۩35.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Fel nem foghatom, hogy Sugának mi járt a fejében amikor oda jött hozzánk a cukrászdához. Igazából nem is az a problémám, hogy odajött, de azt mondta, hogy ő a barátom. Amiért pedig tényleg elég pipa vagyok rá az az, hogy megcsókolt. Minden előrejelzés vagy bármi szólás nélkül lekapott. Örülhet, hogy nem vágtam ott azonnal pofán. Annyira zavarba jöttem az eset miatt, hogy a kezemet fel sem tudtam emelni, pedig lehet kellett volna. Még haza is akart vinni, egyértelműen nemet mondtam, mert nagyon dühös voltam rá. De utána a fiatalember akivel eredetileg találkoztam felajánlotta, hogy majd ő elvisz engem. A kettő közül inkább Suga mellett döntöttem, bár jobban jártam volna, ha egyedül megyek.
- Jól van... Suga, mehetünk. - Felpattantam a helyemről és a cukrászda parkolója felé vettem az irányt. Ő mögöttem sétált és gondolom nézett engem, mert olyan furcsa érzésem támadt, mintha érezném a tekintetét.  Először olyan volt mintha égetné valami a hátam, de utána elmúlt és csak egy fura érzést érzékeltem a hátamon. Mintha már történt volna velem hasonló, de csak halvány emlékeim vannak róla. Egy iskola folyosójára emlékszem ahol én és egy fiú tartózkodtunk. Már egy ideje sétáltam, ezért volt időm elmélkedni. Egyszer csak megfogta a vállam Suga és megállított.
- Hová mész? Itt az autóm. - Fordított a kocsi felé.
- Ez nem a te autód. - Feleltem egyszerűen. - Ez a jármű tudtommal a szálloda tulajdonában áll, ahol Chaeyoung dolgozik.
- Igen, igen... De mivel ott lakom már, gondolom nem baj, hogy elhoztam. - Vigyorgott.
- Ezt úgy nevezik, hogy lopás. - Forgattam a szemeim.
- Akinek sok pénze van, megtehet pár dolgot... - Kacsintott.
- Ne csináld ezt még egyszer, mert elhányom magam. - Fordultam el tőle.
- Jól van... Nyugodj már meg, nem akarok semmit, csak hazaviszlek. - Oda lépett mellém és kinyitotta a kocsi ajtaját.
- Még jó, hogy nem akarsz semmit! Nem is engedném, mert egy akkora... - Teljesen kiakadtam és hangosan kezdtem beszélni. - Állandóan a pénzeddel hencegsz és azt magyarázod be mindenkinek, hogy te mindent megtehetsz! Képzeld el, valaki nem él ilyen jól és nincs meg mindene mint egyeseknek. Keményen dolgoznak a pénzükért és sokat dolgoznak az álmaiért. - Potyogni kezdtek a könnyeim.
- Bocsánat, én csak... - Kezdte magát elszégyellni.
- Nem érdekel! Nem elég, hogy azt hiszed, hogy mindent megtehetsz, még meg is teszed. Az előbb is minden előzmény nélkül lekaptál! Egyszerűen elegem van belőled, csak ne szólj hozzám. - Taknyom, nyálam összefolyt és nem bírtam abbahagyni a sírást. Összerogytam a földön és nem bírtam felállni.

§SUGA SZEMSZÖGE§

A lány előttem tört össze és ebben én is szerepet vállaltam. Én is tehetek arról, hogy ez így alakult, ezért felelősséget éreztem a lánnyal kapcsolatban. Amiket a fejemhez vágott eléggé rosszul esett, de igaza volt. Felemeltem a földről és óvatosan beültettem a kocsiba. Becsuktam az ajtót és a kocsit megkerülve én is beültem a járműbe. Igazából nincs jogosítványom és vezetni is csak magamtól tanultam meg, szóval igyekeztem olyan utakon eljutni a szállodáig, ahol nincs nagy forgalom. Ez miatt elég későn értünk oda. Későn?! Lehet rosszul fogalmaztam, már igazából a nap kezdett felkelni, szóval inkább "korán" értünk oda.
- Színes haj, légyszíves maradj itt, pár perc és visszajövök. - Kiszálltam a kocsiból, de még pont hallottam, hogy mit mondott.
- Mondtam, hogy ne szólj hozzám, utállak. - Vágta a fejemhez, elég keményen. Befutottam a szállodába és valami ismerőst kezdtem keresni, aki tudna segíteni. Az emeleten megpillantottam Chaeyoungot, aki elég feldúltan sietett valahova.
- Héé! Cselé- vagyis... Chaeyoung! Várj meg! - Meghallotta a hangom és megállt. - Huh, köszi. Segítened kell... Valamit nagyon elrontottam Dahyunnal kapcsolatban... Elég dühös rám, illetve nem tudom. Fogalmam sincs mi játszódhat le a fejében. Már egy ideje sír megállás nélkül és elég rosszul néz ki. Mint amikor a géped összeomlik és így vége... - Nem tudtam értelmesen elmondani a problémám, de lányból van... Csak megértette, hogy mit szeretnék ezzel mondani.