۩39.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

A strandon rettenetesen jól éreztem magam és majdnem mindenkivel összeismerkedtem. Nem tűntek olyan rossz arcoknak, a társaságukban még lehet ki is bírom azt az idiótát. Amikor már kipancsoltuk magunkat, haza is mentünk. Otthon, vagyis hát a szállodában Chae áthívott magához, hogy elmondjon valamit. Vele is történt egy furcsa dolog, csakúgy mint velem és később megtudtuk, hogy Jiminnel is. Ahogy rájuk néztem, mármint Chaeyoungra és Jiminre egy szerelmespár jutott eszembe. Fogták egymás kezét, és azok a pillantások is teli voltak szikrákkal. Rá is kérdeztem, mert nekem ez nyilvánvaló volt. Mind a ketten tagadták a dolgot, a lány meg úgy meglepődött, hogy le is fordult az ágyról. Én és Jimin hangos nevetésbe törtünk ki. Viszont amikor a fiú lehajolt hozzá, hogy felsegítse, olyat hallottam amit elsőnek nem is hittem el. Én is rápillantottam a lányra és nem hittem a szememnek. Lebegett, se a keze, se a feneke nem érte a földet. Nem tudtam, hogy mit reagáljak... Kínomban azt mondtam volna, hogy tanítsa meg nekem is, de ez nem volt vicces. Eléggé megijedtem a történtektől. Chae ideges lett és kitessékelt minket a szobából. Az ajtó úgy csapódott be mögöttünk, hogy az egész szálloda attól zengett. Jiminnel hirtelen egymásra néztünk amolyan "Ez meg mi volt?" tekintettel.
- É-én... Szerintem most megyek. - Meghajoltam előtte, ugyanis a ranglétrán feljebb található mint én, mivel engem az alján lehet megtalálni. Lassan elkezdtem hátrálni, majd az ötödik-hatodik lépésnél hátat fordítottam. A szobába siettem, hogy egy picit ki tudjam szellőztetni a fejem. A helységbe belépve Sugát pillantottam meg, aki éppen a szekrényemben kotorászott.
- Hát, te meg mi a fenét művelsz itt? - A szekrényhez mentem és becsuktam, majd kissé ingerülten felé fordultam.
- Mi az, hogy mit művelek? Éppen a szekrényedben keresek valami normális ruhát, amiben tudsz jönni a tűzijátékos estre. De itt nem igazán találok olyat ami megfelelne egy ilyen alkalomra. - Magyarázta. - Továbbá... Mi az, hogy "itt"? Ez a te szobád, szóval akármikor bejöhetek ide. Amúgy meg tisztelettudóan kellene velem viselkedni, ugyanis az én asszisztensem vagy. - Vágta a fejemhez.
- Ki foglak innen tiltani, vannak itt személyes dolgaim is, amihez neked semmi közöd nincs. Amúgy meg... - Vettem át a beszédstílusát - ...nem érdemled meg, hogy normálisan beszéljek hozzád. - Fordultam el tőle.
- Na, várom... Próbálj csak meg kitiltani innen. - Sóhajtott. - Ááá... Értem, szóval nem érdemlem meg. Ez most szíven ütött. A barátod nem érdemli meg, hogy normálisan bánjanak vele... - Elindult az ajtó felé.
- Nem vagy a barátom! - Kiáltottam rá. - És jó fele veszed az irányt, mert mehetsz innen ki. - Elkezdtem tolni őt az ajtó felé. Mire ő csak nevetett egyet.
- Na, most már te is jó fele indulsz, ugyanis jössz velem valami normális ruhát venni. - Megragadta a kezemet és egészen a szálloda elé így mentünk ki. - Amúgy meg hálás lehetnél nekem, hogy annak ellenére, hogy, hogyan bánsz velem, veszek neked ruhát. - Vigyorgott rám, mire én meg sem tudtam szólalni, mert egy kicsit igaza volt.

§SUGA SZEMSZÖGE§

Visszaérve a szállodába kezembe akadt egy papír, ami a városi fesztiválról szólt. Jó elfoglaltságnak tűnt, ezért körbeadtam a fiúknak is, hátha rajtam kívül még valakit érdekelni fog. Én úgy gondoltam, hogy elviszem magammal Dahyunt, gondolom még egy fesztiválon sem volt a V.I.P részlegben... Oda viszont valami szép és nem árt, hogyha márkás ruha kell. Dahyun szobájába mentem ahol a szekrényét kipakoltam, de nem találtam semmi alkalomhoz illőt. Ő pont rám nyitott és kiverte a hisztit, de a végén sikerült elvinnem magammal. Most nem én vezettem, mert csúcsforgalmi idő volt. A szálloda egyik autójával mentünk és egy sofőr vitt el minket az egyik bevásárlóközpontba. Bementünk a kedvenc boltomban, ahol felpróbált pár ruhát. Nem álltak neki túl jól, ezért másik fajta szerelésben kezdtünk gondolkozni. A végén egy fekete-fehér csíkos pólót és egy rózsaszín szoknyát vettem neki, ami együtt eléggé jól mutat.

Nekem otthon vannak öltönyeim és egyéb alkalmi ruháim, szóval magamnak nem vásároltam be. Elég későn értünk haza a szállodába. Dahyunnak mondtam, hogy menjen a szobájába elkészülni, én pedig megyek megkérdezgetni az embereket, hogy ki jön, s ki nem. Így is tettünk mind a ketten. Monster és V kivételével mindenki jön, sőt Jimin azt mondta, hogy hozza magával Chaeyoungot is. Fél órával később már mindenki aki jönni akart a szálloda előtt várták a limuzint. Úgy beszéltük, hogy mindenki egy limuzinnal megy és nem kell össze-vissza kocsikáznunk. A fesztiválra érve, azt hitték többen, hogy hírességek vagyunk, a limuzin miatt... Én és Dahyun V.I.P részlegre vettük az irányt, ahol helyet is foglaltunk. Igazából velünk semmi érdekes nem történt, beszélgettünk a többi emberrel akik ott voltak. Éjfélkor fellőtték a tűzijátékot ami közel negyed óráig tartott. Szép volt, szép volt, de láttam már ennél szebbet is. Chaeyoung és Jimin ott romantikáztak, amin eléggé meglepődtem. Dahyun az ott állt mellettem és közben mutogatta, hogy neki melyik tetszik a legjobban.

Mire hazaértünk én személy szerint már nagyon elfáradtam, ezért egyenesen az ágyamba vettem az irányt. Egyből el is aludtam, bár éjszaka felkeltem arra, hogy valaki magyaráz valamit. Az a valami nem más volt mint Dahyun... Átmentem a szobájába, az ajtó nyitásra ő eléggé megijedt. És egy kisebbet fel is sikított.

- Wáá! Én csak... Nem tudok aludni. - Közölte velem, egy kissé szomorkásan.
- Persze, mivel az én ágyamban lenne a helyed! - Eleresztettem egy kaján vigyort, mire ő eléggé zavarba jött.