§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§
Miután kiküldtem szobámból Jimint és Dahyunt a földre huppantam, s összekuporodva könnyezni kezdtem. Hirtelen eszembe jutott, hogy régebben kaptam egy könyvet egy idős ahjummától, aki boszorkányságokkal foglalkozott. Gyorsan előkerítettem a könyvet, majd olvasni kezdtem benne. A könyv, mintha csak a jelenlegi helyzetről szólt volna. Egy amolyan "mesekönyv" volt ez, ami kilenc fiatalról szólt, kik egy küldetés rosszul végrehajtása miatt a Földre lettek száműzve. A két lány teljesen leírt minket, sőt, a történtek is, míg ha szakszavakkal is, de a lényeg ugyan az volt. Még az előbb történtek is benne voltak, még egy kép is, ahogy az egyik lány ezt a könyvet olvassa ugyan úgy összekuporodva, mint én. Lapoztam, de a többi oldal teljesen üres volt. Nem tudtam meg belőle sok mindent, de viszont a Föld előtti életükről a szereplőnek, egész tanulságos volt. Összeszedtem magam, majd engedtem magamnak egy pohár vizet, amit az ablakba tettem. Teljesen rákoncentráltam a pohárban lévő folyadékra, majd arra gondoltam, hogy a víz lebegni kezd, s ekkor ez meg is történt. Kicsit megszeppentem, de próbáltam koncentrált maradni, kezemet kezdtem el mozgatni, s amerre mozdítottam a víz arra ment. Hirtelen kinyílt mögöttem az ajtó, s az egész lebegő folyadék telibe lőtte az éppen belépő Jimint.
-Uh, izé.. Bocsi!-
Gyorsan kezembe kaptam a poharat, mintha abból öntöttem volna le őt ijedtemben.
-Hé! Most csurom víz lettem.. Most le kell vennem a pólómat.-
-Vedd.. Hé! Várj! Le ne vedd!-
Hirtelen át sem gondoltam, hogy mit mondok, de oda is futottam hozzá, hogy visszahúzzam rá pólóját, de e helyett a fejemre húzta pólóját, ezzel mellkasához tapadtam, hiszen visszahúzta a pólót engem alá zárva.
-Hjaa~! Engedj kii~!-
-Kiengedlek, ha ma eljössz velem a tűzijátékra.-
-Milyen tűzijáték?-
-Na, vajon milyen? Minden évben van. Ne mond, hogy nem tudod miről beszélek.-
-Ja, tudom.. Oké. Mennyünk.-
Feleltem még mindig pólója alatt, ahol egyre melegebb volt, s hallottam szívverését is, amire teljesen ráfókuszáltam, így csak értelmetlen tőmondatokat tudtam válaszolni neki.
-Most miért nem? Mi? Igent mondtál? Tényleg? Semmi tiltakozás?-
Lepődött meg, majd lehúzta fejemről pólóját, ezzel már levegőhöz engedve engem.
-Miért tiltakoztam volna. Ez az asszisztens dolga. Követni kell a főnök utasításait.-
Mosolyogtam rá.
-Áá~, szóval kedvelsz! Ez jó! Nagyon jó!-
Vigyorodott el, de teljesen úgy viselkedett, mintha a fél órával ezelőtti meg sem történt volna. Lehet, hogy csak ezzel próbálta nyugtatni magát. Kis idő elteltével a többiekkel megbeszélt helye vártuk a többieket. Beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk a limuzinnal a V.I.P részleg felé. Oda érve felmentünk a Szöuli torony legtetejére, ahonnan nagyon jól lehetett látni a tűzijátékot, amit éjfélkor ki is lőttek. Én a korlátnak dőltem, Jimin pedig rám, s két kezét enyéim mellé tette. Annyira bele voltam merülve a tűzijátékba, hogy én ezt nagyon észre sem vettem, csak mikor vége lett, Suga tett egy gúnyos megjegyzést.
-Na mi van Jimin.. Már a cselédekkel is leállsz? Annak ellenére is, hogy a Dongsaenged is bele van zúgva? Szégyenletes..-
Megrázta fejét, én meg csak elszégyellve magamat a földet kezdtem bámulni. Erre a felszólalására Dahyun egy megvető pillantást tett rá, majd karomon ragadott, hogy elvigyen egy nyugodtabb környezetbe. A toronyból lefelé tartva még hallottunk egy csattanást, de nem álltunk meg, csak a toronyból kiérve leültünk a földre.
-Chae.. Most őszintén. Mi van köztetek Jiminnel? Mi volt ez az egész?-
-Hát.. Tudod.. Amikor a beköltözős buli volt.. Meg már előtte is.. Na a lényeg, hogy kért egy esélyt, hogy megismerhessen, és.. Én megadtam neki, de már.. Bánom. Bánom, mert tudom a rangok sorrendjét. És én a béka segge alatt vagyok eggyel. És ez a Dongsaenges beszólás sem tudom, hogy mi volt..-
-Értem. Hát, igazán gondolkodhattál volna tisztán, főleg úgy, hogy tudod a sorrendeket.-
Köszi a nyugtatást Dahyun. Igazán együtt érző, de végül is. Igaza van.
§JUNGKOOK SZEMSZÖGE§
Chaeyoung nagyon jól nézett ki abban a szettben, amit a tűzijátékra vett fel, levenni sem tudtam róla a szemem. A kocsiban kicsit össze is vitáztunk szóban ezért Jimin hyunggal, de ez van. Éppen Jin és Hobi hyunggal tartottunk a torony felé, hogy mi is felmenjünk a többiekhez, de ekkor megláttam Dahyunt és Chaet a sötétben beszélgetni.
-Áh, figyeljetek. Nekem még van egy kis dolgom, dee~.. Ti menjetek csak fel, nemsoká megyek.-
Mosolyogtam a hyungokra, majd mikor már tudtam, hogy nem látnak Chaeyoung felé vettem az irányt.
-Jó estét hölgyeim. Mi a szitu?-
Huppantam le a két lány közé.
-Nem látod, hogy éppen beszélgetni próbálunk?-
Szólt rám mogorván Dahyun, mire én csak összeráncoltam szemeimet.
-Én is beszélgetni akarok. Chaeyounggal.-
-Majd biztos itt hagylak vele.-
-Semmi baj Dahyun.. Nyugodtan. Úgy is beszélnem kell Jungkookkal.-
Mosolygott Chae Dahyunra, aki csak bólintott, majd tovább állt.
-Na szóval. Miért is ülsz itt a helyett, hogy néznéd az előadást?-
-Nem lehetne másról beszélni?-
Sóhajtott, mire én csak nagyokat pislogtam.
-Nem, én erről szeretnék beszélni.-
-Ahj.. Azért ülök itt, mert.. Mert tériszonyom van és oda fent szédültem. Dahyun meg lekísért engem és leültünk ide. Ennyi.-
-Igen? Tériszonyod van? Akkor a vidámparkban miért ültél fel velem a legmagasabb dolgokra?-
Ez nem stimmel nekem.
-Jó.. Most mennyivel lenne jobb, ha azt mondanám, hogy Suga hyungod egy paraszt és nem tud leszállni rólam és folyamatosan megaláz, cselédnek hív és úgy beszél velem, mintha valami utolsó, nyomorék ember lennék, aki ezt érdemli?!-
Fakadt ki magából, én meg csak pislogtam, hogy "Most mi van?!".
-A hyung ilyeneket mondott neked? Tényleg ezt tette?!-
-Tök mindegy.. Ez a munka amúgy sem nekem való.. Remélem az Ahjumma visszafogad még.. És a lakásomat sem adták még el..-
-Beszélek én Suga hyunggal! Ez nagyon nem szép dolog tőle! Te meg ne merészelj kilépni! Fontos vagy nekem ahhoz, hogy eltűnj! Szóval maradj.. Jó?-
Basszus! Ezt tényleg kimondtam?!
-F-fontos? Ezt meg.. hogy éred?-
-Hát.. Úgy, hogy rajtad kívül senki sem jönne el velem vásárolni, vagy szórakozni, mert ők már mind vének a szórakozáshoz.. Csak így értem.-
Próbáltam magam kibeszélni a dologból.
-Áh, hogy csak így.. Elmondhatok neked valamit?-
-Persze, mondjad.-
-Suga azt mondta, hogy Jimin Dongsaengje szerelmes belém.. De kettő van neki. És ha nem te vagy az, akkor V.. Szerinted?-
Hogy, mi?! Elmondta Suga hyung? Mekkora egy.. Na jó. Már van két okom is, ami miatt beszélnem kell vele.
-V? Áh, nem hiszem, hogy szerelmes beléd. Sőt, tuti, hogy nem az!-
-De ha nem ő és nem is te.. Akkor van egy eltitkolt 8. gyerek?-
Úr isten. Ilyen fantáziát.
-Nem, nincsen. Tudod mit? inkább mennyünk el sétálni! Úgy is lassan ránk reggeledik.-
Felpattant, majd én is felálltam ültemből és elindultam mellette,
-Elindulunk haza? Kezdek elfáradni..-
-Persze, mennyünk. Felvegyelek a hátamra?-
-Mi? Dehogy is. Van nekem lábam.-
Felelte Chae, majd végigmértem lábait, s egy hegen akadt meg szemem.
-Azta! Ez friss?! Mikor szerezted?-
-Hm? Mit?-
Lenézett lábára, majd ő is meglepődött, hogy az csupa vér volt, és elég mély is.
-Wow! Ez nem tudom, hogy mikor került ide!-
Végigsimított a seben, majd az csillogni kezdett és eltűnt. Én csak pislogtam ismételten, mint egy borjú, hiszen ilyet még sosem láttam.
-Azt a! Ezt meg hogy csináltad? Taníts meeg~!-
-Mi? Hogy ezt? Áh.. Lehet, hogy csak festék volt..-
-Festék, mi? Talán.. Szuperhős vagy? Vagy valami boszorkány? Varázsló? Tündér?-
Kezdtem el kérdezgetni egy széles vigyorral arcomon, de mielőtt bármit is tudott volna mondani, Suga jelen meg előttünk egy kicsit részegebben a kelleténél.
-Áh, cselééd~, hát te itt vagy? A rabszolgatartód már mindenhol keresett téged.. Miért nem vagy még a celládban?-
Meghúzta Chae haját, én pedig nem bírtam tétlenül nézni viselkedését. Behúztam neki egyet, majd arrább rángattam, hogy beszélni tudjak vele és kicsit kiosszam fejét.
§JIMIN SZEMSZÖGE§
Egy rövid szópárbaj után, amit Sugával játszottunk le, még éppen tartóztattam magam attól, hogy pofán vágjam, csak elszaladtam, hogy megkeressem Chaeyoungot. Éppen lefelé tartottam, mikor összefutottam Dahyunnal.
-Te! Dahyun! Merre van Chae? Nem veled ment el?-
-De, de velem. De aztán jött Kookie és fel lettem "küldve".-
-És te ráhagytad Chaet arra az állatra?!-
-Milyen állat? Ő az öcséd!-
-Ahj.. Dahyuun~..-
Megráztam fejem, majd leszaladtam, de már nem voltak sehol. Valószínűleg elvitte valahová. De ha megtalálom, én biztos, hogy. Na mind egy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése