, majd vele szemben hátraléptem kettőt. Hirtelen megfordultam és beléptem a terembe. Az ajtó becsukása után már csak annyit hallottam, hogy az illető nevetett és valami ilyesmit szólt: "Dahyun... Dahyun... Netán félsz?"

§SUGA SZEMSZÖGE§

- Dahyun... Dahyun... Netán félsz? - Nevettem el magam. Szerintem nem vagyok ijesztő, nem értem mitől rezelt be ennyire. Még nem akarom megölni. Ha meg is akarnám sem lehetne... Legalább is itt nem. Csak azt az utasítást kaptam, hogy figyeljek rá. Pedig szívesen csinálnék vele mást is. Furcsa vigyor ült ki az arcomra, ami a maszkomtól nem látszott.

Ezt nem is bánom, ugyanis Jimin jött velem szembe a folyosón.
- Na, megvan a lány? - Kérdezte fülig ért szájjal.
- Igen. - Válaszoltam komolyan, mint mindig.
- Ennek örülök. Én még nem találtam meg az én jelöltemet. Te láttad? - Nézett rám, s a szája szélébe harapott.
- Nem foglalkozok azzal, ami nem az én dolgom. Te vagy a legjobb vadász köztünk, nehogy már pont te ne találd meg... Na, pá. - Intettem és ezt követően távoztam a folyosóról. Bementem az órámra, ahol nem volt semmi érdekes, szóval a késeimet éleztem. Egyszer majd eljön a pillanat amikor használhatom is őket...