۩22.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

A történtek után nem igazán örültem annak, hogy egy szobába is raktak minket. Szívem szerint most eltűnnék, de.. Inkább csak a fejemre húzom a takarómat. Hallom, ahogy belépked. Pillantását is érzem magamon, de én csak fekszek tovább szorosan összezárt szemekkel. Nem aludtam sokat, sőt. Egy órát ha sikerült. Még sötét van és felkelteni sem akarok senkit. Kimentem a konyhába, majd az asztalon egyből megszúrta a szememet egy levél. Elolvastam, s csalódással tettem le a cetlit. A titánok. Ők küldték. Megfigyelnek? De még is hogy? Minden nap őrzi valaki a területet. Sőt! Ketten is. Hogy jutottak be? Gyorsan rendbe szettem magam, s harcművészeti mágiakönyvemmel kiviharoztam az udvarra, hogy gyakorolhassak. Ezek csak így bejárnak ide, miközben kilenc ember nem veszi észre őket a legnemesebb klánokból? Ez nem mehet így. Órák óta gyakorolhattam már, mikor összerogytam lihegve.
-Fene.. Ezekbe.. A.. Varázslatokba..-
Motyogtam kezeimet összeszorítva, majd megpróbáltam felállni, de ismét összerogytak lábaim.
-Hé, Chaeyoung. Neked meg mi bajod? Csupa seb vagy. Bántottak?-
Kerekedett ki mellettem Taehyung szeme, majd letérdelt hozzám és sebeimet kezdte vizsgálgatni.
-Ja, hogy ezek? Semmiség.. Csak gyakorlom. Ma borzasztó nehéz napunk lesz.-
-Napunk? Mert mi lesz ma?-
-Ne mond, hogy nem olvastad az asztalon az üzenetet?-
Néztem rá egyik szemöldökömet felhúzva.
-Üzenet? Öhm.. Szóval mi van?-
-Hjaa.. Veletek tényleg csak a baj van.. Inkább segíts felállni és mennyünk egy nyugodtabb helyre.-
Miután bevonultunk egy elzártabb helyre, elmeséltem neki mindent.
-De.. De.. De hogy jutottak be? És mi az, hogy megfigyelnek? Meg, hogy nem vagyunk erősek? És miért akarnak találkozni?!-
Látszott rajta, hogy teljesen kiakadt, majd gyorsan felpattant.
-Muszáj felkészülnöm.. Igen! Szólok a többieknek is. Ma álljon minden gyakorlásból. 5 órára ott kell lennünk.-
Teljes elhatározottsággal hagyott ott engem, majd felkeltem, s a szobába mentem, hogy összeszedjem a harci eszközeimet és felvegyem a gyakorló ruhám.
-Chae.. Ami tegnap történt..-
Szólalt meg mögülem egy ismerős hang.
-Hogy mi történt tegnap? Semmi sem történt. Most nagyobb gondom is van ennél, bocs.-
Muszáj eltaszítóan viselkednem vele.
-Chaeyoung!-
Kiáltott rám, minek hatására megálltam egy pillanatra, majd sóhajtottam és mentem tovább könyveimet magamhoz szorítva. Mindenki csoportosulva gyakorolt. Namjoon, Hoseok, V és Suga együtt gyakorolták a mágia erejüket, míg Jungkook, Jimin és Jin a fegyvereiket használták. Én és nővérem kicsit arrébb vonultunk tőlük, hogy még véletlenül se legyen sebzésünk rájuk, mert nem kizárt, sőt, biztos, hogy nem hagyják majd magukat a Titánok. Sokat hallottam róluk. Utánuk is néztem. A Prófécia mindent leír.
-Fél öt. Frissítsük fel magunkat. Legyengülve nem mehetünk oda.-
Mondtam a többieknek, majd lezuhanyoztam és harci öltözetet a civil ruhám alá véve kiálltam a ház elé, hogy várjam a többieket. Mire mindenki kiért, pont 5 percünk volt odaérni a helyre. Nem fáraszthatták ki magukat, így mindegyikük alá varázsoltam egy kör alakú tárcsát, amin elrepítettem őket a megbeszélt helyre. Eléggé lefáradtam, de ez van. Egy romos épületnél álltunk meg, majd megpillantottuk őket.

Heten voltak, mint a vadászok. A fehér hajú felénk kapta tekintetét. Ő tűnt a legidősebbnek, valószínűleg a vezetőjük. Őszintén szólva nem éppen így képzeltem el őket.
-Ti lennétek a hírhedt osztag, akit a kiirtásunkra küldtek?-
Nevette el magát gúnyosan.
-Könnyű dolgunk lesz..-
Vetett ránk hirtelen egy teljesen komoly tekintetet, majd egy kést húzott ki nadrágja oldalából. Jimin rászegezte fegyverét.
-Nem tudom, hogy kinek lesz könnyebb.. Jackson..-

Ismeri őt? Még is honnan? Nagy szemekkel néztem rá, majd ismételten a Titánokra, akik ekkor fegyvereiket előhúzva megindultak felénk. Nekünk sem kellett több. Támadásba kezdtünk. Hirtelen rengeteg lett a vér. Jin egy ajtóból próbálta leszedni őket. Egyet még le is lőtt. V oroszlánná változva próbálta őket kiirtani, de ekkor az egyik egy hatalmas vágást ejtett az oldalán, mire ő a földre rogyott, s visszaváltozott emberi alakjába. Erre már Namjoon sem hagyta annyiban a dolgot. Tenyeréből lövellt pengékkel levágta az illető fejét. Kezdtek megfogyatkozni a Titánok, gondoltam már nem lehet nagyobb baj, majd megfordultam, s ekkor egy kiáltást hallottam meg.
-CHAE VIGYÁZZ!-
Nővérem hangja volt az, majd arra lettem figyelmes, hogy Jimin átkarol, majd felnyög, s kezeimre vér csurgott. Hátba szúrták őt.

-J..Jimin.. JIMIIN~!-
Kiáltottam fel fájdalmasan, mire ő csak egy mosolyt vetett rám, s könnyemet letörölve eldőlt a földön. Teljesen lefagytam. Most lehet, hogy meghalt, hogy engem megvédjen? Kezeimet ökölbe szorítottam, majd felkeltem a földről, s véremből fegyvert készítve mágiám segítségével felkiáltottam, úgy rohantam a gyilkos felé, kivel kardpárbajba kezdtem. Nővérem a sebesülteket kezelte, miközben mindenki Jiminhez vonult, majd Dahyun is. Próbálta újra éleszteni őt. Én pedig csak egy sebet tudtam ejteni a Titánon. Levágtam karját, ami ekkor vissza is nőtt. Csak vagdostam őt, de részei folyamatosan visszanőttek. Négy titán maradt életben, majd el is tűntek. Odarohantam nővéremhez, s vele együtt egy gyógyító és újjáélesztő varázslatot kezdtem kántálni.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Nagyon szíven ütött, hogy ennyire haragszik rám. Hiába próbáltam a reggel folyamán beszélni vele, kedveskedni neki vagy bármit is tenni, ő mintha ott sem lettem volna lökött el magától. Gyakorolni kezdtünk, de nekem folyton csak a miatta érzett fájdalmam járta át testem. Nem is kell mondanom, hogy ennek hatására kiirtottam egy egész fasort úgy erdő szinten. Mikor elérkezett az öt óra, s odaértünk a találkozó helyére egyből megpillantottam ellenségem, kit a különleges küldetésen kellett megfigyelnem. Jackson volt az. Gondolhattam volna, hogy a legerősebb Titánosztaggal leszünk összetéve. A harc végén tartottunk már, mikor megláttam, ahogy Jackson Chaeyoungot vette célpontba. Szólni nem tudtam, de Dahyun megtette helyettem. Ahogy odaértem átkaroltam a boszit, majd ekkor a titán kardja a hátamban ért célba. Chaet biztonságban még nem tudhattam, de nem volt erőm felkelni. Gerinc melletti pontba ért a szúrás, közel a szívemhez, így mondanom sem kell, hogy szinte életem vesztettem. Minden elhomályosodott, majd fekete lett, s hatalmas csend.

۩21.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Én sem vártam túl sokáig rá, úgy döntöttem majd máskor megkérdezem amit szerettem volna. Segítettem Jinnek vacsorát csinálni, amíg a többiek megérkeznek. Nem vagyok túl jó a főzőcskézős dolgokban, de pontosan mondta, hogy mit csináljak ezért úgy érzem nem is lett rossz a kaja. Ő viszont nagyon profinak tűnt. Villám gyorsan szeletel, mindent megtalál és kívülről tudja egy csomó étel elkészítését. Történt egy félreértés is közöttünk, amikor szeletelni készültem valami zöld növényt. Megkérdeztem tőle, hogy hol a kés. Erre ő egy hirtelen mozdulattal felém rántott egy hatalmas kést, aminek a vége majdnem az orron hegyéig ért. Erre úgy megijedtem, hogy kicsaptam a kezéből a kést, mert azt hittem meg akar támadni. De mint a későbbiekben kiderült nem akart semmit, csak nyújtotta nekem a kést. Fogalmam sincs, hogy miért az élével felém fogta, de inkább nem is fitogtattam tovább ezt a témát. Mikor a testvérem betoppan Jiminnel az oldalán eléggé megörültem. Leültünk vacsorázni, de Suga és Jungkook nem jelentek meg az asztalnál. Amíg a többiek ettek végigjártam a szobákat a házban és az egyikben Suga feküdt.
- Ébren vagy? Te nem jössz enni? - Kérdeztem, s beljebb léptem az alapból nem túl nagy szobába.
- Szerinted? - Emelte fel a fejét. - Nem megyek, én már ettem. Szerintem túl sokat is... - Kezdett nyafogni.
- Hát, jó. Majd később visszajövök. - Kimentem a helységből és leültem a többiekkel enni. Jungkookot nem találtam meg, valószínűleg nem a házban volt. Mikor már a többiek befejezték az étkezést felvállaltam, hogy elpakolok az asztalról. Így is tettem, még el is mosogattam. Az asztal lesöprése után már mentem volna be a szobába, ám ekkor kopogott valaki vagy valami az ajtón. Lassan az ajtó felé léptem, majd egy hirtelen mozdulattal ki is nyitottam azt. Egy papírból készült cetli volt a földön amire írva is volt. Felvettem és bevittem a kis fecnit az asztalhoz. Elkezdtem olvasni, de nem a legmegnyugtatóbb szöveg állt rajta:
"Titeket küldtek az iskolából? Elég felkészületlen csapatnak néztek ki. Túlzottan erősek sem lehettek. Ahogy elnézlek titeket vadászokból és tündérekből vagy esetleg boszorkányokból álltok? A lányokat sajnos még nem tudtuk kifigyelni, de jelenleg is dolgozunk az ügyön. Találkozzunk holnap dél körül a közeli tónál. Észak felé kell menni, ha esetleg ezt sem tudtátok. Csók: Ahogy ti neveztek minket: "A TITÁNOK" "
Gondoltam szólok a többieknek, de többen már aludtak, ezért a papírt az asztalon hagytam, hogy majd más is lássa. Nem én vagyok a főnök, nem áll jogomban megvonni a többiektől egy ilyen jellegű információt, mikor rájuk is tartozik. Én még vacsora készítés előtt lefürödtem, ezért a papír letétele után már a szoba felé vettem az irányt. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, mert nem tudtam, hogy Suga már alszik-e vagy sem.
- Jó későn jöttél... vissza. - Beleásított a mondat közepébe.
- Elpakoltam vacsora után. - Magyaráztam meg a helyzetem. Leültem az ágy szélére, s elkezdtem volna lehúzni a pólómat, mikor éreztem egy tekintetet a hátamon. Egyből meg is álltam a dologgal, s megfordultam. - Ne nézz! - Néztem a fiúra morcosan.
- Nézni? Ki? Én soha... - Vigyorgott kisfiúsan.
- Legalább addig ne nézz amíg átveszem a ruhám. Álmomba felőlem addig bámulhatsz ameddig akarsz, úgysem kelek fel rá. - Nyújtottam ki a nyelvem.
- Jól van, értettem asszonyom. - Forgatta szemeit és átfordult a másik oldalára. Gyorsan átöltöztem és bebújtam a takaró alá.

§SUGA SZEMSZÖGE§

Mikor Dahyun bebújt az ágyába egyből vissza is fordultam, de sajnálatos módon nem láttam semmit. Hamar bealudtam, de az éjszaka közepén eszembe jutott egy fontos dolog. Nyögés hangokat hallottam és Dahyun későn jött ide. Ez elég gyanús volt nekem és muszáj volt rákérdezzek. Mondjuk lehet a testvére csinálta a murit, de akkor is.
- Hé! Dahyun! Dahyun! - Próbáltam felébreszteni, de semmit sem reagált a hangomra. Kimásztam az ágyból és odamentem mellé. Elkezdtem bökdösni az arcát, de csak megfordult. - Kelj fel egy kicsit, na! - Picit lökdösni kezdtem.
- Mi bajod van, hogy az éj közepén keltesz fel!? - Dühösen és elég hangosan, úgymond leordította a fejemet.
- Végre! - Vigyorodtam el. - Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy te öhm... Te kerültél intim helyzetbe valamelyik testvéremmel? - Próbáltam szépen megfogalmazni a dolgot. Ő csak értetlenül nézett rám.
- Ez nem vicces. És nem értem mit értesz ez alatt. - Nem is foglalkozott tovább velem, vissza is aludt. Nem értem sokat az információval, ezért majd holnap új kísérletet teszek rá.

۩20.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Jungkookkal sokat beszélgettünk. Elmondott mindent, amit csak tudni akartam a nélkül, hogy kérdeznem kellett volna. De egy valamit még is megkérdeztem.
-Jimin... Szerelmes.. Belém?-
Motyogtam a földet bámulva.
-Mit érdekel az téged?-
Vetett rám egy morcos pillantást, majd sóhajtott bánatomat látva.
-Igen..-
Válaszolt szinte suttogva, majd felvette velem a szemkontaktust.
-És.. Te szereted őt?-
Hirtelen köpni-nyelni nem bírtam. A szívem azt kiabálta volna, hogy igen, én beleszerettem. De az eszem azt diktálta, hogy nem! Soha nem szeretnék bele egy vadászba! Szívem győzött volna, de mielőtt megszólalhattam, Jimin hangját hallottam meg, ahogy a nevemet kiálltja.
-Itt vagyok!-
Kiabáltam oda neki, hogy terelhessem a szót, majd rögtön ott is termett.
-Hjaa~! Chae! Úgy aggódtam miattad!-
Ölelt meg szorosan egy teljesen megkönnyebbült mosollyal arcán.
-Miért? Jungkook nem bántana.-
Erre mind a ketten köhintettek egy amolyan "azt te csak hiszed" reakcióval.
-Én.. Most megyek..-
Állt fel Jungkook helyéről egy fájdalmas mosolyt festve magára, majd lassan elballagott.  Jimin letérdelt hozzám, mivel ülő helyzetben voltam. Csak úgy megcsókolt a semmiből. Nem viszonoztam, csak tágra nyílt szemekkel bámultam rá.
-E-ez mi volt?-

Tűz piros színbe váltott arcom.
-Hát.. Tegnap nem mondhattam végig, amit akartam.. Most pedig úgy döntöttem inkább cselekszem, hiszen a szó elszáll, de a tett megmarad.-
Mosolygott rám, én pedig csak bámultam őt továbbra is teljesen lesokkolva.
-Jaj már! Ne mond, hogy még nem csókolóztál. Most ezen mit kell meglepődni ennyire?-
Nevetett halkan.
-És ha mondom..?-
Motyogtam szinte érthetetlenül ismételten a földet bámulva, majd felpattantam.
-Mennyünk.. Ma még nem voltam otthon és éhen halok..-
Tereltem a teljes témakört, majd Jimin elindult mellettem, s közben átfogta derekamat. Az ajtón belépve a zavar szinte érezhető volt, s mielőtt az ajtót kinyitottuk volna már elengedett Jimin, hiszen a szabály, az szabály. Vacsora után a fürdőt vettem irányba, hogy végre megtisztulhassak. Már teljesen meztelen voltam és a tusolóból szálltam ki, mikor hirtelen Jimin futott be.
-HJÁÁÁ~! PERVERZ KUKKOLÓÓ~!-
Kiáltottam el magam, majd a zuhanyzó függönyét kaptam magam elé.
-Hm? Oh, Chae! Tán fürödtél? Jó illatod van.-
Vigyorgott rám, én pedig gyilkos tekinteteket vetettem rá.
-Nem. Óhajtasz.. Kimenni?-
Mutogattam szabad kezemmel az ajtóra, majd rá is pillantott, aztán ismét rám.
-Nem. Ha már itt vagyok, akkor lefürdök.-
Elkezdett vetkőzni én pedig rögtön szemem elé kaptam kezem, s nyöszörögni kezdtem.
-Most mit nyögsz? Még ott sem vagyok..-
Kuncogott, majd hallottam lépteit felém közeledni, mire egy rést nyitottam ujjaim között, hogy csak a fejét lássam.
-NE MERD! NE GYERE KÖZELEBB!-
Léptem egyet hátra, majd ő elém ugrott.
-Bu!-
Nevetett, én pedig megijedtem, s hátra estem ezzel magamra rántva őt.
-TE.. JÓ.. ISTEN!-
Teljesen elvörösödtem, s szívemet másodpercek választották el attól, hogy kiugorjon. Látszólag ő élvezte a helyzetet. Közelebb jött hozzám, s nyakamra csókolt.
-Jimin.. Meg akarsz halni..?-
Toltam el magamtól a fiút, majd ő kezeimet a falhoz szorította.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Pont jókor léptem be a fürdőbe. Csak elakartam bújni Namjoon hyung elől, hogy megússzam a takarítást, erre pont Chaeba botlottam bele. Na nem baj. Kiszanálom a helyzetet! Kis hülyéskedés után egész jó pózba zuhantunk. Ahogy próbált kiszabadulni alólam csak egyre jobban izgatott. Kezeit a falhoz szorítottam, majd erőteljesen nyakára haraptam, mire ő nagyot nyögött. Talán már szeme is homályos volt. Biztos fájt neki, de nem tehetek róla. Ha egyszer beindulok.
-Próbálj halkabb lenni.. Még a végén meghallanak minket.-
Mondtam neki egy perverz mosollyal arcomon, majd lassan behelyeztem neki teljesen merev testrészem. Elsőnek óvatos akartam lenni, de mivel szűz volt még, így egy erőteljes lökéssel ezt meg is oldottam. Hallottam hangján, hogy próbál halk maradni, de könnyei már hullottak. Nyugtatás képen hosszan csókolni kezdtem őt, miközben mozogtam benne. Az aktus után teljesen leizzadtunk, így újra fürdeni kellett. Természetesen nem élveztem belé! Hülye nem vagyok, mielőtt bárki erre a következtetésre jutna. Miután mind a ketten lefürödtünk és felöltöztünk Chae megállt előttem.
-Ezt az egészet.. Felejtsük el! Mintha meg sem történt volna.-
Teljes elhatározottsággal beszélt hozzam, miközben szemembe nézett. Kicsit meg is ijedtem. Ennyire rossz lettem volna? Talán.. A szüzessége miatt?
-Ehj Jimin.. Ezt lehet, hogy elcseszted..-
Vakartam meg fejem, miután Chae elviharzott.

۩19.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Amit testvérem sebeit eltüntettem, már tovább is állt. Hirtelen nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, ezért Suga felé pillantottam. Lehet rossz ötlet volt, mert ő egyenesen engem bámult. Odamenni, nem mentem oda, mert még mindig zavarban voltam a csók miatt. Azért, hogy a kínos helyzetet elkerüljem, gyorsan el is mentem onnan, egyenesen a házban. Az egyik szoba felé vettem az írányt, ahol próbáltam kiszedni a hajamból a színt, sajnos sikertelenül. Többféle varázslatot is kipróbáltam, de nem hatott egyik sem. Most már így fog maradni a hajam, vagy mi a franc? Elterültem az ágyon, s elkezdtem gondolkozni a Sugás dolgon. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy egy vadász, hogyan szerethet bele egy boszorkányba. Ez mondjuk az én hibám is, mivel nem állítottam le. Ami pedig a legrosszabb, hogy lehet én is érzek iránta valamit. A majdnem tíz perces agyzsibbasztás hatására el is szundítottam az ágyon. Elég vicces látvány lehettem, mert keresztben feküdtem az ágyon, a hasam kint volt és a fejem még véletlenül sem a párnán volt, hanem alatta. Mikor felkeltem egy ismerős hangot hallottam aminek hatására ébredezni kezdtem. A fejemet kidugtam a párna alól és óvatosan a hang tulajdonosa felé pillantottam.
- Miért mentél el? - Kérdezte, tettetett szomorúsággal és ajkai lebiggyeztésével.
- Mi? - Emeltem fel a fejemet, majd nagyokat pislogtam és nem tudtam felfogni a helyzetet. Lassan megfordultam amikor hirtelen lezuhantam az ágyról. - Auu! - Nyögtem ki fájdalommal teli hanggal, amikor bevertem a csuklómat a földbe. Neki még a szeme sem rebbent, szinte nem is érdekelte, hogy leestem. Csak nevetett rajtam, amiért béna voltam.
- Jobban is vigyázhatnál. - Felkelt, majd segített felállni a földről.
- Ez a te hibád. Reggel nem kéne ijesztgetni másokat. - Söpörtem le a ruhámat.
- Délután van... - Jegyezte meg gúnyosan, majd kuncogni kezdett.
- Nem baj. - Vontam meg vállaimat, s lassan leültem az ágy szélére.
- Olyan bénácska vagy... De lehet pont ezt szeretem benned. - Kacsintott egyet én pedig teljesen elpirultam. - Amúgy... - Szedte össze utolsó gondolatait, még mielőtt mond valamit. - Még nem válaszoltál. - Nézett egyenesen a szemembe, amitől kissé zavarba jöttem.
- Khm... - Köhintettem megjátszva. - Nem mondtad, hogy válaszolnom kéne bármit is... - Motyogtam, közben próbáltam kerülni a szemkontaktust.
- Azt hittem ez egyértelmű. - Vakarta meg a fejét. - De most már tudod. Akkor válaszolsz? - Eresztett el egy hatalmas kaján vigyort. Ő még zavarba sem jött, nem értem, hogyan csinálja.
- Öhm... - Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, pedig magamban a választ jól tudtam. Még ha a szüleim, testvéreim meg úgy az egész boszorkányság ki is nyírnak ezért, beleszerettem egy vadászba. Azért be kell vallanom, hogy elég jóképű és rendes ez a vadász. Elszántam magam és lassan az arca felé közeledtem, mikor elrántottam a fejem. - Ahhj... Nekem ez nem megy. - Kínosan magyarázkodtam. Azt sem tudtam mit kéne tennem, hogy ne legyen ilyen ciki a helyzet.
- Majd segítek. - Mondta egyszerűen, s államnál fogva felemelte fejem, majd megcsókolt. Na ilyenkor már biztosan paradicsom színű volt a fejem, mert nagyon zavarban éreztem magam. Csókja édes volt, és elég hosszú ideig tartott. Amikor véget ért a csók elfordultam, hogy ne lássa az arcom.
- Zavarba hoztalak? Nem akartam... Ugye nem haragszol? - Ölelt át hátulról és szinte el sem akart engedni. Nem igazán szóltam semmit, csak bámultam magam elé azon gondolkozva, hogy most mit is kéne erre reagálni.
- Um... Öhm... - Kezdtem el össze vissza makogni. - Nem haragszom, azthiszem. - Válaszoltam félénken.
- Jólvan. - Mosolygott. - Na, viszont most már békén hagylak, mert a végén még meggondolod magad. - Elengedett és megsimogatta a fejem tetejét. Mikor kiment az ajtón csak annyit lehetett hallani, hogy "Éhes vagyok! Valaki csináljon már valamit enni!". Ezen elég jót nevettem, később én is távoztam a szobából.

A bejárati ajtónál megpillantottam Jimint, aki valószínűleg, éppen Chaeyungot várta. Odatársultam én is hozzá, mert meg szerettem volna kérdezni a testvéremtől, hogy miért nem jön ki a szín a hajamból.? Ő később le is lépett és a húgom keresésére indult.

§SUGA SZEMSZÖGE§

- Inkább hagyjuk... - Felelte Jimin, majd lelépett. Mivel egyedül nem igazán tudtam magammal mit kezdeni keresni kezdtem Dahyunt, akit pár perc alatt meg is találtam. A szobában éppen szundított, amikor és odamentem mellé. Nem részletezem a dolgokat a lényeg, hogy jól alakultak a dolgaim nála. Egyből jobb kedvre is derültem a történtek miatt. A drága testvérem később csinált nekem kaját, mert farkas éhes voltam.

Eléggé teli ettem magam, ennek hatására el is kezdett fájni a hasam. Amíg én ott ültem az asztalnál a másik boszorkány is betoppant, Jiminnel az oldalán. Hát, mit ne mondjak eléggé meglepődtem, most akkor melyikkel van együtt a kis csaj? Történt kisebb veszekedés, de én nem nagyon foglalkoztam vele, mert voltak ott, rajtam kívül akik szét tudják szedni őket, ha kell. Szerencsére nem kellett, illetve nem tudom, mert hamar be is vonultam a szobába. Lepihentem, hogy enyhüljön a hasfájásom. Ekkor a fülemet megcsapta valami nyögés hang. Hát, én nem tudom, illetve sejtem mi történhetett ezért kuncogni kezdtem. Kíváncsi vagyok melyik csinálta...

۩18.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Testvérem gyógyított meg engem, bár ő csak a sebet bírja még eltüntetni, a fájdalmat nem, így úgy tettem, mintha már minden rendben lenne. A lábam iszonyatosan fájt, de próbáltam nem bicegni. Jimin jött oda hozzám.
-Chaeyoung.. Beszélhetünk?-
Fejét lehajtva beszélt hozzám. Borzasztóan estek azok a szavak, amiket Jungkook mondott Jimint idézve. Ennyire lealacsonyított a hátam mögött. Meg amúgy is.
-Nem szeretnék veled beszélni..-
Néztem rá, mire mondatomra felkapta fejét.
-Kérlek..-
Most már a szemembe nézett. De nem azzal az üres, fekete, fájdalmas tekintettel. Szemei csillogtak és mintha színt kapott volna. Talán barnát. Egy kisebb sóhajtás után csak bólintottam egyet, hogy rendben, beszéljünk. Kicsit odébb sétáltunk, ahol már csak ketten voltunk, majd nem is húzta az időt, belekezdett.
-Figyelj Chae.. Bevallom neked, tényleg ezt mondtam.. De csakis NEKI.. Mert azt hittem, hogy ha mint hyungja így teszek, akkor nem az lesz a válasza, mint amit a fejemhez vágott.. De én egyáltalán nem gondolom így.. Mert én..-
-Mert te? Nem akarom tovább hallgatni!-
Éppen visszatudtam tartani könnyeim, majd visszaindultam volna a többiekhez, de ekkor visszarántott és szorosan magához ölelt. Talán még szipogott is. Egyáltalán nem égette már a bőrömet érintése. Én csak lefagyva bámultam ki válla felett.

§JUNGKOOK SZEMSZÖGE§

Természetesen követtem Jimin hyungot és Chaet a magasból. Nem akarom, hogy a bátyám kaparintsa meg. Én tényleg szeretem a boszit, de ő sosem tudott szeretni senkit. Majd akkor biztos az ellenségbe szeret bele.
-Khm..-
Köhintettem, ahogy leugrottam az ölelkezők mellé.
-Ti meg mit csináltok?-
Néztem unottan zsebre tett kézzel.

-Szerintem látod. Nem?-

Elengedte a lányt, majd rám nézett.

-Látom, de nem tetszik a látvány.-

-Igazán tudlak sajnálni..-

Nevetett hyungom, majd mielőtt ismételten verekedést provokáltam volna, inkább csak fogtam Chaeyoungot és elvittem magammal aktiválva szuper gyorsaságomat. 

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Egyik pillanatról a másikra csak arra eszméltem, hogy Jungkook már megint elrabolta tőlem Chaet. Kezd már nagyon elegem lenni a hülye játékaiból. Miért akar nekem keresztbe tenni, miközben még iskolaidőben annyit mondott, hogy dugná és dobná. Nagyon ki fogja húzni nálam a gyufát. Főleg, ha hozzá mer nyúlni akár egy ujjal is. Hamar beesteledett. Már mindenki a házban volt, de én és Dahyun már karba tett kezekkel vártuk, hogy végre betoppanjon a két jómadár. Bár szerintem egy személyre vártunk mind a ketten. Teljesen az ajtóra meredtem. Még pislogni sem pislogtam. Csak az járt a fejemben, hogy ha nem lépnek be egy percen belül én keresem meg őket, de akkor nem állok jót magamért.

۩17.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Húgom meg sem lepődött a helyzetemen, még csak meg sem sajnált. Még hogy szerelem... Én nem vagyok szerelmes Sugába és félni sem félek tőle. A rövid társalgás után paradicsom piros fejjel tértem vissza a házba. Éppen azt terveztem, hogy megpróbálom kiszedni a színt a hajamból. Éppen mondtam volna egy tisztító bűbájt, (ami nem tudom, hogy működött-e volna) amikor Suga közbeszólt.
- Na, miért lettél szivárvány? - Mosolygott rám. Azt hitte, hogy vicces volt, pedig egyáltalán nem. Semmi kedvem nem volt most a társalgáshoz, ugyanis most már attól is zavarba jöttem, hogy rám nézett.
- Miattad. - Válaszoltam röviden, s ismét belekezdtem a bűbájba.
- Ezt hogy érted? - Billentette jobbra a fejét olyan kiskutyásan. Ekkor úgy éreztem, hogyha még egyszer beleszól én leütöm.
- Úgy értem, hogy belenyúltál a pajzsba és az érzése- - Inkább nem mondtam tovább, mert még a végén bele fog hinni valamit. - Vagyis, csak ennyi. Belenyúltál a pajzsba és nem kellett volna. - Próbáltam kijavítani magam.

- Ohh... Értem, akkor bocsi. De így szebb vagy. - Vetett rám egy halvány mosolyt, majd megragadta a csuklómat. - Egy picit gyere velem. - Még ellenkezni sem volt időm, mert mire észbe kaptam már ott is voltunk. Egy magas fához vitt, aminek felmentünk majdnem a tetejéig és leültünk egy ágra. Sugával elkezdünk beszélgetni, mindenféle butaságról, amin folyamatosan nevettünk. Később viszont rátért a lényegre.
- Azon gondolkozom már egy ideje, hogy... - Kezdett bele mondandójába. - Nem tudom melyik a rosszabb... Kimondani valamit, majd azután az kívánni, bárcsak ne tettem volna vagy nem mondani semmit, és később azt kívánni, bárcsak kimondtam volna? - Hajtotta le fejét és sóhajtott, majd a szemembe nézett. - Lehet még meg fogom bánni, de én kimondom. Dahyun, szerintem én beléd szerettem. - Kicsit elpirult, de a szeme sem rebbent. Nem tudtam, hogy ezt most komolyan gondolja vagy csak viccel.
- Suga... A testvéreid ezt nem hiszem, hogy jó szemmel néznék. - Húztam oldalra a számat.
- Nem érdekel. - Felelt magabiztosan, majd magához húzott és megcsókolt. Mindenféle előrejelzés, vagy szólás nélkül lekapott. Azért egy kicsit, tudat alatt örültem neki, de ezt nem vallottam be magamnak. Ekkor hirtelen egy nagy reccsenést hallottam, s emellé társult még egy sikítás. A hangot egyből felismertem, a húgomé volt. Mikor megpillantottam, már ösztönből ugrottam le a fáról és próbáltam elkapni testvéremet, de ez nem sikerült. Mint kiderült fát akart vágni a lelkem és leszakadt az ág alatta. Szerencsére nem lett komolyabb baja, mert pár perccel az esés után már vigyorgott. Ekkor Jungkook felemelte és el akarta vinni, később egy durva hang szólt utána. Nem is emlékszem pontosan, hogy mi történt, de a végére egymásnak esett a két fiú. Meglepődve néztem a verekedést, majd feleszméltem.
- Mit áll itt mindenki? Szedjétek már szét őket! - Néztem végig az embereken, de nem igazán indult meg senki. Löktem egyet Sugán, aki ekkor Monsterre nézett és megindultak mind a ketten szétszedni a két vadászt. Hirtelen nem is tudtam mit tegyek, ezért gyorsan odarohantam húgomhoz.

- Le tudja valaki kezelni a sebeit? Vagy nekem kell? - Senki sem válaszolt, ezért hozzáfogtam. Nos, azt tudni kell rólam, hogy az én gyógyítás erőm még nem túl fejlett, de azért hatásos. Még szerencse, hogy nem volt túl komoly baja, csak pár horzsolás. 

§SUGA SZEMSZÖGE§

Tisztes távolságból figyeltem ahogyan Dahyun gyógyítgatja húgát. Mikor már végeztek, Jimin odament a lányhoz és elmentek valahová. Ekkor az én kedvenc boszim egyedül maradt, de csak rám nézett majd ő is tovább állt. Nem tudom, hogy akkor most jól tettem-e, amit tettem vagy sem. Én tényleg belé szerettem. Bementem a házba a többiekhez, és amint beléptem Jimin egyből átkarolt és megfordított. Így az irányt kifelé vettem vele együtt. Leültünk a kerítés széléhez és elkezdett beszélni hozzám.
- Láttam amit csináltál és ez nem hiszem, hogy jó ötlet. - Nézett rám rosszallóan.
- Mire gondolsz? Egyértelműen mondd amit akarsz. - Vágtam rá, pedig pontosan tudtam, hogy miről akar velem társalogni.

۩16.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Éppen az "udvaron" tevékenykedtem, mikor nagy kétségbeesetten letámadott nővérem. Én teljes higgadtsággal, s kicsit kacagva is a reakcióján válaszoltam neki.
-Nyugi Unnei! Ez csak a gyógybűbáj hatása, amit a pajzs felbontása után szabadítottál fel. Eredetileg nem kellene színesnek lennie, bár ez akkor fordul elő, ha valaki piszkálja a pajzsot és az érzéseid színét vetíti ki.-
Magyaráztam.

-É-érzéseim?-
Kerekedett ki szeme.
-Igen. Ez.. Rózsaszín és sárga. A szerelem és félelem. Hm.. Melyik ért hozzád?-
Kuncogtam.
-Talán a szőke?-
Vigyorodtam el alsó ajkamba harapva, miközben a minket bámulóra néztem, aztán nővéremre.
-Suga? Dehogy is! Az egy vadász! Tudod, hogy utáljuk egymást!-
Kivörösödött arccal, kicsit durcásan távozott, én pedig nevettem egy jóízűt, majd kiterültem a földön, ami hirtelenjében gyönyörű zöld füves terület lett teli virágokkal, de csak körülöttem.
-Hali boszi.-
Mosolyogva ült le mellém Jin.
-Hja! Te hogyan tanultál meg ilyet csinálni?-
Néztem rá nagy szemekkel.
-Természet bolond vagyok.. Volt egy jó tanárom..-
Kacsintott rám, majd lefeküdt mellém.
-Amúgy Chaeyoung.. Vigyázz a két fiúval..-
-A két fiúval?-
Fordítottam felé fejem érthetetlenül.
-Igen.. Jimin és Jungkook.. Tudod.. Közeledni akarnak feléd, de.. Kiszámíthatatlanul.. Ne hagyd magad kérlek..-
Nézett rám komoly tekintettel, amitől kicsit meg is ijedtem.
-Közeledni.. Hozzám? Ezt még is miből gondolod?-
-Tegnap hallottam egy beszélgetést, ami-- -
-Hyung! Gyere máár~! Éhen halunk.-
Vágott közbe Jungkook, majd Jin felpattant, s még egyszer rám nézett.
-Tényleg vigyázz..-
Hja.. Ezekkel a vadászokkal csak a baj van. Lehet, hogy meg kéne keresnem nővérem. El is indultam, de nem láttam sehol. Egy hangot hallottam a fa tetejéről, ami előtt álltam. Dahyun és Suga voltak ott. Éppen jókat nevetgéltek, én pedig csak mosolyogva néztem őket. Nem vettek észre, ekkor hirtelen megcsókolta nővéremet a vadász, nekem pedig kikerekedett szemem, s leszakadt alattam ekkor az ág, így egy kisebb sikítással lezuhantam vagy 3 métert.
-Hjaaaaj~ a fenekeem~!-
Nyavalyogtam az említett részem simogatva, majd ekkor hirtelen mindenki ott termett.
-Úr isten! Te mit csinálsz itt?! És mi történt?-
Nézett rám nagy szemekkel Dahyun meg a többiek, én pedig nagy nehezen felkeltem a földről, s kihúzva magam végigroppantottam derekam.
-Hjaa~.. Éppen fát akartam vágni, de letört magától..-
Vigyorogtam, majd Jungkook mögém állt, s fölkapott, majd vitt.
-Most lekezellek.-
-M-mit csinálsz te velem?!-
Néztem rá nagy szemekkel, majd ficánkolni kezdtem, hogy elengedjen, de túl erősen fogott.
-Jungkook! Tedd le!-
Egy erőteljes kiáltás hagyta el Jimin száját, minek eredményében Jungkook megállt.
-Mert ha nem? Hiszen nem azt mondtad, hogy nem kell neked, mert csak egy banya? Vagy talán nem ezt mondtad? Hogy kitagadnának, ha szeretnéd, de nem teszed, mert CSAK egy boszorkány?-
Hátat fordítva Jiminnek beszélt, én pedig csak fejemet kapkodtam jobbra, balra.
-Te kis..-
Megindult Jungkook felé, majd behúzott neki egyet, mire én a földre kezdtem zuhanni, s ekkor V elkapott, majd hátrébb vitt a verekedőktől. Döbbenten néztem őket, majd Monster és Suga mentek oda, hogy szétszedjék őket. Csupa seb volt az arcuk és úgy mindenük. És ez miattam történt?

§JUNGKOOK SZEMSZÖGE§

Unott tekintettel néztem Jimin hyungra, miközben az ablakból Chaeyoungot és Jint bámulta.
-Éhes vagyok.. Hyung! Gyere máár~! Éhen halunk!-
Kiáltottam ki neki ezzel félbeszakítva beszélgetését a lánnyal. Néztem még egy ideig a boszit, ahogy Hyungom felém lépkedett.
-És mit akar enni a kis maknaem?-
Mosolygott rám Jin, így már felé kaptam tekintetem.

-Valamit dobj össze. Mindegy mit, csak ne halljak éhen.-
Mosolyogtam vissza rá, majd mire újra a boszira néztem volna, az eltűnt. Még tevékenykedtem a házban és a ház körül, mikor Chae sikítását hallottam meg, ahogy a többiek is, így gyorsan odafutottunk. Mögé álltam, s felkaptam, hogy lekezelhessem vérző lábát, amit szerintem észre sem vett, de a fa csúnyán szétvágta. Ekkor Jimin hyung szólt hozzám kellemetlen hangon, én pedig kihasználva a helyzetet belé is kötöttem. De nem hittem volna, hogy pont egy boszorkány miatt verekszünk ennyire össze. Miután Monster leszedett Jiminről, csak kiköptem a vért számból és a lányra néztem egy enyhe bűnbánó tekintettel, akit ekkor Jin és V el is vitt.

۩15.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

A balesetem után nem voltam magamnál és egyszer csak arra eszméltem fel, hogy egy vadász kezében vagyok. A fülemben megcsendült testvérem dühös hangja, majd minden elsötétült. A hoppolás miatt ismét magamhoz tértem, s már jobban éreztem magam. A fejem és az egyik karom sajgott, mozdulni sem tudtam. Mikor a szemeimet kinyitottam, Sugát pillantottam meg. Szomorúan bámult rám, mintha az ő hibája lenne. Éreztem a pajzsot magam körül, amit valószínűleg Chaeyoung varázsolt rám. Elfordítottam a fejemet, hogy szétnézzek és megtudjam, hogy hol is vagyok. Ekkor a mellettem ülő fiú hozzám akart érni, a torkomon viszont egy hang sem jött ki, hogy szólni tudjak neki. A testvérem által varázsolt pajzs, ugyanis elektromossággal bír, ami elég komoly gondokat tud okozni. Ő viszont simán átnyúlt rajta. Kicsit megijedtem, mert egészen másra számítottam. Azt hittem, hogy kiáltani fog vagy esetleg valami szemvédő képet vág. Ennek pont az ellentéte történt. Hang nélkül, egy homályos mosollyal megfogta az arcom. Én meg csak döbbent tekintettel bámultam rá és egyszerűen nem tudtam felfogni a dolgot. Lassan, reszketve felemeltem az egyik ujjamat, s eltűntettem a pajzsot.
- Köszi, már kezdett égetni egy kicsit. -Vigyorodott el.

Mondani akartam neki valamit, de köhögnöm kellett, ezért a szám elé kaptam kezeimet. Vér folyt már a számból is, ami nem volt túl biztató. - Oké, oké. Semmi baj, beviszlek a többiekhez. - Fel akart emelni, de én lecsaptam magamról a kezét. Nagy nehezen én is ki tudtam bökni valamit.
- Nem kell, jól vagyok. És tudok magamtól is menni. - Sóhajtottam, majd jött még egy adag vér.
- De kell. Gyere. - Felvett a hátára és elindult a házba. - Valami nagyon gáz van Dahyunnal, vér jön ki még a szájából is. - Letett az ágy szélére.
- Legalább egy éhes szájjal kevesebb. - Gúnyolódott Monster.
- Ha még egy ilyet szólsz, te leszel az a bizonyos éhes száj. - Ráncoltam össze homlokomat. - Amúgy nincs komoly bajom... - Néztem végig a többieken.
- Szerintem az lenne a legjobb, hogyha lefeküdnél pihenni. - Javasolta J-Hope.
- Ez nem rossz ötlet, már úgy is későre jár. - Mosolyodtam el, majd hanyatt vágtam magam.

§SUGA SZEMSZÖGE§

Egész este ott ültem az ágy mellett és vigyáztam Dahyunra. Nem igazán aludtam, mert amint lehajtottam a fejem a mellettem lévő lány akkorát rúgott belém, hogy máris elvette a kedvem az alvástól. Egész éjszaka csak rugdalózott meg beszélt magában. Ilyenkor általában ki lehet kérdezni az embereket, hátha válaszolnak rá. Én azért nem használtam ki a lehetőséget, mert nem lett volna szép dolog. Reggel a többiekkel beszélgettünk az az napi teendőkről, amikor furcsa fények kezdtek a lány fölött szállingózni. Fogalmam sincs, hogy mi volt az, de annyi biztos, hogy egyből fel is kelt utána. Amikor felkelt az ágyból, sebei már alig látszódtak, csak néhány heg volt rajta. Ami pedig mindenkinek szemet szúrt az a haja. A vége narancssárgás és rózsaszínű lett. Ő egészen zavarba jött attól, hogy mindenki őt nézi és egy fancsali pofát vágott.
- Most mit kell bámulni? - Kérdezte, kissé zavarodottan.
- A hajad... - Mutattam rá, erre ő kiszaladt és a testvérét kereste. Az ablakon keresztül néztem ahogy kétségbeesetten, mutogatva magyaráz neki valamit, amire húga nyugodtan válaszolgat. Nekem fogalmam sincs, hogy mi folyik itt, de ha így megijedt nem vagyok benne biztos, hogy pozitív dolog.

۩14.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Teljesen belemerültünk Jungkookkal a beszélgetésbe, majd csak arra lettünk figyelmesek, hogy mindenki eltűnik és egy hatalmas puffanás után Namjoon kezeiben hozta be Dahyunt. Egyből odarohantam hozzá.

-D..Dahyun..-

Szemeim nagyra nyíltak, s bevörösödtek, míg hajam teljesen feketébe váltott.

-Mit tettetek vele?!-

A falhoz csaptam az összeset, bár én sem tudom, hogy hogy tettem ezt, mert ilyen még sosem volt. Az erő szinte fojtogatta őket. Csak döbbenten néztek rám és a falat csapkodták, hogy engedjek a szorításnak. Nővéremet kihoppoltam magammal együtt a kerítés egyik szélébe, majd leápoltam sebeit. Nagyon rosszul nézett ki. Ekkor a Suga nevű srác lépett oda.

-Majd én vigyázok rá..-

Vette volna át, de én csak egy rosszalló tekintetet vetettem rá.

-Nem engedem, hogy a mocskos kezed rátedd! Épp elég bajt okoztatok már! Az az eszetekben sem volt, hogy vadászokat nem hoppolhat vagy teleportálhat arrább egy boszorkány?!-

-Még is honnan kellett volna tudnunk?!-

Emelte fel hangját, én pedig csak nővéremet bámultam.

-Kérlek.. Segíteni akarok..-

Könyörögve tekintett rám a férfi, majd nagy nehezen, de egy pajzsot téve rá megengedtem, hogy elvigye. Nem tudtam eldönteni, hogy vissza-e mennyek, vagy ezek után ne, így inkább csak az ablakból figyeltem őket.

-Te mit csinálsz itt?-

Ült le mellém Jimin.

-Nem akarok bemenni..-

Sóhajtottam.

-Miért nem? Az előbbi miatt? Senki nem haragszik rád..-

Mosolyogva átkarolt, s én akaratlanul is elmosolyodtam.

Most valahogy nem égette a bőröm érintése.
-J-Jimin... Túl közel vagy hozzám...-
-Talán.. Zavar?-
Folytatta a vigyorgást. A szívem hevesebben kezdett el verni, miközben ő egyre közelebb hajolt hozzám. Elhoppoltam magam egy másik szegletbe, de ekkor ráestem Jungkookra, aki ekkor felnyögött.
-Ah! Ez kellemetlenül ért banya..-
Átkarolta csípőm, én pedig segítségkérően néztem a hozzám legközelebb lévőt, Jint.
-Jungkook. Engedd el. Szegény így is teljesen zavarba van. Ne tegyél rá egy lapáttal.-
Kuncogott, majd csuklómnál fogva kihúzott engem Jungkook "karmaiból". Egy csattanást hallottunk, majd eleredt az eső. Az erdőt hatalmas köd járta át, én pedig kiültem egy kisebb fa alá, majd egy pajzsot emeltem magunk felé. Sajnos még nem tudom tartás nélkül fent hagyni, így egész este kint kellett ülnöm.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Nem tudom, hogy mi van velem. Meg akartam csókolni a boszit, de ő eltűnt. Még szerencse is. Ha megtudnák a többiek, hogy egy boszorkányba szerettem bele még a végén kitagadnának. El is fogom felejteni őt! Nem megyek a közelébe. Rá sem nézek. Bár próbálkozni lehet. Késem visszatükröződéséből így is csak őt tudtam bámulni. Ahogy kint ült az esőben és szinte már majd el-el aludt, miközben a pajzsát tartotta. Olyan aranyos volt. Persze nem csak én vetettem szemet rá. Jungkook megállás nélkül bámulta őt, majd elé álltam, hogy takarjam a kilátást.
-Jungkook-ah.. Gyere velem.-
Néztem rá unottan, majd felállt, s mellettem kezdett el sétálni.

-Figyelj Jungkook. Neked.. Bejön a banya?-
Tettem fel finoman a kérdést, de célratörően.
-Chaeyoung? Jah.. Bejövős.-
Válaszolta teljes lazasággal, mire én megálltam.
-De hát ő egy boszorkány! Nem szeretheted! Ki fogunk tagadni!-
-Akkor te miért szereted őt?-
Megállt és szemembe nézve tette fel ezt a kérdést, mire nekem kikerekedtek szemeim.
-Én? Abba ott?-
Mutattam a lányra nevetve.
-Ne képzelj bele ennyit. Semmi pénzért nem kellene. Főleg egy banya.-
-Akkor örömmel hallom, hogy megtarthatom magamnak.-
Mosolyodott el gúnyosan, majd ledobta magát az egyik ágyra, s nekem hátat fordítva elaludt.

۩13.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Miközben segítettem Chaeyungnak fát vágni, nagyon bökte a csőröm, hogy az egyik vadász főnökösködött.
- Te ismered őt? - Kérdeztem a testvéremtől, aki csak furán nézett rám. -Khm... Őt. - Dobtam meg egy fadarabbal a vadász fejét.
- Jungkooknak hívják. - Válaszolt, majd továbbra is csak a feladatával foglalkozott. Mikor már elég fát kivágtunk, lementünk a többiekhez. A vadászok közül ketten ételt kerestek, hárman pedig falat építettek. Suga és egy fiú ott maradt az ideiglenes házban. Odamentem az építőkhöz és felhúzott szemöldökkel figyeltem a munkájukat. Az egyik ismeretlen vadász odalépett hozzám.
- Netán valami baj van a fallal? - Lökött egyet rajtam.
- Szerintem semmi szükség, az ilyen modortalan viselkedésre, hisz most találkozunk először. - Visszaléptem elé. - Azért jöttem ide, hogy segítsek. Ez a fal nem fog sok mindent kibírni. Csak nézzetek rá, ezt ti sem gondolhatjátok komolyan. - Mondtam el a véleményemet a fallal kapcsolatban.
- Akkor csináld meg jobban, hercegnő. - Vetett rám Jungkook egy szúrós pillantást.
- Hát, lehet jobban járna mindenki. - Egy gyengébb varázslattal leromboltam az eddig elkészített falat. - Most figyeljétek, mert nem csinálom meg az egészet. - Próbáltam rájuk mosolyogni. Egy lebegtető varázslattal, szorosan egymás mellé kezdtem pakolni a fákat. Nem volt nagy feladat, ugyanis ezt a varázslatot már az alsóbb korosztálynak is tanítják. - Így folytassátok végig. - Pár percig figyeltem őket, utána visszavonultam a házba. Ott ült bent Suga, Chaeyung és egy számomra ismeretlen vadász. Valamiről beszélgettek, de mire bementem, csak az utolsó mondatot kaptam el ami így hangzott: "Ezen már semmi sem változtat." Suga szájából. Nem igazán tudtam következtetni semmire ebből, ezért nem is igazán foglalkoztam vele.
- Sziasztok. - Biccentettem egyet a fejemmel, s leültem a húgom mellé. Éreztem Suga tekintetét a vállamon, de én nem néztem rá. Úgy gondoltam jobb lesz ha úgy teszek mintha nem is ismernénk egymást, mert még a végén kitagadják vagy ilyesmi. Inkább az ismeretlen vadász szemébe néztem.
- Téged, hogy hívnak? - Kérdeztem barátságosan. A fiú nem válaszolt, csak bámult. Kezdett kínossá válni ez a szemkontaktus, szóval inkább félrenéztem. Suga éppen babrált a kezem mellet és egy hirtelen mozdulattal megragadta a csuklóm.
- Egy picit beszélnem kell veled. - Felállt és kivezetett a kerítés egyik feléhez.
- Engedd el a kezem. - Bámultam a földet, erre Suga felemelte a fejem az államat tartva.
- Szóval... - Kezdtünk bele egyszerre. - Ja bocsi, akkor mondd te. - Szerintem azt hitte, hogy olyan lesz mint a filmekben, de én egyből rátértem a lényegre.
- Nem szeretnék senkivel rosszban lenni itt. Főleg, hogy most muszáj együtt lennünk. Azt szeretném, ha nem ölelgetnél, fognád meg a kezem és nem kísérgetnél. Kezelj úgy mint általában a boszorkányokat. Ha kedves leszel velem, a testvéreid nem hiszem, hogy jó szemmel néznék. - Nyeltem egy nagyot. - Sajnálom. - Egy nagy sóhajtás kíséretében vissza mentem a házba ahol már mindenki ott volt.

§SUGA SZEMSZÖGE§

- De hát még el sem mondtam amit akartam... - Motyogtam az orrom alatt. Kis idő elteltével én is visszasiettem a házba, ahol már nagyban ettek a többiek. Én csak pár falatot ettem, nem voltam éhes. Elég nyomasztó volt Dahyun mellett ülni, ezek után, de el kellett viselnem.
- Amúgy nem tudnátok innen ki teleportálni vagy valami ilyesmi? - Kérdezte J-Hope lelkesen.
- Én teleportálni nem tudok, csak hoppolni. De annak sem lenne sok értelme, mert ti attól még nem tudnátok jönni. Legalább is nem mindenki. Egy hoppolásban maximum hárman lehet részt venni. Mi pedig kilencen  vagyunk, abból pedig csak ketten vagyunk boszorkányok. - Magyarázta meg a helyzetet Dahyun.
- És nem próbálnád meg? - Kérdezte Monster, miközben valami kék bogyót tömött a szájába.
- Hát, éppen megpróbálhatom. - Ezzel felállt a helyéről, Jiminen és a másik boszorkányon kívül mindenki kiment nézni. Ők pedig nem is figyeltek, mivel valamiről nagyon beszélgettek. Amint Dahyun kimondta a varázsigét, ha ezt lehet így nevezni, elég ijesztő dolog történt. Csak annyit láttam, hogy fent az égben nekicsapódott valaminek, majd oldalt is aztán pedig lezuhant. Szerencsére a kerítésen belül esett le, így nem kellett keresgetni. Elájult, illetve nem is tudom mi lett vele, de nem reagált semmire. A feje és a karjai csupa vér volt. Én csak döbbenten néztem rá, nem tudtam odamenni segíteni. A többiek pedig egyből odarohantak és felvették a földről. Bevitték a házba, ahol már a testvére is megpillantotta.

۩12.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Üresség csapott meg, ahogy beléptem a szobámba. Nem várt az az üres tekintet, mint pár napja. Egész nap unatkoztam és alvás helyett is csak forgolódtam. Másnap elérkezett, amire annyira vártunk már. Az évzáró. Korán keltem, hogy minél hamarabb beérjek. A nagycsarnokba belépve két csoportra volt osztva a vadász és a boszorkány osztag. Tanáraink még pakolásztak a színpadon. Szememmel a Bangtan fiúkat kezdtem el fürkészni, bár én sem értem minek. Egyszer csak összefutott tekintetem Jinével, aki ekkor nagy vigyorral arcán meg is indult felém.

-Chae~! Kis boszorkány! De jó látni. Mi ez a ruha? Tán csak nem végzős vagy?-
-De.. De az vagyok.. Te hogy hogy nem vagy egyenruhában?-
Néztem nagy szemekkel.
-Tudod.. Én már tavaly leballagtam innen.-
A mosoly hirtelen lefagyott arcáról, ahogy tekintete mögém nézett.
-Mi az?-
Megfordultam, majd megláttam testvéreim szúró tekintetét, ami egyenesen Jinre vetült ki, majd csak rám nézett és visszasétált a többi vadászhoz.
-Chaeyoung! Te meg mit csinálsz azzal a vadásszal? Bántott?-
Kérdezte Sana nővérem, én meg csak megráztam fejem, s elindultam a végzős társaim felé. Egy osztályban voltunk a vadászokkal, így össze kellett állnunk. Mögöttem V, Jimin és Jungkook állt, mellettem pedig Dahyun nővérem helyezkedett el, s szeme sarkából mindig azt a fiút figyelte, ahogy az is őt. Felfújtam arcom, majd kifújtam a levegőt. Ekkor megkérték a végzősöket, hogy mennyjenek a színpadra.
-Húzzon mindenki a kalapból egy címkét.-
Vigyorgott ránk volt osztályfőnökünk azzal a fancsali pofájával. Mindenki húzott egy cetlit. Nálam egy "T" betű szerepelt a cédulán. Felsorakoztattak minket egy oszlopba, majd a közönség elé kellett fordulnunk.
-Kiknél van a "T"? Az jelentkezzen.-
Én és Dahyun jelentkeztünk, az biztos, mert egymás mellett álltunk. Mást nem láttam. A tömeg suttogni és mutogatni kezdett. A családok szemében a döbbentség volt leolvasható, majd ekkor megszólaltak a tanárok.
-A Titán hárító csapat tagjai nem mások, mint a Bangtan klán és a Twice család két legfiatalabb végzőse. Gratulálunk és sok sikert!-
-HOGY MI?!-
Egyszerre kiáltottunk fel mind a kilencen. Ez lehetetlen! Mind a héttel össze leszünk zárva hónapokra? Ez kizárt! Nem fogom kibírni. A döbbentség leolvasható volt az arcunkról, s mi hol egymásra bámultunk Dahyunnal, hol a tömegre és a tanárokra.
-Nem lehet, hogy elnéztek valamit? És a Titánokat?-
-Kisasszony.. Semmi oka az aggodalomra. A családok közti békéért meg kell ezt tennetek. A cédula nem véletlen választott titeket.-
Mosolygott rám volt mágia tanárom én pedig egy nagyot nyeltem.
-Azt hiszem itt ér véget az életem..-
Motyogtam, majd nagyot nyeltem, s ekkor Jimin állt mellém.
-Nahát.. Micsoda véletlen.. Kiraksz a házadból, aztán összetesznek minket hónapokra.. Mondtam, hogy nem könnyű megszabadulni tőlem..-
Nevetett, én pedig csak lerohantam a szüleimhez.
-Anya! Apa! Mondjátok, hogy ez nem kötelező! Ez nem a mi feladatunk!-
-Ez egy igen nemes küldetés.. Még sosem volt példa arra, hogy a Titánok ellen kellene harcolnia egy frissen végzett diáknak. Vegyétek megtiszteltetésnek.-
-És ha meghalunk? Mi lesz, ha-- -
Félbevágta szavam.
-Akkor a hazáért haltok meg. Most pedig kotródjatok.-
Miért voltak ilyenek? Ezt én nem értem. Olyan kegyetlenül ellöktek maguktól. Hirtelen mind a kilencünket elhoppoltak egy hatalmas fákkal borított erdőbe.

-Na most mihez kezdjünk?-
Suttogta oda nővérem, én pedig csak egy hatalmas sóhaj után arcomról letörölve könnyeimet ránéztem.
-A túlélésért fogunk küzdeni.-
Elővarázsoltam véremből a kardomat, majd mindenki rám nézett.
-És még is hogyan gondolja a kisasszony ezt a túlélés dolgot? Se élelmünk, se lakhelyünk, se semmink!-
Mordult rám Hoseok.
-Nem szokásom gondolkodni. Csak megyek és csinálom.-
Megszorítottam fegyverem, majd elindultam előre a hatalmas dzsumbujban.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

-Kövessük..-
A banya után böktem szememmel, majd elindultunk utána. A másik banyát Suga hyung kísérte. Biztosan belezúgott. Tipikus Suga. Megdugja és eldobja mint a többit. Egy tisztáshoz értünk.
-Namjoon! Nézz körbe.-
Bólintott, majd kezeit a földre téve, szemét felakasztva lélekvándorlást testesített meg.
-Nem messze van itt egy patak. Hegyek veszik körül. Letáborozhatunk ott.-
-Remek.. Gyerünk!-
Megindultunk mind, majd a helyhez érve építkezni kezdtünk.
-Banya! Vágj ki pár fát.-
Szóltam oda Chaeyoungnak.
-Aish! Ha még egyszer azt mondod rám, hogy banya, én-- -
-Akkor te? Mit teszel? Nem látod az előnyömet?-
Vigyorogtam rá, majd felugrottam egy fára, hogy a leveleiből majd tudjunk tetőt csinálni. A boszik fát vágtak, majd össze hókusz-pókuszolták azokat. Még csináltak pár bútort, utána bementünk a házba.
-Vadászni kéne élelmet..-
Mondta Namjoon hyung.
-Menjetek.-
Vontam meg vállam, majd Jungkook-ah felpattant helyéről.
-Namjoon, Hoseok, Jin és Taehyung. Gyertek velem. Namjoon és Jin szerez kaját, mi pedig őrfalat állítunk a többiekkel. Ti meg ne nyúljatok a banyákhoz.-
Bólintottam, majd Chaera néztem, akinek már hajszálai repkedtek. Ideges volt, de irtó aranyos.

۩11.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Mikor reggel felkeltem J-Hope ott feküdt mellettem.
- Hé! - Löktem le az ágyról az eredeti helyére, ami a földön volt. Ő erre sem ébredt fel, ezért hagytam aludni. Még pizsamában indultam le a konyhába, valami ételért. Az édesapám az asztalnál ült és Momoval beszélt.
- Jó reggelt! - Mosolyogtam apára és a testvéremre.
- Reggel! - Ölelt át Momo, majd felment a lépcsőn.
- Tegnap este már nem tudtam szólni, de ma nem kell iskolába mennetek. Továbbá le lett szedve a pajzs a ház körül, mert eltűnt a sötétség a felhők közül. - Odavonult az ablakhoz, s a kék égboltot kezdte aggódva fürkészni.
- Miért nem megyünk? Nem lesz ma tanítás? - Lepődtem meg, közbe a hűtőhöz siettem.
- Nem. Az igazgató szünetet hirdetett, még mielőtt valakinek baja esne. - Felelte, miközben én a hűtőből pakoltam ki az ételt. Észre sem vette.
- Áhh... Értem. Én viszont most megyek vissza a szobámba. - Futottam fel a lépcsőn. A szobámba visszaérve J-Hopeot láttam, aki az ágyamon ült.
- Hoztam neked reggelit. Ha ezt elfogyasztottad, már szedheted is a motyód, ugyanis a pajzs le lett véve. - Mosolyogva letettem elé az ételt.
- Ilyen könnyen leráznál? - Nevette el magát cinikusan.
- Na egyél. Jó étvágyat! - Nyújtottam ki rá a nyelvem. A szekrényemből elővettem pár cuccot, hogy felöltözzek. Amíg ő evett elvonultam a fürdőszobába és felkaptam a ruháimat.

Mire visszaértem, J-Hope az ajtóban állt.
- Köszi az ételt! - Vigyorgott. - Nos, azt hiszem én megyek is... - Kiment az erkélyre és leugrani készült.
- Lent várj meg, én is akarok menni. - Kiabáltam utána, majd lerohantam a lépcsőn és kimentem az ajtón. Ő lent várt, pedig azt hittem, hogy otthagy.
- Miért akarsz elkísérni? Csak nem... - Mosolyodott el.
- Van egy vadász ismerősöm és meg akarom nézni, hogy rendben van-e. - Az arcom paradicsomszínűre váltott.
- Ohh... Sugárol van szó? Téged nem lehet kizökkenteni, de ha ő szóba jön, máris össze vissza dadogsz, vagy éppen elpirulsz. - Vakargatta meg a fejét.
- Ez nem is igaz. - Motyogtam. 10 perc séta után J-Hope újra megtörte a csendet.
- Nézd csak ki van ott. - Mutatott az egyik fa törzse mögé, ahol egy vadász üldögélt.
- Öhm? - Néztem rá teljesen értetlenül, mert nem igazán értettem, hogy mi közöm van hozzá.
- Szia Suga! - Ordított oda, mire kikerekedtek a szemeim. Fel sem ismertem őt. Egyből felpattant a fa mögül és odajött elénk. Le se lehetett volna tagadni a boldogságát, úgy mosolygott.

- Azt hiszem innen már hazatalálok. - Kacsintott rám J-Hope és elindult az ösvényen.
- Jól vagy? - Nézett rám nyugtalanul.
- Persze. - Feleltem, de csak a földet bámultam. Megragadta a kezem, és elvezetett az erdőbe.
- A kezem nem olcsó mulatság. - Vigyorogtam rá, mire ő elengedte. Az út további részén a fák gyökerén egyensúlyoztam.
- Vigyázz, ez veszélyes. - Mondta, miközben a lábaimat figyelte, hogy el ne essek.
- Te veszélyesebb vagy... - Böktem ki nagy nehezen, s megcsúsztam. Éppen, hogy el tudott kapni.
- Jegyezd meg... Én nem veszélyes, hanem biztonságos vagyok. - Lökött egyet rajtam, hogy visszabillenjek és egyensúlyozni tudjak. Én nem szóltam semmit, erre nem igazán tudtam mit mondani. Még egy jó ideig sétáltunk, de azért nem értem későn haza.

§SUGA SZEMSZÖGE§

Nem tudom mi volt velem. Aggódtam érte, utána meg a gondoskodó nagy testvér szerepét játszottam. Mihelyst hazaértem J-Hope rám mászott. Folyamatosan arról kérdezett, hogy mi történt. Nem mondtam neki semmit, mert semmi sem történt. A vacsoránál egy falatot sem ettem, nem voltam éhes. A többiek szerint beteg leszek. Én nem így hiszem, de ez nem számít. A szobámban azon gondolkoztam, hogy mi lesz ha elvégezzük az iskolát? Nyilván küldetéseket kell majd felvennünk és leadnunk, ahogy az meg van írva. Úgy hallottam új rendszer lesz, amibe pont bele fogok esni. Azt hiszem össze fogják vonni a különböző származásúakat, hogy egy küldetést csinálhassanak. Én ebben nem vagyok olyan biztos, hogy ez jó ötlet, de lesz ami lesz. Mindenesetre nekem most a tanulmányaimra és a feladatomra kell koncentrálnom.

۩10.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Elmeséltem nővéremnek a történetet, mikor belépett a könyvtárba, majd gyorsan a szobámba hoppoltam, ahol egy törött szék és egy alvó Jimin fogadott.
-Istenem..-
Sóhajtottam fel, majd visszavarázsoltam a széket és a levert képeket az eredeti kinézetükbe és az ágy mellé ültem, ahol Jimint kezdtem bámulni.

-Te meg mit nézel?-

Nyitotta ki hirtelen szemeit én meg ijedtemben fenékre estem.

-Hja! Nem illik így megijeszteni!-

Morcosan, levegőt kapkodva néztem rá, mire ő fölült és elém mászott.

-Ilyen ijesztő lennék?-

Mosolygott, amitől én teljesen zavarba jöttem, hiszen elég közel is volt. Felpattantam és az ablakhoz mentem. 

-Eltűntek a felhők.. Változz vissza aztán menny el. Vissza se gyere.-

Motyogtam a fiúnak, aki csak egy nagyot sóhajtva mögém lépkedett.

-Miért vagy ilyen kegyetlenül visszautasító velem?-

Megérintette vállam, ami miatt én fel is szisszentettem.

-Miért kell folyton hozzám érned? Így is tele vagyok már sebekkel..-

Ráztam meg fejem, majd alakot változtatva egy hollóvá kiröppentem az ablakon.

-Tűnj el, mire visszajövök..-

Mondtam neki, majd elröppentem a kis erdőmbe, ahol egy ágra leszállva megpillantottam egy vadászt. Nem ismertem őt, így pillangóvá változva közelebb repültem hozzá. 

§SEOKJIN SZEMSZÖGE§

-Hát te meg kivagy kis haver?-

Nyújtottam ujjam a pillangónak, aki ekkor egy kicsit feljebb röppent. Imádom a természetet. Egyszerűen elvakít a szépsége. Csak néztem jobbra meg balra. Először járom ezt az erdőt, de szerintem gyakran visszatérő vendég leszek itt.

Felkeltem a földről, majd járkálni kezdtem. Sok állattal találkoztam. Pillangókat is láttam, de az a kék pillangó, aki az előbb elém repült valahogy teljesen különbözött a többitől. Sokkal gyönyörűbb volt. Kéksége sem volt összehasonlítható a többivel. Ha újra látom, biztosan elkapom őt. Kell otthonra egy új állta. Az előzőt Namjoon felboncolta.. Szegény róka. Pedig tökre szerettem. Megcsóváltam fejem ezeket átgondolva, majd újra megpillantottam azt a gyönyörű kékséget és követni kezdtem őt.

Egy tóhoz vezetett el, ahol ismét elvesztettem nyomát, így csak leültem a tavacska közepén lévő kőre, s onnan bámultam ki fejemből.

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Ez biztos, hogy egy vadász? Ilyen kis kedves, állatszerető meg minden és vadász? Ez egy nagy átverés! Leszálltam egy kőre és onnan figyeltem őt. Szemei csillogtak, ahogy rásütött a nap, s boldogságától még én is jobb kedvre derültem. Visszaváltoztam, s úgy figyeltem tovább, majd annyit vettem észre, hogy rám néz és valamit motyog.

-Szia!-

Intettem oda mosolyogva. Ő csak visszaintett nekem, majd mellém ugrott. Szöcske lehetett előző életében.

-Boszorkány vagy.-

-Te meg vadász.-

Válaszoltam nevetve a kérdésnek nem mondható kijelentésre.

-Te mióta vagy itt? Eddig nem vettelek észre..-

Mért végig egy fél vigyorral arcán.

-Tudod.. Az a gyönyörű kékség. Azt hiszem így fogalmaztál.-

Mosolyodtam el ismételten, majd felpattantam ültemből. 

-Te voltál a pillangó? De én haza akartam vinni..-

Sóhajtott fel, majd ő is felállt a kőről.

-Szeretsz vásárolni?-

Nézett rám unottan.

-Ki az, aki nem?-

Néztem rá egy fura arckifejezéssel, majd karomon fogott és elindult.

-Akkor jössz velem plázázni. A többiek sosem akarnak elkísérni..-

Motyogta és vitt tovább.

-De.. De te vadász vagy. Én meg boszi. Nem zavar?-

Néztem tarkóját érthetetlenül, mivel háttal volt nekem.

-Engem aztán nem. Különösebb bajom nincs a fajtáddal.-

Mikor elértünk a plázához egyből a fehérnemű részleghez vitt engem, majd ő is mutogatott nekem fehérneműt, meg én is neki. Tök jól elvoltunk. Még furcsállottam is, hogy ilyen jól el lehet vele hülyéskedni.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Összeszedtem cuccaimat, majd még utoljára körbenéztem a kis szobában, s egy üzenetet hagytam csak magam után az ágyán. Kifelé menet láttam, ahogy boldogan ugrándozik a házuk felé egy csomó táskával kezében, majd ahogy tovább mentem megláttam Jin hyungomat is szintén sok táskával, így leugrottam mellé.

-Hyung! Mi ez a sok táska?-

Csak vigyorogva, s táskáit lóbálva nézett rám.

-Shoppingoltaam~.-

-De miért erről jössz akkor?-

Néztem rá már egy kicsit szúrósabb tekintettel, mert volt sejtésem. 

-Chaeyounggal voltam. Nagyon jó fej boszi!-

Vigyorgott.

-Ne menny a közelébe. Ne feledd el, hogy banya.-

Nem tetszik nekem, hogy a testvéreim a közelébe férkőznek. Kitulajdonítom magamnak. Eldöntöttem.

-Nyugi már. Úgy beszélsz róla, mint ha a tulajdonod lenne.-

Forgatta meg szemeit.

-Mert az is..-

Motyogtam, majd mentem csendben tovább mellette. 

۩9.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Édesapám szavainak eleget téve, bevonultam a házba. A konyhában csináltam magamnak és Alexnak enni. Felvonultam a szobámban, de a macskámat sehol sem találtam. Végigkérdeztem a lányokat, hogy látták-e, de nem mentem a válaszaikkal sokra. Benéztem a ház minden kicsi zugába, sőt még a titkos ajtók mögött is jártam. Az utolsó reményem a könyvtár volt... Nem értem, hogy egy macska miért megy ilyen helyre, de azért ott is megnéztem. Az ajtó nyitva volt, ezért bekukucskáltam rajta. Nagy meglepetésemre, nem az állatomat találtam ott, hanem egy vadászt, aki éppen egy könyvet olvasgatott. Mikor beléptem, megláttam a testvéremet is,  Chaeyoungot. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyrészt dühös voltam, hogy a húgocskám egy vadásszal van itt és nem szólt róla senkinek. Féltem is, mert mégiscsak egy ellenséggel van dolgunk...
- Ti meg mit csináltok itt? - Kérdeztem nyugodt hangnemben, ami persze megjátszott volt.
- Hát, mi csa- - Kezdett hozzá Chaeyoungot.
- Ne! Inkább nem vagyok kíváncsi rá. - Motyogtam. - Először is... Te! - Néztem a fiúra.
- Hmm? - Könyökölve mosolygott az asztalon, s közben bele-bele pillantott a könyvébe.
- Hogyan jutottál be? És egyáltalán ki vagy? - Húztam fel szemöldököm.
- Azt hiszem elég, ha annyit mondok, hogy "miau"... - Kuncogott.
- Nem hiszem el... - Az arcomhoz emeltem a kezeimet. - Veled pedig mi történt? - Néztem aggódva testvéremre, akinek a nyakán sebek voltak. A válaszát még megvártam, majd kiviharzottam a helységből. Visszasiettem a szobámba, ahol magamra zártam az ajtót. Az ágyra borultam és ott feküdtem órákon át. Egyszer csak Alex, vagyis  a fiú az erkélyemen jelent meg. Besétált a szobába és ráült az ágyamra, s visszaváltozott az eredeti alakjába.
- Mit akarsz? - Fordultam el tőle.
- Társalogni. - Felelte, s fejemet maga felé fordította. - Tudod mi ez? - Mutatott ki az ablakon, arra a fekete valamire az égen. Nem szólaltam meg, csak megráztam a fejem. - A titánok tették. - Felelte és szétterült az ágyon.
- Nem kéne kényelembe helyezni magad, ugyanis ez az én szobám. - Nyújtottam ki a nyelvem gúnyosan. - Örülhetsz, hogy nem szóltam az apámnak, mert ha megtudja, hogy itt vagy... - Inkább be sem fejeztem a mondatot, tudja mi lett volna a vége.
- Cöh... A vén apádtól nem félek. - Szidta meg apámat, amire nekem nem szép szavak jöttek ki a számon... Hát, így kezdődött a "békekötésem" J-Hopeal. Még rengeteget beszélgettem vele, és egy párszor Suga is szóba jött.
... - Azt mondta, hogy nem szeretné, hogy bajom essen.
- Valóban ezt mondta?
- Igen. - Mondtam komolyan.
- És te elhitted? Tuti kamu volt... - Nevette el magát.

Én is megjátszottam, a nevetést, és legyintettem, bár  a kezem nehezen engedelmeskedett a mozdulatnak, sokkal szívesebben vágtam volna pofán.

§SUGA SZEMSZÖGE§

Mikor hazaértünk, a családom nem volt kiakadva. Mindenki tudta mi folyik éppen. A titánok üzentek, és a fekete színből ítélve nem barátkozni akarnak. Késő este rám tört egy fura érzés. Aggódtam a boszi miatt, egész este ő járt a fejemben.
- Ha valami baja esik én... - Ütöttem egyet a falba.
- Te? Mit csinálsz? - Ásítva lépett be a szobámba Monster. - Amúgy kiről is van szó? - Ült le az ágyamra.
- Senkiről. - Fordultam el tőle.
- Áhh... Értem. Szóval a boszorkány lányról van szó. Hogy is hívják azt a kis fruskát? Dahyun? - Nevette el magát.
- Ne vedd a szádra a nevét! - Förmedtem rá testvéremre. Nem tudtam mi van velem, egyszerűen rosszul esett, hogy így beszél róla.
- Na de Suga... Csak nem beleszerettél az ellenségbe? - Húzta fel szemöldökét.
- Nem. - Közöltem vele komolyan. Én még soha sem voltam szerelmes, de ha az is lennék, biztosan nem ilyen érzés.
- Aham, persze. Ismerlek. - Felállt és lassan kisétált a szobámból.
- Idióta... - Csaptam be utána az ajtót. Nem tudtam nyugodni, muszáj volt megtudnom, hogy mi folyik a boszorkányoknál. Erre volt egy megoldás, de az csak pár percig kivitelezhető. Vadászhívásnak nevezik, ez annyit tesz, hogy a vadászok egy kapun keresztül beszélni tudnak egymással. Elsőnek Jimint hívtam, de ő nem reagált rá. Az utolsó remények J-Hope volt. Ő hála a jó égnek felvette. Amikor megláttam, hogy nem macska alakban van kicsit meglepődtem.
- Hát te? - Kérdeztem, s végignéztem rajta.
- Összebarátkoztam Dahyunnal. Éppen az ő szobájában vagyok. - Vigyorgott.
- És ő hogy van? Beszélhetnék vele? - Tértem rá a lényegre.
-  Jól van... Éppen zuhanyzik. De talán ha... - Mosolygott perverzen.
- Nem! Meg ne merd! Majd máskor beszélek vele. Most már tudom, hogy jól van. Csak ennyit szerettem volna. Szia. - Köszöntem el tőle, s később már nyugodtam tudtam szunyókálni.

۩8.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Arra lettem figyelmes, hogy Tzuyu húgom kiabál az udvaron, majd kirohantam hozzá és megláttam, hogy kint az egész family.
-Itt meg mi-- -
Felnéztem az égre, s megláttam a hatalmas sötétséget magunk felett. A pajzsunkat valami nagy erő akarta áttörni, majd annyit vettem észre, hogy Aoi és Dahyun cicája befutnak az erdőbe.
-Cicaa~! Aoii~! Gyertek vissza!-
Kiáltottam az állatkák után, de ők határozottan futottak előre egymás mellett. A szobámban bemagoltam az alakváltás varázsigét, így gyorsan egy hollóvá változtam, s utánuk szálltam észrevétlenül. Lehet, hogy nem kellett volna. Egy fa ágán leszállva elbújva a lombok közé láttam, ahogy a "pandám" Jiminné, a cica meg egy ismeretlen fickóvá változik.
-Hoseok! Üdv itt! De mi ez az izé az égen?-
Kérdezte Jimin a férfit, akit minden bizonnyal Hoseoknak hívják. Láttam őt a képen. Durva tagnak tűnt.
-Csá.. Valószínűleg a titánok keze van benne..-
Sóhajtott fel. Kik azok a titánok?
-A.. Titánok..?-
Hallani lehetett Jiminen, hogy teljesen megdöbben.
-Basszus...-
Súgtam halkan, majd csak el akartam röppenni, de ekkor visszaváltoztam és egy kisebb kiáltással leestem a fáról.
-Chaeyoung!-
Kiáltott rám Jimin riadtan.
-Te mit keresel itt?!-
-Én? Inkább te! Meg te! Ez a mi területünk! Így is csak a baj van veletek! Mit akartok itt?!-
Kiáltottam rájuk mérgesen, kezeimet összeszorítva, majd Jimin megindult felém, én pedig előkaptam pálcámat.

-Ne.. Merj.. Közelebb jönni!-
-Most miért vagy ilyen? Hát nem én vagyok a te cuki kis pandád?-
Biggyesztette le alsó ajkait, ami igazán aranyosan nézett ki, így kicsit el is pirultam.
-Hé! Ne legyetek már ilyen gyerekesek.. Te meg végképp ne..-
Nézett szúrós szemekkel Hoseok Jiminre. Testvérek lehetnek, de akkor miért ilyenek egymással? Szinte pattognak a szikrák, ha egymásra néznek a dühtől.
-Nem tudtok már elmenni.. A területünket lezárták.. Gyertek velem! De változzatok vissza!-
Nem tudok mit tenni, el kell bújtatnom őket.
-Mért ne tudnánk kimenni? Nem vagytok ti olyan erősek..-
Nevette el magát gúnyosan Hoseok, majd elindult a pajzs felé.
-A helyedben én nem tenném.. De ha meg akarsz halni. Bár akkor tedd meg! Egy gonddal kevesebb..-
Vigyorodtam el, majd visszaindultam a többiekhez, mikor hirtelen egy hatalmas ütés érte a pajzsot, s bent egy kisebb földrengés keletkezett, majd Jimin elkapott és magához ölelt.
-Hé! Ne érj hozzám!-
Szisszentem fel, mert érintése égetett.
-Most mi van? Inkább meg kéne köszönnöd!-
Nyújtotta ki nyelvét gyerekesen.
-Oh.. Kösz az égési sérülést..-
Mondtam gúnyosan, majd rohanni kezdtem visszafelé, mikor hirtelen elém ugrott Jimin panda formában.
-Hja! Komolyan! Annyi baj van veled!-
Durcásan dobbantottam egyet, majd odamentem a szüleimhez.
-Gyerekek! Mennyetek be a házba! Ezt majd mi elintézzük.-
Jelentette ki apánk, majd mindenki bement a házba a vadászokkal együtt. Szobámba vettem az irányt, s felkaptam Aoit, vagy is Jimint, s bezártam az ajtómat magam után.
-Ti meg még is mit képzeltek magatokról? Csak úgy bepofátlankodtok a területünkre minden szó nélkül?! És még bajt is hoztok a fejünkre!-
Le hang tompítottam szobámat, s látszat bűbájt tettem az ablakra, hogy csak engem lássanak mozgó képben nézelődni az ablakon. Jól is tettem, mert ordibálni kezdtem vele, majd ő visszaváltozott és leült ágyamra.
-Még is miért kell ilyen hangosnak lenni? Bántja a fülecském..-
Sóhajtott, majd komoly tekintetet vetett rám.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Nagyon mérgesnek látszott, s nyugodtságom sem nyugtatta meg őt látszólag. Legszívesebben most leteperném őt.. De nem tehetem. Felsóhajtottam.
-Figyelj.. Csak vegyél mély levegőt és higgadj le.-
-Még is hogyan? Életveszélyben vagyok, mert itt vagyok! Éjszaka simán megölhetsz! És Hoesok? Ő mióta van itt? Ha egy ujjal is hozzá ér a nővéremhez, ti halottak vagytok! Az egész klán! Ebben biztos lehetsz!-
Hajszálai repkedni kezdtek. Meghallva utolsó szavait felpattantam és a falhoz szorítottam.

-Ne merd a családomat a mocskos szádra venni!-
Kiáltottam rá egy kicsit hangosabban a kelleténél, mire ő csettintett egyet és eltűnt.
-Ch.. Hülye banya..-
Felrúgtam egy széket, majd az ágyára vetettem magam és szétterültem rajta, ekkor megláttam egy festett képet. Az én panda formám és ő volt rajta. Elmosolyodtam, majd fejem mögé tettem kezeim, s a plafont kezdtem el bámulni, min az űr volt látható.

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

A falhoz nyomott, s érintése égetni kezdett, így kénytelen voltam elhoppolni onnan. Még a végén lehet, hogy meg is ölt volna. A könyvtárunkba teleportáltam, ahol megláttam Hoseokot, de a vadász alakjában, miközben éppen olvasgatja könyveinket.
-Te meg mit csinálsz?! Még a végén valaki meglát! Változz vissza!-
Szóltam rá aggódva.
-Hozzád ért?-
Kérdezte unottan a sebeimet bámulva, majd újra a könyvre nézett. Magam mögé tettem kezem és nem szóltam semmit.