۩38.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Be kell vallanom, boldog voltam attól, amit Jimin mondott, s bár félek attól, hogy mi lesz, hiszen adtam neki egy esélyt, hogy megismerhessen, még is olyan fura érzésem van. Mintha ezt nem szabadna. Az, hogy egyáltalán a közelemben van is egy ijesztő érzés, de még is boldog vagyok. Na mind egy, nem most fogom ezt kifilozofálni. Szóval, felhoztam az ajándékokat, még azt is, amit az a paraszt hozatott/vetetett velem. Tartozik nekem 50.000 won-nal! Az ajándékbontás után csak arra lettem figyelmes, hogy Jimin egyik pillanatról a másikra összeesik, de már Jin ott is volt. Ekkor megcsörrent Namjoon telefonja.
-Igen? Értem. Megyünk azonnal. Na.. Az a helyzet, hogy mindegyikünket hívták egy megbeszélésre és 5 percen belül ott kell lennünk. Vigyáznál addig Jiminre? Vidd a szobájába.-
-Hogy.. hogy mi? Az öcséd összeesett, ki tudja, hogy mi baja van és ilyen lazán itt hagynátok őt?!-
Kifakadtam magamból, de teljesen érthetően. Hogy bánhatnak így a testvérükkel? Még ha nem is vér szerinti.
-Te csak fogd be a pofád, cseléd. Az a dolgod, hogy figyelj rá és ugorj minden szavára épp úgy, mint a miénkre. Szóval vidd a szobájába.-
Legszívesebben most pofán basztam volna Sugát, de nem tehettem meg. Jin csak tarkón legyintette, majd el is indultak, viszont előtte Jin visszaszólt.
-Sajnálom, hogy így viselkedik veled.. Kérlek, fogadd el a bocsánatkérést az ő nevében..-
Meghajolt, majd futott a többiek után. Jiminre néztem.
-Na.. Most mit kezdjek veled?-
Sóhajtottam, majd Jimin kezeit a vállamra tettem, s megpróbáltam a hátamra venni, de sikertelenül. Körülbelül a tizedik próbálkozásra sikerült is, majd nagy nehezen elbillegtem vele a szobájáig, ahol az ágyra dobtam, mert már nem bírtam tovább tartani. Levettem cipőjét, s ingét, majd egy vizes rongyot terítettem a fejére. Egész este mellette voltam, majd csak arra lettem figyelmes, hogy világos van, az úrfi meg sehol. Fölültem, majd körbenéztem.
-Én.. Én nem a földön aludtam el?..-
Hangosan gondolkodtam, majd egy válasz kísérte eredetileg magammal beszélgetésemet.
-De, de ott. De most hagytalak volna ott a hideg padlón?-
-Jimin! Jól vagy? Nincsen semmi bajod? Nem fáj a fejed? Nem vagy lázas?-
Egyből oda ugrottam hozzá, majd fejét kezdtem fordítgatni.
-Nincsen semmi bajom. Miért lenne?-
-Mi az, hogy miért lenne? Tegnap nagyon megijesztettél minket!-
-Mert, mi történt?-
-Te tényleg ilyen hü--.. Izé.. Összeestél hirtelen minden előzmény nélkül, aztán az a paraszt.. A lényeg, hogy lecipeltelek a szobádba a tetőről és ennyi.-
-Tényleg? Azt hittem, csak álmodtam.. Paraszt? És te hoztál idáig? A hátadon?-
Csak nagyokat pislogott.
-Igen, én. Na, de már ennyi az idő? Készülődni kell! mindjárt megyünk a strandra!-
-Strand.. Ó, az ma van?!-
Kapkodni kezdte össze cuccait, majd bevonult a fürdőbe én pedig szintén így tettem, csak a saját szobámban. A megbeszélt időre ott is voltunk.
-Én vezetek.-
Felelte Suga, de mivel hallottam róla, hogy ő amúgy nem is tud vezetni, mert jogosítványa sincs, így nem akartam kockáztatni 9 ember életét.
-Nem, én fogok vezetni.-
-Te csak maradj csendben, szolga!-
-Mi az, hogy szolga?! Már egyszer elmondtam, hogy ne hívd így az asszisztensemet! Nem?-
Jimin agresszívan lépett fel Suga reakciójára, de láthatólag Suga is meglepődött.
-Jól van na.. Akkor vezess te..-
Hozzám vágta a kulcsot, én pedig csak szememet forgatva beültem a kisbuszba. Megérkeztünk a tengerhez, majd miután mindenki felvette a fürdőruháját, fürdőnadrágját elkezdtünk játszani.
Kicsivel később rátaláltunk a csúszdákra is.
-Chaee~! Oda fel kell, hogy ülj veleem~!-
Csillant fel TaeTae szeme.
-Kérned sem kell! Mehetüünk~!-
Elvigyorodtam, majd el is indultam volna, de ekkor Jimin engem is és V-t is visszahúzott.
-Hová akartok ti menni?-
-Oda.-
Mutattunk a csúszdákra.
-És itt hagynátok engem? Gorombák vagytok! Utolsó mos rám egy hétiig~!-
Kiabálta hátra, mert már előre is futott, majd V-vel mi is futni kezdtünk Jimin után.
-Ez nem éér~! Chae! Csaltál!-
-Már miért csaltam volna?-
-Tuti, hogy nem vagy jobb futó nálam!-
-Jaj.. Én iskolás koromban verseny futó voltam..-
Vigyorodtam el, mire ő csak lebiggyesztette ajkát.

Felmentünk a csúszdákhoz, de közölték, hogy csak matraccal lehet csúszni. Szerencsére nem kellett lesétálnunk vagy száz lépcsőt, mert fent volt egy három személyes. Én ültem középen, mögöttem V, előttem Jimin, majd elindultunk.
-Lökd, lökd, löökd~!-
Kiabálta mögöttem V, de már így is olyan gyorsan mentünk, hogy én nem löktem, csak kezemmel fogtam Tae lábát, a lábaimmal meg Jimin derekát fogtam körbe, s közben sikítoztam. A csúszdából szó szerint kirepülve letaroltunk mindenkit, akik ott álltak. Szerencsére csak a skacok voltak azok, így nem volt nagy a baj. Mindenki jót nevetett Sugán kívül, aki azért panaszkodott, hogy vizes lett a haja. De istenem, ez egy strand! Mit várt?! Dahyunnal csináltunk pár képet a fiúkról meg magunkról is.

A nap végére elmentünk kajálni egy büféhez, ami a parton volt, majd beszélgetni kezdtünk. Elég hamar véget ért ez a nap, szinte olyan volt, mintha csak öt perce jöttünk volna, de már mennünk is kell. Sokat beszélgettem Taehyunggal meg Jungkookkal. Jinnel meg vásárolni is voltunk pár ruhát, amit a part menti árusok árultak. Később Jiminnel is beszélgetni kezdtünk. Az egyetlen baj csak az, hogy mint mondtam, olyan fura érzésem van, ha mellette vagyok. A szívem a torkomban dobog a boldogságtól, de még is úgy érzem, hogy távol kell lennem tőle. Éppen a parton sétáltunk, mikor egyszer csak egy fekete cica futott elém. Hatalmas szemei voltak.
-Jaj, cica! Hát te meg ki vagy?-
Leguggoltam, hogy megsimogathassam, de mikor hozzáértem egy kép jelent meg szemeim előtt. Egy macska és egy pandamaci. Egy erdő felé rohannak, én pedig az égből figyelem őket. Kicsit beljebb érnek, majd átváltoznak. Az egyik nagyon hasonlít Hobi oppára, míg a másik Jiminre, majd hirtelen a földön találom a látószögemet. Egy hang szól, ami a nevemet mondja, majd a két fiú csak dermedten áll. Hátra estem.
-Jól vagy Chae? Ez meg mi volt? És miért simogatod a homokvárat?-
-Hogy? Tessék?-
Kezemre néztem és tényleg egy homokvár volt az.
-Én.. Én nem tudom.. Mi történt?-
-Felakadt a szemed és a hajtincseid lebegni kezdtek! Minden oké? Mi van veled?-
Látszott rajta, hogy meg van ijedve, szóval biztos, hogy nem hazudik.
-Mi? Áh.. Semmi.. Semmi baj! Biztosan rosszul láttad. A hajam meg.. Fúj a szél! Ige, fúj! És fázom is.. Mennyünk haza!-
Átkaroltam egyik kezét, majd elindultunk. Ez meg mi volt? Hazaérve áthívtam a szobámba Dahyunt, hogy elmesélhessem neki, mert nagyon megijedtem én is a hallottak miatt.
-Elsőnek is, köszi, hogy jöttél. Másodszor pedig.. Ma, amikor Jiminnel sétáltam, valami nagyon fura dolog történt..-
-Igen?-

Nézett rám kíváncsian, majd belekezdtem. Elmeséltem neki, hogy mit láttam és azt is, hogy mit mondott az eset után Jimin, majd csak a döbbentséget láttam rajta.
-Ez.. Ez nagyon bizarr, de.. Nekem is mesélnem kell valamit.. Pár nappal ez előtt hasonló dolog történt velem. Ugye meséltem, hogy tönkre tette a találkozómat Suga, aztán hazahozott. De ahogy sétáltam a kocsi felé úgy éreztem, mintha égetné a hátam, ahogy néz. Nem az a tipikus "érzem, hogy néznek", hanem fájt, ahogy nézett! Aztán mikor bementem este a szobámba láttam, hogy van egy kisebb égési seb a hátamon! De ez még semmi! Egy iskola folyosójára emlékszem ahol én és egy fiú tartózkodtunk. De csak ennyit láttam, mert aztán Suga kizökkentett a helyzetemből.-
-Wow! Ez sem semmi! Talán.. Véletlen lenne?-
Ekkor egy nagy zajongás jött onnan, ahonnan múltkor Jimin esett ki, de most is így lett.
-Áucs! Tehetnél már ide igazán egy párnát!-
Motyogta, majd leült mellénk, mi meg sokk alatt ülve, mivel ültünk.. Figyeltük őt.
-Hallottam, hogy miről beszéltek! Muszáj már megosztanom akkor valakivel az én sztorimat is, mivel veletek is ilyesmi történt, ezért remélem nem néztek hülyének. Tegnap, mikor összeestem, egy iskola, Suga hyung és egy lány aki csak egy árny volt, nagyon hasonlított rád, Chae! Olyan fura volt. Aztán egy szoba és egy festmény egy pandáról és ugyan arról az árnyról tárult elém. Mire kinyitottam a szemem, már a szobámban feküdtem és mellettem Chae feküdt a földön.-
-Azt a mindenit! Ezek nagyon egybevágnak! Még ha nem is konkrétan, de tuti, hogy nem véletlen! És amit Chae mesélt, ahogyan láttad ma őt.. Tuti, hogy nem csak beképzelted vagy valami!-
Mondta Dahyun, mi pedig bólogattunk. Aztán feltett egy kérdést, mire teljesen zavarba jöttünk Jiminnel.
-Ti amúgy jártok, hogy ilyen közel vagytok egymáshoz?-
-MI?! Dehogy is! Még is honnan veszed ezt a hülyeséget?!-
Kaptam fel egyből a vizet, majd Jimin is megrázta fejét.
-Csak onnan, hogy most is egymás kezét fogjátok. De ha nem, hát nem.-
Rántotta meg vállát Dahyun. Úr isten! Észre sem vettem, hogy a keze a kezemen van! Gyorsan kirántottam kezem, ezzel sikeresen le is esve az ágyról, amin csak jót nevettek. Én kevésbé.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Nagyon durva volt a mai jelenet a parton, amit Chae csinált. A szememnek sem akartam hinni, de biztos voltam benne, hogy tényleg láttam, amit láttam! Miután hazamentünk, gondoltam lemegyek Chaehoz, hogy beszéljek vele még is csak erről, de pont jókor mentem oda. Kihallgattam egy beszélgetést, amit Dahyunnal folytatott, majd az elmondottaik után bátorkodtam odamenni és elmesélni az én "élményemet" is. Dahyun mondatába kicsit belepirultam, de próbáltam nem kimutatni. Chae nagyon cukin reagált, majd ahogy leesett az ágyról, nem bírtam tovább, hangosan felnevettem épp úgy, mint Dahyun. Mikor lehajoltam volna, hogy segítsek neki felkelni eléggé ledöbbentem.
-C-chaeyoung.. Te.. Lebegsz!-
-M-mi? Lebegek?-
Maga alá pillantott, majd megijedt, ezért halkan felsikított, ezzel leesve a földre.
-Úr isten! Chaeyoung! Ezt hogy csináltad? Vagy.. Miért? Mi folyik itt?-
Kérdezte kikerekedett szemekkel Dahyun. Valószínűleg ő is megijedt a látottak alapján, hiszen nem miden napi, hogy egy ember csak úgy "repdes".
-M-most jobb lenne, ha elmennétek!-
Dadogta Chae.
-Miért mennénk? Chae, ha tudsz valamit, akkor-- -
-Nem tudok semmit! De félek, hogy valami sérülést okozok nektek! Ez a mai is.. Most meg ez! Én nem akarom, hogy a kiszámíthatatlanságom miatt bajotok essen! Kérlek, mennyetek ki..-
-De Chae, mi tudjuk, hogy nincs semmi ba-- -
-Azt mondtam mennyetek!-
Ahogy Chae ránk kiabált kicsapódott az ajtó mögöttünk. Egymásra néztünk Dahyunnal, majd kirohantunk a szobából. Az ajtót becsapva magunk után még hallottam, ahogy Chaeyoung elsírja magát.