۩3. rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Tanítás után igyekeztem ki az iskolából, mielőtt még újra összefutnák a vadásszal. Már a folyosón voltam és a szekrényemet nyitottam ki, amikor megjelent mellettem a fiú. Elég lazán viselkedett, neki volt dőlve a mögöttem lévő szekrénysornak és nem nagyon izgatta a környezete. Próbáltam nem figyelni rá és a tankönyveimet gyorsabban pakolni. Már a szekrény ajtót csuktam volna be, de ki esett a lakat. A srác eltűnt mögülem és hirtelen mellettem termett. A lakat a kezében volt, s felém nyújtotta.
- Tessék. - A kezembe nyomta a lakatot, én meg alig tudtam kinyögni valamit.
- K-kö-köszönöm! - Dadogtam, majd eleresztettem egy halvány mosolyt.
- Ezt ne csináld. - Szólt száraz hangon.
- Mit? - Néztem rá kérdően, mert nem értettem mire mondta.
- Ne mosolyogj rá az ellenségedre. - Mondta ezt teljesen nyugodtan, még a szeme sem rebbent. Engem pedig kirázott a hideg, ettől a kijelentéstől. Nem is mondtam neki erre semmit, csak beütöttem a varázskombinációt és bezártam a szekrényem. Indultam volna ki az iskolából, de a vadász elém állt.
- Hazakísérlek. - Vigyorgott a maszkja alatt.
- Jól tudod, hogy a ti fajtátok nem jöhet be a területünkre. Nem szeretném, hogy bajba kerülj miattam. - Magyaráztam, mert valóban nem szeretném, hogy valamit kapjon. Szimpatikus a srác, csak ijesztő.
- Szarok rá. Induljunk. - Húzta fel a szemöldökét és megragadta a csuklómat. Hirtelen se köpni, se nyelni nem tudtam. Így kísért egészen a boszorkány tóig, amikor elengedte a kezem, s a fülembe súgta:

- Kezdj el futni, mert követnek minket. Tegyél úgy mintha menekülnél előlem. Akár meg is üthetsz. - Ellökött magától, én meg csak bólintottam egyet. Elkezdtem futni és néhány gyenge mágiával meg is támadtam a fiút. Egy jó ideig így ment, de megbotlottam egy gallyba és lefejeltem egy fát. A szemhéjam lehorzsolódott, ömlött belőle a vér. Felkeltem, a fának támaszkodtam és a ruhám ujját a szememhez nyomtam. A fáról hirtelen leugrott a fiú.
- Elmentek, megúsztuk. Látod? Nem csak én mászkálok itt vadászként. - Kacsintott rám, majd észrevette a sérülésem. - Veled meg mi... Mit csináltál? - Kezdi vizsgálgatni a szememet.
- Elestem... - Motyogtam az orrom alatt.
- Béna vagy. Mondták már? - Kezdett el gúnyolódni, s közben bekötötte a sebem.
- Köszi... Amúgy, hogy hívnak? Csak mert ez nem fair, hogy te tudod az én nevem, nekem pedig lövésem sincs a tiédről. - Biggyesztettem le alsó ajkaimat.

- Suga vagyok, te pedig siess haza. Arra van. - Mutatott az egyik irányba. Felpattantam a földről, s elindultam hazafelé. Nem köszöntem el, csak szimplán integettem neki. Ő is intett, majd elveszett a ködben...

§SUGA SZEMSZÖGE§

Csak úgy kell tenned, mintha a barátja lennél és máris meggyőzted őket. A boszorkányok elég naívak. Kíváncsi vagyok, hogy a többiek, hogy haladnak, csak mert úgy érzem én elég jól. Még megvédem párszor, segítek neki és már az ujjaim köré is csavartam. És már a szekrényének a kódját is tudom, hátha jó lesz valamire. Mire hazaértem, már mindenki otthon volt, kivéve Jimint. Tartottunk egy kisebb megbeszélést arról, hogy ki, hogy halad a feladatával. Én büszkén jelentettem ki, hogy már barátomnak is nevezhetem a kis boszit. Egész este azon agyaltam, hogy, hogyan kerülhetnék hozzá még ennél is közelebb...