۩36.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Már majd nem Taehyung szobájánál voltam, mikor mögülem meghallottam annak a taplónak a hangját, aki a múltkor cselédnek szólított, így megálltam. Segítséget kért tőlem. Már majdnem rávágtam, hogy nem, de mikor meghallottam, hogy Dahyunnal van baj és ezért kéne segíteni, csak annyit mondtam.
-Mutasd, most hol van!?-
Odavitt hozzá. Éppen a szálloda egyik autójában ült. Kinyitottam az ajtaját, majd ő csak teljesen vörösre sírt szemekkel nézett rám.
-Dahyun! Hallottam, hogy baj van! Mi történt?-
-Hogy mi történt?-
Mögém pillantott, ahol Suga állt, majd ismét rám nézett.
-Beszélhetnénk négy szem közt, Chae?-
-Persze.-
Kiszállt a kocsiból, majd karomon ragadott és elvitt a parkba, ahol leültünk. Mögülünk hallottam, ahogy lépked valaki. Minden bizonnyal Suga követett minket, de úgy voltam vele, hogy nem gond, ha hallja, hiszen valószínűleg miatta van. Legalább kap egy kis fejmosást.
-Na, mesélj.-
-Na.. Ugye pár napja megismertem egy fiatal férfit, aki kicsit idősebb nálam és.. Elmentem vele tegnap egy cukrászdába, erre jött ez a barom és konkrétan lesmárolt! És még a barátnőjének is hívott! És szokásához híven utána csak is arról tudott beszélni, hogy milyen sok pénze van és ezért mennyi mindent megtehet! És ezt borzalmas volt végig hallgatni, miközben az életem most omlott össze! A főnököm kirúgott, mert egy külföldi állatorvost vett fel helyettem, de csak azért, mert ágyba mászott vele, így már nincs állásom! És az utolsó fizetésem sem kaptam meg, így nem tudtam befizetni a számláimat, így kitettek az albérletemből is! Se lakásom, sem munkám és ez a tapló paraszt még azzal dicsekszik, hogy milyen jó, hogy milliárdos! Gyűlölöm az életem!-

Dahyun barátnőm teljesen kifakadt magából, s a hallottakra köpni-nyelni nem bírtam, csak próbáltam valami értelmeset kiejteni a számon, miközben megöleltem, hogy enyhítsem sírását.
-Nyugalom.. Azt tudtuk eddig is, hogy egy paraszt ez az ember.. És én nagyon sajnálom, hogy így jártál.. De segítek neked! Segítek lakhelyet találni neked! És munkát is! Sőt! Már van egy ötletem!-
Próbáltam őt lelkesíteni, de csak érthetetlenül nézett rám.
-Még is hogyan tudnál segíteni rajtam?-
-Van egy tervem! Ma egyenlőre aludj nálam a szállodában, aztán estére remélhetőleg a tervem is beválik!-
Suttogtam neki, majd kacsintottam.
-Köszönöm! Annyira köszönööm~!-
Ugrott nyakamba már mosolyogva, majd suttogni kezdett.
-De mért suttogunk?-
-Nem tudom!-
Csak ennyit mondtam, majd nevetni kezdtünk. Nem akartam elmondani neki, hogy itt van Suga kb. 10 centire egy fa mögött, mert akkor tuti kiakad. Ez nem tartozott túlzottan rá. Dahyun hazament a ruháiért és pár holmijáért. Nem hozott sok dolgot, hiszen nem költözik hozzám. Még. Vagy is nem hozzám, de megoldom, hogy a szállodába jöhessen! És munkát is kap ott! A szállodáig futottam, majd Jiminnel összehívattam az összes tagot, vagy is mind a hét emberkét, hogy megbeszéljem velük a dolgokat. Mivel már nagyjából mindegyikkel jóban vagyok Suga kivételével, így tutira meghallgatnak engem. És mivel Dahyunt is megkedvelték, így nem lesz nehéz dolgom.
-Na szóval. Köszönöm, hogy eljöttek!-
-Ne magázz minket!-
Szólaltak fel egyszerre mind a hatan. (Természetesen Suga az elvárta, hogy magázzam)
-Jól van na.. Bocsánat. Szóval. Ismeritek Dahyun barátnőmet, igaz?-
Bólintottak, s Dahyun nevére már Suga is oda kapta fejét.
-Most elég nagy bajban van.. Kirúgták a munkájából, mert a főnöke alá feküdt egy külföldi, hogy Dahyun helyébe kerüljön. A másik ennél is nagyobb baj, hogy kitették őt az albérletéből is, így arra gondoltam, vagy is azt szeretném kérni, hogyha nem lenne az ellenetekre, talán.. Nem dolgozhatna itt? Velem lakhat egy szobában! Helye így lenne! Csak kérlek titeket, had dolgozhasson itt!-
Meghajoltam, s közben két kezem összecsaptam imádkozó pózba.
-Nekem nincs ellenemre. És nektek?-
Felelte J-Hope, majd a többiek is mosolyogva mondták, hogy nekik sem, de ekkor Suga megszólalt.
-Egy feltétellel..-
Mindenki tekintete rá szegeződött.
-Mi lenne az?-
-Ha az én asszisztensem lesz.-
Mindenki rábólintott az én kivételemmel, de ugye az én szavam itt semmit sem ér, így nekem is bólintanom kellett. Dahyun ennek nagyon nem fog örülni, de legalább már van munkája.
-Ja, és a szállással kapcsolatban. Ne tömörödjetek egy szobában! Kap egy sajátot. Na meg.. Az én szobám lejárója is hozzád vezet.. Nem akarok meglepetéseket okozni Dahyunnak..-
Jimin szavait hallva teljesen lefehéredtem, majd "véletlen" a lábára léptem.
-Aigoo~..Olyan kegyetlen vagy.. A tegnap után..-
-A-a mi után?!-
Kaptam fel fejem, majd eszembe jutott, hogy még Vvel is beszélnem kell.
-Hát tudood~.. Te.. Meg één~.-
-MIII~??!!-
-Áh, semmii~..-
-Na, na, na Jimiin~! Mond eel~! Ne csináld eezt~! Mi törtéént~?-
-Ha nem lettél volna részeg, akkor tudnád! Bár akkor.. Nem lett volna olyan élvezetes..-
-Aish! Maga nagyon gonosz ember! És amúgy is.. Haragszom is, szóval biztos nem tettem semmi olyat, amit megbánnék.-
Karba tettem kezem, majd gyorsan V után rohantam, hogy beszélhessek vele. Kiderítettem, hogy nem ő öltöztetett át, de Jimin tényleg a szobámban volt hosszú ideig, s azt is, hogy egy időben fura hangokat hallott. Teljesen lefagytam, majd eljött a hat óra. Elterveztük, hogy egy "Üdv az új otthonodban!" partit szervezünk Dahyunnak. Kilenc óráig le kellett foglalnom őt, így miután becuccolt hozzám, elvittem enni, azzal a kifogással, hogy biztos éhes, hiszen nincs pénze és egy fiatal, növésben lévő lánynak húst kell ennie, ami erre felé nem olcsó, hiszen ez Gangnam-dong. Kilenc órára visszatértünk.
-Chae.. Köszönöm a vacsorát és azt, hogy megengedted, hogy itt legyek pár napig. Ez nagyon kedves tőled! Meg fogom hálálni.-
Meghajolt.
-Hé! Ne hajolgassál itt nekem, hiszen te idősebb vagy nálam! Meg amúgy is.. Ez semmiség. Nem kell meghálálnod.-
Mosolyogtam rá.
-Na de én most megyek aludni, ha nem baj.. Eléggé elfáradtam. Már nem aludtam egy napja.-
-Ne! Vagy is.. Várj még! Elsőnek el kell jönnöd velem egy helyre! Gyere!-
Karon ragadtam, majd felvittem őt a tetőtérre, ahol a buli volt megtartva. Az ajtó előtt megálltam, majd oda fordultam hozzá.
-Minek hoztál ide?-
-Mihelyst belépünk ezen az ajtón, egy új élet vár rád.-
-Ezt meg hogy érted? Talán.. Te le akarsz engem lökni a tetőről?! Lehet, hogy most nem jön össze az életem, de nem akarok meghalni!-
Elnevettem magam, ahogy ijedtségét láttam.
-Dehogy is! Hát ilyennek nézel engem? Ma ígértem neked valamit.. Nem? Na! Inkább arra gondolj, mint a gyilkosságra.-
Mosolyogva kinyitottam az ajtót, majd mihelyst beléptünk, egyszerre felkiáltottak a fiúk.
-Meglepetéés~! Üdv az új otthonodbaan~!-
-Mi? Hogy.. hogy MI?-
Teljesen lefagyott, de kicsit ki is fehéredett.
-Meglepetés..?-
Mosolyogtam rá, majd szorosan megölelt, de úgy, hogy majd meg fulladtam.
-Most ezt álmodom, vagy tényleg jól hallottam? Itt.. Itt élhetek?-
-Nem szoktunk ilyenekkel viccelni. Meg kamu bulit elég szar lett volna tervezni..-
Felelte Namjoon, majd elmondtuk neki a dolgokat. A Suga rész hallatán kiakadt, de aztán félre vonultak megbeszélni a dolgokat, s vidáman tért vissza. Ajánlottam Sugának, hogy ne merje megbántani.. Ezek szerint megfogatta a tanácsomat.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Meglepődtem, amikor felhívott engem  teljesen nyugodt hangnemben. Nem emlékezne a tegnapra? Hm.. Ez a hasznomra válhat. Volt egy kisebb megbeszélés, s az ötlet mindenkinek tetszett. Kivéve az a része, hogy együtt lakjanak egy szobában. Nem vicceltem, mikor azt mondtam, hogy nem akarok Dahyunnak meglepetést. Bár ezt lehet, hogy csak magamban kellett volna kimondanom, mert most már fájt a lábam is. Cukkolni kezdtem, de sajna arra emlékezett, hogy haragszik rám, így utána eltűnt a szemem elől, s nem láttam egészen estig, mikor meghozta Dahyunt. Odamentem hozzá.
-Chaeyoung.. Beszélhetnénk?-
-Nem akarok beszélni magával.-
Nem érdekelt az, amit mond, csak fogtam és vittem magammal ki, a lépcsőfeljáróba.
-Na.. Szóval, mint már tegnap belekezdtem, egyrészt bocsánatot szeretnék kérni azért, amiket mondtam neked egy nappal ezelőtt.. Másrészt pedig.. Többet szeretnék tőled, mint egy munkás és munkaadói kapcsolat, ezért meg szeretnélek ismerni téged!-
Végig szemébe néztem, ahogy ezt mondtam neki, láttam rajta, hogy meglepődik, de nem lett mérges, vagy bármi.
-Egyrészt.. Most az egyszer és utoljára elnézem ezt önnek.. Másrészt.. Adok magának EGY esélyt.. Mert én is kedvelem magát..-
Hogy, mi? Mit mondott?
-Tényleg? Tényleg adsz egy esélyt?!-
Elvigyorodtam és teljesen fellelkesedtem.
-Igen.. Tényleg.. DE! Semmi képen ne viselkedjen velem furcsán.. Főleg ne az itteniek előtt. Csak kezeljen úgy, ahogy eddig tette. És hagyjon teret.-
-Rendben, így lesz!-
Bólintottam, de a vigyorgást nem bírtam abbahagyni.

-Most pedig, ha megbocsájtasz.. Felhoznám Dahyun ajándékát.-
-Menjél csak!-
Mondtam neki, majd visszamentem a többiekhez. Ahogy a tető pereméhez támaszkodtam megszédültem, s meginogtak lábaim ezzel a földre esve. Jin hyungom odarohant hozzám. Ahogy lecsuktam szemem, egy sorozatkép tárult szemeim elé. Egy iskola, Suga hyung és egy lány.. A lány csak egy árny volt, de hasonlított Chaera. Olyan fura volt. Aztán egy szoba és egy festmény egy pandáról és ugyan arról az árnyról. Mire kinyitottam a szemem, már a szobámban feküdtem, s mellettem Chae feküdt a földön. Egy vizes rongy volt a fejemen. Nem tudom, hogy mi volt ez az álom, de most egy kicsit megijedtem.