۩34.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Iszonyatosan rosszul éreztem magam a történtek után, tudom, hogy gonosz voltam, de végül is egyetlen egy szavammal sem hazudtam. Tényleg nem ismerjük egymást. És nem az zavar, hogy azt hajtogatja, hogy a barátnője vagyok. Igazából evvel nem is lenne bajom. A baj az, hogy amíg ő a ranglétra tetején áll, addig én a legalja alatt vagyok. És ez miatt megalázva érzem magam. Vagy inkább kellemetlenül. Gondolom sokan tudják agy el tudják képzelni, hogy milyen egy olyan kapcsolatban lenni, ahol az egyik fél jómódú, gazdag, nagycsaládban él, amíg mi csak szegényen, rossz körülmények között, család nélkül vagy kis családban élünk. Nem is ragozom tovább, szóval a kínos beszélgetés után visszatértem az épületbe, majd lecsúsztattam magányomban pár felest. Kis idő elteltével odalépett elém Mark. Az ital hatása alatt voltam már, s mivel szomorúság miatt volt, így eléggé depis formát öltöttem magamra.
-Hé, Chae. Minden rendben?-
Leguggolt elém, majd szemeimbe nézett.
-Hát.. Úgy nézek ki, mintha minden rendben lenne?-
Kérdeztem egy kicsit flegmára sikeredett hangnemben.
-Jimin? Miatta vagy ilyen? Bántott? Megsértett?-
Kérdezte kíváncsian, majd mintha fosnám a szót panaszkodni kezdtem neki, hogy milyen egy bunkó ember és, hogy mennyire elegem van már belőle, és mennyire rosszul esik, hogy mindenki előtt olyannak tüntet fel, aki nem vagyok, mert én csak egy egyszerű falusi lány vagyok, aki feljött a nagyvárosba szerencsét próbálni, utána pedig azt kezdtem szajkózni, hogy ő nem rossz ember, csak nehezen kezelhető a személyisége, s a többi. Ő végig figyelmesen hallgatott, majd megfogta a kezem és elkezdett vinni magával.
-Még is hová viszel?-
Kérdeztem meg már kicsit zokogva.
-Innen el.-
-De miért?-
Kicsit megijedtem.
-Ne gondolj rossz dolgokra. Szimplán nem akarom, hogy mindenkinél az legyen a téma, hogy az a lány, aki a Park Jiminnel jött egész este bőgött, ivott és ilyesmik.-
Nem szóltam semmit, kicsit el is szégyelltem magam. Ittas állapotomban mindig nyavalyogni szoktam minden apró dolog miatt, s ez most sem volt másképpen.
-Aigooo~ annyira de aaannyira~ fáj a lábaam~! Nem bírok menniii~!-
A földhöz vágtam magam, majd törökülésbe szegeződtem.
-Aish.. Komolyan ezt akarod játszani? Na.. Gyere.-
Letérdelt elém, majd felmásztam a hátára, s úgy vitt el a szállodáig, ahol dolgozom.

Onnan már se kép, se hang. Másnap felkeltem és nagyon fájt a fejem. Körbenéztem, majd magamra, s ijedten vettem észre, hogy nem az a ruha van rajtam, mint éjjel, de én valószínűleg nem tudtam az állapotom miatt átöltözni. Egy rövidnadrág volt rajtam. Emlékszem a fehérneműmre, de nem az volt rajtam, hanem egy másik. Teljesen pánikba estem, majd ahogy kikeltem az ágyból, átestem egy párnán, de semmi baj, minden oké. Megfésülködtem, majd a ruhámmal nem is törődve kifutottam a folyosóra, ahol összebotlottam Markkal.
-Na? Hogy aludtál?-
Kérdezte mosolyogva.
-Köszönöm, jól! És köszönöm, hogy hazahoztál! Jövök neked eggyel!-
Meghajoltam mosolyogva.

-Semmiség! Amúgy át is tudtál öltözni? Vagy talán az a V gyerek öltöztetett át?-
Mark mond mit?
-Mi.. Hogy mi?-
Kicsit hangosabb voltam a kelleténél.
-Hát, az a V fiú. Nem emlékszel?-
-N-nemm~..-
-Áh, akkor ez vicces lesz.. Szerintem üljél le.-
Nevette el magát halkan, én pedig követtem az utasítást.
-Szóval. A szállodáig cipeltelek, miután földhöz vágtad magad és ahogy beértünk az épületbe az a Taehyung nevű srác lépett oda hozzánk. Te csak elvigyorodtál, ahogy megláttad és valami olyasmit mondtál aegyosan, hogy "TaeTaee~ (TájTáj)". Erre elnevette magát és megkérdezte, hogy mi a szitu. Én elmeséltem, te meg elengedted a nyakam és hátra dobtad magad, de szerencsére mivel magasabb vagyok, így nem vágtad a fejed a padlóba. Innen V vett át téged a karjába, aztán felvittünk a szobádba. Aztán azon kezdünk tanakodni, hogy át-e kellene öltöztetni téged, hiszen nem abban a kényelmetlen cuccban kellene aludnod. V azt mondta, hogy szívesen vállalja, hiszen tesók vagytok, sokszor látott meztelenül. Aztán miután elköszöntünk fogott, és bevitt a szobába téged. Innen már őt kérdezd.-
Végig döbbenten hallgattam, amit mesél/mond. A végén csak makogtam össze-vissza.
-T-t-te jóó~.. Te jó isten! Tényleg ez történt! És te hittél annak a perverz, barom, állatnak?!-
Nem is a többin voltam kiakadva, hanem, hogy V öltöztetett át. FEHÉRNEMŰ ügyileg is!
-M-mi?-
Eléggé meglepődött a kérdésemen. Szerintem az járt a fejében, hogy "Miért illeti ilyen megnevezéssel a bátyját?".
-Taehyung egyáltalán nem a testvérem! De még csak a rokonságom közelében sincs! Életemben 2x találkoztam vele!-
-T-tessék? És.. És ő.. Át.. Átöltöztetett téged? Fehér.. Neműben is?-
Teljesen lefehéredett, de én is.
-IGEN!-
Kiáltottam el magam, majd nagy levegőket kezdtem el kapkodni, s felpattantam.
-Bocsi, de asszem én most megkeresem azt a kis... Megölöm.. Esküszöm, hogy megölöm!-
Meg sem vártam, hogy bármit is mondjon, már romboltam is Taehyung szobája felé.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Jungkookkal való beszélgetésem után bementem az épületbe, de sehol nem találtam meg őt, mindenhol kerestem, de tényleg semmi. Végső tehetetlenségemben a bejárati őrtől kérdeztem meg, hogy nem látta e őt esetleg.
-De, de láttam a hölgyet. Egy magas, szőke hajú férfi vezette el őt innen nem is olyan régen.-
-Értem.. Köszönöm!-
Éppen elindultam volna, hiszen tudom, hogy ki az a "Magas, szőke" ember, de visszafordultam.
-És meg tudná mondani, hogy merre mentek, Ahjussi?-
-Arra!-
Elmutatott jobbra, a szálloda felé.
-Köszönöm!További szép estét!-
Autómba pattantam, majd szinte padlógázzal repesztettem el az épületig. Kocsimból kis híján kirepülve berohantam a szállodába, ahol össze is futottam Markkal.
-Hé, Jimin! Miért nem tudsz odafigyelni az asszisztensedre? Bár.. Lehet, hogy így jobb is.-
Vigyorodott el szokásosan undorítóan, majd a lényegre tértem.
-Hol van Chae?-
-Éppen öltöztetni vitte a bátyja.-
-A kije?-
-Hát az a V vagy ki.-
-V?!?!-
Nem kellett többet mondania, leesett a dolog. A lifthez rohantam, de természetesen nem nyílt ki az ajtó, így a lépcsőházat kellett választanom. Szinte 5 perc alatt felértem a földszintről a 20. emeletre, ahol Chae szobája található, majd szobája ajtaját, majdnem betörve csaptam a falnak.
-TAEHYUNG NE MERÉSZELJ HOZZÁ NYÚLNI!-
Kiáltottam rá, mire ő csak a földre ugrott, s elterült ijedtében.
-Hyung! Te.. Hogy-hogy itt vagy?-
-Mi az, hogy-hogy?! És mi az, hogy a testvére vagy, te idióta?!!-
-Hjaa~ Hangoooos~! Nagyon hangooos~! Cssss~!-
Forgolódni kezdett Chae az ágyon, s nagy örömmel vettem észre, hogy még nem került le róla egyetlen egy ruhadarab sem.
-Tae! Húzzál kifelé!-
-Jól van na... Csak szórakozni akartam..-
-Adok én neked mindjárt olyan szórakozást!-
Legyintettem felé kezem, majd miután kiment, becsuktam az ajtót, s Chaehoz sétáltam.
-Figyel Chaeyoung.. Bocsánatot szeretnék tőled ké-- -
Nem tudtam befejezni mondatomat, mert Chae befogta a szám.
-Maradj már csendben, te idióta! Haragszom rád! Ne szóljál hozzám!-
Én csak elmosolyodtam. Nagyon aranyos volt így részegen.
-Jól van.. De át kell, hogy öltözzél.-
-Nyem! Nyem akajook~!-
-De, de akarsz! Pattanjál!-
Felrántottam, majd vállamra dobva őt bevittem a fürdőbe, s a WC-re ültettem. (Természetesen csukva volt a teteje) Kimentem, hogy összeszedjek neki pár göncöt, majd a fehérneműkhöz érve enyhén szólva zavarba jöttem. Csukott szemmel választottam egyet, majd bevittem neki a rövidgatya és a póló társaságában.
-Na, ezeket szépen vedd fel.-
Elkezdte levenni a ruhát, de az megakadt, hiszen cipzáros.
-Nem tudom levennii~! Ne kapcsold le a lámpááát~!-
-Várj.. Segítek..-
Lehúztam a cipzárt, majd kibújtattam kezeit a ruhából.
-Na.. Most már menni fog?-
-Ehe... Forduljál el..-
Követtem az utasítást.
-Vagy.. Elsőnek csatold ki a melltartóm.. Nem érem eel~!-
Nyavalygott teljesen vörös arccal, de az enyém is hasonlóra váltott a kéréstől. Általában ezt nem szokták kérni, jön magától, így meglepett. Főleg, hogy őt nem csak úgy kedvelem, mint egy egy éjszakás kalandot.
-H-hogy mi?-
-Halaadj~! Hideg van..-
Motyogott, én pedig egy nagy nyelés után megtettem a kérését, majd ismét elfordultam. Felvette a fehérnemű alsó részét, arra pedig a nadrágot. Mivel egy tükör volt oldalt és én férfiből vagyok, természetesen szemem a tükörre tévedt, így elég sok mindent láttam, amitől a paradicsom pirossága elbújhatott volna mellettem.

-Csatold be..-
-Cöh.. Milyen parancsolgatós lett valaki..-
Nevettem el magam, majd megtettem kérését, s miután felvette pólóját, állva elaludt, így gyorsan reagálva a dologra, elkaptam őt.
-Mi vagy te? Zsiráf, hogy állva elalszol itt nekem?-
Megráztam fejem mosolyogva, majd felkaptam és lefektettem az ágyába aludni, majd az ajtóhoz érve még visszanéztem rá, s vicces póza miatt, ami nagyon aranyos is volt, szinte akaratom ellenére is elmosolyodtam.. Maradtam volna, de nem tettem meg, így átvonultam szobámba, s végiggondoltam mindent, ami az elmúlt pár hétben történt.