۩29.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Nem sokkal a klinikáról való távozásom után, felhívtam a lányt aki a lázas kutyust hozta, még ebédszünet után. Az eredmények szerint nem volt semmi komoly baja, csak megfázás. Mikor tette volna le a telefont, rátértem arra, hogy találkozzunk. Ő beleegyezett, szóval nagyon boldog voltam. Taxit hívtam, hogy hazatudjak menni átöltözni valami normálisabb ruhába. Azért a Nagasima Hotel egy elég gazdag környéken van és az ott élő emberek is mind pénzeszsákok. Félek, hogy lenéznének, hogyha egy pulcsiba odaállítanék. A taxi nem volt olyan drága, mert nem laktam messze a klinikától, de azért így gyorsabban hazaértem. Kifizettem, majd gyorsan bementem a házba. Ott felkaptam egy egyszerű farmert és egy szürke színű blúzt. Nem öltöztem nagyon ki, de azért ez már egy normálisabb összeállítás. A Hotel a házamhoz elég közel van, csak pár utcát kell sétálni. Hamar oda is értem, s megálltam a hatalmas épület előtt. Szemeimmel a lányt kerestem, akit hamar meg is találtam. Odajött hozzám és bemutatkozott. Őszintén, nagyon meglepődtem és ez szerintem látszott is rajtam. A vezeték nevünk ugyan az volt. Én is bemutatkoztam neki, erre már ő is meglepődött. Nem semmi, még nem is találkoztam olyan emberrel akinek a vezetékneve szintén "Twice". Éppen készültünk volna bemenni, mert kint nem volt a legjobb idő, mikor egy limuzin bevágott elénk. Egész sokan szálltak ki belőle, de látszólag Chaeyoungot ez nem nagyon érdekelte. Megragadta a kezemet és átvágtunk egészen a lépcső első fokáig. A lánynak szólt valaki, mire mind a ketten felnéztünk és akkor nem egy, nem kettő, hanem hét helyes fiú állt előttünk. Azt sem tudtam hová nézzek, az arcon ki volt vörösödve, s tekintetem ide-oda cikázott a srácok között. Eközben figyelmesen hallgattam a fiatalember és a mellettem álló lány civakodását. Néha el is mosolyodtam, mert számomra annyira egyértelművé vállt ennyitől, hogy itt lesz valami. Olyan volt mint a filmekben. A kisebb szóváltás után felmentünk Chaeyoung szobájába. Pár percig meg sem tudtam szólalni, olyan sokkot kaptam. Utána kijöttek belőlem a szavak. Hogy lehet ez a csaj akkora mázlista, hogy ilyen szuper pasikkal éljen? Kicsit elszaladt velem a ló és nagyon felpörögtem. Nem kellett neki sok, hamar rávettem, hogy mi is menjünk bulizni. Rég nem voltam már sehol, mindig csak a munka és a munka. Ezért kapva az alkalmon, mi is lementünk a helységbe ahol a bál zajlott. A bejáratnál még a lánynak kellett egy utolsó löket, hogy magabiztosabb legyen és én meg is adtam neki ezt a bizonyos lökést. Szerintem nem túlzok ha azt mondom, hogy gyönyörűek voltunk mind a ketten és szinte mindenki minket nézett. Igazából nem is figyeltem a lányra, nagyon éltem a partit. Mikor észbe kaptam Chae eltűnt mellőlem. Igazából nem kezdtem el keresni, gondoltam majd csak meg lesz. Igazából nem voltam már teljesen józan amikor éjfélt mutatott az óra mutatója. Arra emlékszem, hogy felkaptam a kabátomat amit hoztam magammal és kimentem kicsit a levegőre józanodni. Azt hiszem lőttem pár selfie-t is, de ebben már nem vagyok biztos.

§SUGA SZEMSZÖGE§

Jimin odajött hozzám és elmondta, hogy mikor lesz az a bizonyos parti és mondott még pár infót. Lassan hazaballagtam és felvettem az öltönyömet. A megbeszélt helyen találkoztam a többiekkel és a limuzinnal megérkeztünk a buli helyszínére. A VIP részlegből nézve elég viccesnek bizonyult a parti. Mindenhol ribancokat láttam, akik be akarnak vágódni a pénzes pasiknál. Hát, igen... Általában ez megy az ilyen összejöveteleken. Néztem az ajtót is, hogy ki milyen hamar megy el, amikor megpillantottam azt a színes hajú lányt akit korábban láttam.
- Srácok, egy perc és jövök. - Álltam fel a helyemről és a lány után siettem. Szimplán kíváncsiságból mentem utána. A kinti lehűlés miatt egy piros pulcsit magamra kaptam és távoztam a teremből. A lányt hamar meg is találtam, éppen képeket csinált magáról. Nem nézett ki túl józanul, egy helyben állt és látszódott, hogy szédült. Óvatosan odaaraszolgattam mellé, és megböktem a vállát.
- Hé, színes haj... - Igazából nem tudtam, hogy mit akarok kihozni ebből a beszélgetésből, de azért belekezdtem.
- Khm... Valami bajod van vele? - Mérgesen rám nézett és ráncolta a homlokát.
- Ne nézz így, mert hamar ráncok lesznek ott. - Értem hozzá a homlokához. Nem szólalt meg, úgyhogy gondoltam mondok még valamit. - Amúgy nincs semmi baj a hajaddal, egész egyedi. - Eleresztettem egy halvány mosolyt.
- Viszont neked nem az... - Kezdte el babrálni a hajam. - Szőke... Ezt könnyen be lehetne festeni. Mondjuk, kék? - Vigyorgott rám.
- Biztos nem festem be a hajamat, megvesztél? - Ráztam meg a fejemet, hogy ne piszkálja tovább a hajam.
- Majd én befestem, gyere. - Megragadta a csuklómat, én meg követtem. Nyilván ki tudtam volna rántani a kezem, de viccesnek bizonyult, szóval mentem utána. Egy éjjel-nappali boltban vásárolt világoskék festéket.
- Ugye ez kimosható? - Kérdeztem kicsit félénken.
- Persze. Mondjuk szőke hajból.... Áh, semmi. Igen, ki lehet majd mosni. - Vakarta meg a fejét. - Na, gyere. Megcsinálom neked. - Visszamentünk a hotelba és tényleg befestette a hajam. Igazából nem volt olyan rossz. Szerintem a saját haját is magának csinálta. Csináltunk egy képet a hajam megszáradása után, majd visszamentünk a többiekhez.

 A lány barátnője is ott volt már és elég érdekesen nézett rám utána pedig a lányra. Az este végén szinte mindenki le itta magát a sárga földig, ezért elég érdekes volt. Volt egy kisebb vita is, mivel senki sem tudta, hogy a színes hajú lány hol lakik.
- Suga, viszont te ma itt alszol nem? - Vigyorgott rám Jimin perverzen.
- Öhh... De. És? - Néztem rá értetlenül.
- Akkor el van intézve. A csaj veled alszik.
- Mi? Nem. Ott van a te cseléded, neki a haverja. Majd vele alszik és el van tusolva az ügy. - Feleltem magabiztosan a lányra nézve, majd a kijárat felé indultam.

۩28.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Nagyon kedves volt Jungkooktól, hogy vett nekem egy fagyit. Én is vettem volna, de mivel az orvost én fizettem és a benzint is, így nem maradt elég pénzem rá. Tudom, hogy én itt ingyen is kapok bármit, hiszen az Ahjumma a nagynénikém, de ingyen én nem kérek semmit. Hosszasan elbeszélgettem a fiúval, aki mint kiderült nálam 2 évvel idősebb. 

-Hogy lehet az, hogy ilyen fiatalon, mint te egy Jiminre felügyelsz, mint egy bébicsősz, aki nálad 4 évvel idősebb?-

Nagyokat pislogott rám.

-Hát kell a pénz. Ahogy elnéztem amúgy sem valami hű de komplett...-

Motyogtam, még a végén visszahallom. Ő csak jóízűen felnevetett.

-Lehet, hogy olyan, mint egy idióta kisgyerek, de.. Igazából nagyon is komoly és szenvedélyes hyung. Felidegesíteni pedig nem éri meg..-

Nyelt egy nagyot utolsó mondatán, de én inkább nem kérdeztem vissza. Csak megfogtam pulóvere ujját, s a többiekhez húztam magam után.

-Mennyünk, mert az apukátok mérges lesz.-

-Az apukánk, de nem is tudja, hogy i....-

Jimin Tae szájára tette kezét.

-Hogy.. Hogy mit nem tud?-

Kikerekedett szemekkel karba tettem kezem.

-Csak azt ne mondjátok, hogy kilógtatok és velem szöktettettétek meg magatokat..-

Sóhajtottam.

-És.. Ha de?-

Vigyorodott el Jimin, majd kinézett az ablakon és felkiáltott.

-Suga hyung!-

Kirohant majd a fiú nyakába ugrott, aki ekkor óvatosan eltolta magától. Beszélgetni kezdtek én pedig egyedül maradtam a két fiúval. Levetettem magam a két fiú közé, majd telefonomban kezdtem el kutakodni. 

-Mit csinálsz?-

-Keresgélek..-

-És mit?-

-Valakit..-

Feleltem tőválaszokkal a mellettem ülőknek.

-Kit?-

Erre a mondatra már nem volt erőm válaszolni, így csak felálltam, s legyintettem, hogy jöjjenek, majd megfogtam Jimin fülét és húztam magam után a kocsiig, amibe beleülve nem is olyan későn visszaértünk a szállodába.

-Most menjenek be. Park úr, maga meg ne csináljon semmi olyat, ami miatt aggódnom kéne, vagy esetlegesen veszélyezteti az épségét és a munkám.-

-Nem hiszem el! Még mindig tegezel?!-

Kiáltott rám, majd sóhajtott egyet és a két fiúval oldalán beballagott a szállodába. Én is indultam volna befelé, mikor megcsörrent a telefonom.

-Haló?-

-Jó napot. Megjöttek a kutyus eredményei. Teljesen egészséges, csak egy enyhe megfázás.-

Felelte egy ismerős hang.

-Értem, köszönöm!-

-Nincs mit.. Figyelj.. Nincs kedved találkozni valahol? Olyan ismerős vagy nekem.. Mintha ismernélek, de nem a kávézóból.. Beszélgethetnénk..-

Felelte a lány a vonal másik végéről.

-Jól van! Találkozzunk. Mit szólnál, ha a Nagasima Hotelhez jönnél? Sajnos én nem mehetek el, mert felügyelnem kell az egyik férfira, és este a kávézójukban dolgozom..-

-A Nagasami Hotelben dolgozol? Azta! Az nem semmi! Oké. Akkor oda megyek úgy.. Negyed óra múlva. Rendben?-

-Nekem megfelel. Majd itt kint várlak az épület előtt.-

-Rendben. Szia.-

-Viszlát.-

Gyorsan felmentem a szobámba, majd átöltöztem. Lesiettem az épület elé, ahol megpillantottam a lányt, így odasiettem hozzá.

-Szia! Én Twice Chaeyoung vagyok.-

Mosolyogva kezet nyújtottam, majd láttam egy kis meglepettséget a lány arcán.

-Én.. Én Twice Dahyun vagyok..-

Pislogott nagyokat, majd neve hallatán én is így tettem.

-Wow! Micsoda véletlen!-

-Igen! Nagyon durva!-

-Na, gyere! Mennyünk be, mert meg fogunk fázni.-

Mosolyogtam Dahyunra, majd indultunk volna be, de mikor indultunk volna fel a lépcsőn, elénk állt egy limuzin, miből nem láttam, hogy kik szálltak ki, de nem is érdekelt, így átdúrtam magunkat a lépcsőkig, ahol ekkor egy ismerős hang szólított, így egyszerre felnéztünk Dahyunnal, s majd leesett az állunk.

 

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Már éppen kezdtem kétségbe esni, ahogy Tae elszólta magát, de ekkor megláttam Suga hyungot kint ülni a teraszon, így oda futottam. Hosszasan elbeszélgettünk, majd megbeszéltük az esti dolgokat is, ami nem is szólt másról, mint arról, hogy ma este lesz megtartva a faterunk bálja, amit nekünk szervezett. Mindenki fullosan puccos ruhákba vágta magát. Chae ma estére be volt osztva dolgozni, így átírtam a menetrendjét és lesatíroztam a nevét ezzel mást beírva a mai napra. Azt akartam, hogy a mai nap ő is szórakozhasson velünk, hiszen egész nap ránk kellett vigyáznia. Ez igazán kijár neki, hiszen miattunk kockáztatta az állását. Este egy limuzinnal érkeztünk meg a szállodához. Már messziről láttam Chaeyoungot, ahogy egy színes hajú lánnyal beszélget. Mikor a lépcső utolsó előtti fokára értem, a hangját is meghallottam, így megálltam és odafordultam hozzá.

-Chaeyoung.-

Szóltam oda neki, majd lassan felkapta rám tekintetét és kis híján elesett a mögötte sétáló lánnyal együtt. 

-Most meg mi van? Tetszik a látvány, mi?-

Vigyorodtam el, s velem együtt a többiek is. Ők csak teljesen elvörösödve bámultak minket. Hol az egyikünket, hol a másikunkat, aztán csak megrázta fejét, s a lány után kapott.

-Nem uram, semmi ilyenre ne tessék gondolni. Most pedig ha megbocsájtanak, mennék végezni a munkámat..-

Már megint kezdi.. Sőt! Folytatja! Keze után kaptam, hogy megállítsam.

-Ma nem dolgozol.-

-Dehogy nem. Hiszen ki van írva.-

-Ki volt. Ma bulizol. Velünk. És a barátnőd is. Ha ellenszenvesűlsz kirúglak. Ha magázol, megbüntetlek.-

Feleltem neki, majd eleresztettem egy kaján vigyort rá, mire ő csak elpirult, s kirántotta kezét kezemből és beviharzott a lánnyal. Mi is szépen, lassan bementünk a táncterembe, majd leültünk a VIP részlegbe. Rengetegen eljöttek. Mindenhol puccos, gazdagabbnál gazdagabb kurvák és pláza picsák ringatták magukat.

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Az a nézés. Egyszerűen nem is tudtam, hogy hirtelen hova szarjak. Csak így bámultam rá, ő meg nézett rám azokkal a csillogó fekete szemekkel. És mi ez az öltöny? Te jó isten! A halálomon vagyok! Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha eleredt volna az orrom vére. Orromhoz kaptam, de semmi. Dahyun is olyan orgazmus szélén állt, mint én. Persze nem szó szerint, de nagyon közeli hasonlat. Megráztam fejem, hogy kiessek a kábulatból, majd magam után húztam Dahyunt. Ahogy felfelé siettem, Jimin megfogta a kezem, majd miután utolsó savához ért, megállt bennem az ütő. "Megbüntetlek".. Ez a szó folyamatosan víz hangzik a fülemben azzal a vigyorral, amit maga után hagyott.

Gyorsan felsiettünk a szobámba, majd becsuktam az ajtót és egy hatalmas levegőt vettem. Dahyun csak nagyokat pislogott rám.

-Te.. Te.. Te.. TE VELÜK ÉLSZ?!-

-Hárommal 100%.. De a többit még nem láttam itt.. Bár nem vagyok itt, csak 1 napja.. Valószínűleg ők is itt élnek..-

Csak bambultam magam elé.

-Láttad azt a szürke hajút?! A mintás ingben? Te jó ég! Olyan helyes! Meghaloook~..-

Egy halk sikítással a földhöz vágta magát a lány, én meg követtem a példáját és kiterültem mellette.

-Te Chaeyoung! Most akkor mehetsz bulizni hozzájuk, igaz?-

Vigyorgott rám, én már tudtam, hogy rosszat kell sejtenem.

-Iiigen~..-

-Na! Akkor pattanj! Mennyünk!-

-Eszednél vagy? Nézd meg miben vagyunk! Azok ott fent báli ruhákban pörögnek több milliárd wonokért! És amúgy is.. Én csak egy egyszerű asszisztens vagyok.. Miért kéne oda mennem..-

Sóhajtottam, majd érthetetlenül néztem Dahyunra, aki ugyan így nézett vissza rám.

-Figyelj.. Az ország legnevesebb szállodájában élsz a világ legszexibb pasijaival és kapsz egy lehetőséget, hogy ezt kihasználd.. És nem teszed meg? Há' ne hülyítsél már meg! Biztosan vannak jó ruháid!-

-Igen.. Amit a legközelebbi kínaiban vásároltam..-

Motyogtam, majd a gardróbomhoz lépett, s kinyitotta az ajtaját.

-Akkor mi az a két bezacskózott báli ruha itt felakasztva?-

-Hogy két bezacskózott mi?-

Pattantam fel és mellé rohantam.

-Omo! Ez mióta van itt? Ezt tuti, hogy nem én tettem ide! És nem is én vettem!-

-De ha már itt van.. És kettő is van.. Akkor mi lenne, haaa~... Használnánk?-

Vigyorgott rám egy kérlelő tekintettel, majd csak sóhajtottam egyet.

-De ha kirúgnak.. Te keresel nekem egy másik 1 millió wont naponta fizető állást!-

-1 millió won...*hatalmasat nyel* Oké!-

Fogtuk a két mesebeli ruhát, majd felvettük őket. Én a hó fehér, égkövekkel kirakodott, bokáig érő, habos babos ruhát vettem fel, míg Dahyun egy sötét barackvirág színű, szintén kövekkel kirakodott ruhát vett fel, ami nagyon is illett a hajához. Felkaptunk két magassarkút, amik a ruhához illettek és szintén a szekrényben találtuk meg őket. Lassan elindultunk az utolsó emeletre, ahol a bálterem van, majd a liftből kiszállva megtorpantam.

-Biztos, hogy beljebb kéne mennünk?-

-Naná, hogy beljebb! Gyere! Mennyünk arra!-

Karomon ragadott, hogy meginduljak, majd elengedett, s mellette, kihúzva magamat, de fejemet kicsit lehajtva indultam el. Mindenki minket bámult. Nekünk volt a legszebb ruhánk az összes ember között. Minden lány és nő koktélruhában, vagy éppen seggtakaró és kirívó ruhákban volt. Mi pedig tényleg, mint két hercegnő ballagtunk a teremben, majd egyszer csak Dahyun a fülembe súgott, de nem hajolt oda. 

-Hé, Chae.. Ott az a két srác nagyon néz téged..-

Vigyorgott.

-Most konkrétan ki nem néz minket? Melyik kettő?-

Felkaptam fejem, majd megláttam Jimint és Jungkookot, akik szinte szem kiesve bámultak rám, tátott szájjal. Eleresztettem vicces fejvágásukra egy halvány mosolyt, majd megszólalt a kedvenc számom, minek a címe Paper Hearts. Egy eléggé depressziós hangulatú szám és szomorú is, de én imádom.

-Ez a szám! Ezt imádom! De.. Ez nem az a lány, aki énekli. Sőt! Nem is lány.. De ismerős.. Ez..-

Felkaptam fejem, majd előre siettem a tömegben, ahol megláttam Jimint gitározni, miközben Jungkook énekelt és néha Jimin is pár szólamot. Mind a ketten végig engem néztek mosolyogva. A sírás határán vagyok mindig ettől a számtól, de most, hogy ezt két fiú énekli, akik végig a szemembe bámulnak.. Nem is bírom visszatartani. Egy könnycsepp hullik le szememből, majd elkezdek futni a lift felé, amivel felmentem a tetőre, hogy kiszellőztessem fejem. Sírni kezdtem, nem bírtam tovább visszafojtani magamban. Hallottam, ahogy a lift ajtaja lassan ismét kinyílik mögöttem, így gyorsan letöröltem krokodil könnyeimet, sminkemet kicsit arcomra maszatolva, majd megfordultam.

-Nyugi Dahyun nincsen semmi ba....-

Jungkook és Jimin volt az.

-Chae.. Minden rendben? Mi nem akartunk megsiratni ezzel a zenével.. Csak hallottuk, hogy ez a kedvenc számod és gondoltunk meglepünk vele.. De ha tudjuk, hogy e miatt sírni fogsz..-

Magyarázkodott Jungkook.

-Semmi bajom.. De ez a zene mindig megríkat. Ez nem a ti hibátok. Sok ember előtt meg nem szeretek sírni. De mennyetek vissza, mert keresni fognak titeket.-

Festettem magamra egy eléggé átlátszó mosolyt, majd Jimin leült mellém.

-Figyelj Chae.. Gyere velünk vissza és érezd jól magad! Megígérem, hogy a mai napon és mivel éjfél van, így holnap sem fogunk szomorú zenét betenni! Rendben?-

Mosolygott rám aranyosan, majd csak bólintottam, majd felálltam és visszamentem velük.

۩27.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Az este nem bírtam aludni még a Yuyuval történt dolog miatt. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy milyen könnyen itt hagy. Szinte ismerőseim sincsenek a városba, csak pár fruska akik folyamatosan nyaliznak, bár nem tudom, hogy miért. Mióta idejöttem ő volt az egyetlen barátom, akinek mindent elmondtam és megbíztam benne. Mire, nagy nehezen átrágtam magam ezen a témán az óra már hajnali kettő órát ütött. Lassan el is szundítottam, de a reggeli korán kelés miatt úgy néztem ki mint egy zombi. Vagy egy idős öregasszony akit most kapartak le a szélvédőről, nem is tudom melyikre hasonlítottam jobban. Sajnos ezen a napon reggel kellett bemenjek dolgozni és még a főnököm tegnap közölte velem, hogy túlóráznom is kell. Azért amennyit én ott bent ülök a rendelőben, igazán fizethetnének többet. Jelenleg pont annyit keresek, amennyiből a lakást és az egyéb számlákat ki tudom fizetni, meg még a kajára marad pár won. Amikor állatorvosnak kezdtem tanulni azt hittem, hogy többet fogok keresni. Bár, ha jobban belegondolok... A gyermekkoromra nem igazán emlékszem. Lassan kikászálódtam az ágyból, közben a mobilomból törölgettem a sok beállított ébresztőt. Hajlamos vagyok visszafeküdni egy ébresztés után, ezért a biztonság kedvéért többet állítok be mindig. Összeszedtem magam, azokat a ronda táskákat eltűnttettem a szemem alól egy kis smink segítségével és a hajamat rendbe szedtem. Ezek után felöltöztem, felkaptam  a kedvenc tornacipőmet és kisiettem az ajtón. A napom, mondhatni izgalmasabb része az ajtó bezárása után kezdődött. Az állatklinikával szembeni kávézóba, ahol lehet mindenféle péksüteményt is kapni, elfogyasztottam reggelimet. Olyan finom volt az ottani fánk, hogy még a munkába is vittem magammal, hátha megéhezek ebédszünetben. Pár perc késéssel ki is nyitottam a klinikát, de nem volt ott senki. Igazából az jó dolog, hogyha az állatoknak nincs semmi baja és minden rendben van velük, de ettől az én munkám kezd unalmassá válni. Délelőtt egy macskát és egy aranyos kanári madarat hoztak be kivizsgálni. Szegény kismadár eléggé megijedt, amikor ki akartam venni a kalitkából. Nem volt valami forgalmas a nap délelőttje. Nem mintha máskor sokkal többen jönnének, de délutánra kánikulát mondtak az időjárás előrejelzésben. Egy olyan ember, akinek minden rendben van a fejében, szerintem inkább reggel hozza el a kisállatját, és nem a nagy melegben indul el vele az orvoshoz. Ebédszünetben megettem a fehér csokis és a vaníliás fánkokat. Egészen kisütött odakint a nap, ezért lehúztam az ablakon a napellenzőt. Még éppen láttam, hogy egy gyönyörű autó leparkol és kiszállnak belőle. Egy fiatal lány és pár srác lépett ki a járműből. Lassan bejöttek a váróban ahol, ha jól hallottam a lány mondta a többieknek, hogy maradjanak ott. Már mentem is az ajtóhoz, hogy beinvitáljam őket a rendelőbe, de ő hamarabb kopogott.

Kinyitottam az ajtót és illedelmesen köszöntem a lánynak, akit nem akartam tegezni, mert ez egy hivatalos hely. Egy kutyát hozott aki megbetegedett. Behívtam őket, majd átvettem tőle az ebet. Feltettem a műtőasztalra, hogy megvizsgáljam. Szegénynek felment a láza, ezért kellett, hogy adjak neki egy injekciót. Felírtam neki egy gyógyszert, amit majd az étele közé kell betenni, hogy megegye. Kiderült, hogy a lánnyal lehet már összefutottunk egyszer, kétszer, ugyanis az egyik kedvenc kávézómba dolgozott. A kutyától még vettem nyálmintát, hogy kivizsgáljam, van-e valami komolyabb baja. Kaptam egy telefonszámot, amin majd el tudom érni, ha megvannak az eredmények. Hamar túl is estem a vizsgálaton, így a lány és a vele lévők távoztak. Amíg túlóráztam nem hozott senki, semmilyen állatot, így elég unalmasan telt a munka.

§SUGA SZEMSZÖGE§

Az éjjeli bagoly énem miatt fáradtan keltem ki az ágyból. Nem vett sok időt igénybe, hogy elkészüljek. Nem igazán foglalkozok a kinézetemmel, mert így is-úgyis jól nézek ki. Az üzeneteim közt megláttam Jimin üzenetét is, miszerint ma ismét kiszökik otthonról. Azt írta, hogy Big Spoon étkezőnél várjak, mert megpróbálnak odamenni, csak van egy új lány, akit nehéz lesz odavinni. Nem igazán tudtam mire vélni azt, hogy "új lány". Olyanokra gondoltam, hogy összeszedett valakit, vagy valami ilyesmi. Elmentem az étteremhez és a külső részen foglaltam helyet. Kénytelen voltam legalább egy innivalót rendelni, mert különben elküldenek onnan. Ott viszont még egy palack víz is méregdrága és még nem is adnak belőle sokat.
A várakozás közben egy lányt pillantottam meg akinek a haja elég extrém volt. Na jó, annyira azért nem, de nem mindennapi. Hosszú barna haja volt, aminek a végén rózsaszín és sárga csíkok virítottak. Elsőnek egy tipikus városi ribancra emlékeztetett, ahogyan ment és előkapta a telefont a zsebéből. Őt néztem ahogyan az út másik oldalán sétál, és nem is figyeltem a közvetlen környezetemre.

۩26.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Miután az eléggé beképzelt és faragatlan Ahjussi asszisztensétől megkaptam a szobakulcsomat egyből oda is siettem, hogy lecuccoljak. A szobába érve leesett az állam.
-Azt a .. És ez a cselédszoba?-
Csak bámultam körbe-körbe, majd miután kigyönyörködtem magam, pakolászni kezdtem. Ekkor egy csattanást hallottam meg, s valaki fájdalmasan felnyögő hangjára lettem figyelmes.
-Aish! Ez fájt..-
Motyogott tovább a hang, ami kicsit ismerős volt, de azért magam elé kaptam egy párnát és egy zseblámpát, ha kell én hozzávágom mind a kettőt. Kis zörgés után kiesett a falból egy fiú. Azt hiszem az a Park Jimin gyerek. Én meg megijedtem, így hozzávágtam a párnát és vártam a támadást, ami nem történt meg.
-Hja! Így kell bánni a főnököddel?-
Motyogta, miközben fejét tapogatta. Kicsit zavarba jöttem, s szégyelltem magam, hiszen csak bántalmaztam a főnököm. Ki is rúghat.
-E-elnézést uram! Nem tudtam, hogy maga az!-
Hajoltam meg.
-Mi ez az uram meg magázás?-
Nézett érthetetlenül, majd megfogta a fejem és felhúzta.
-De hát.. Nem tegezhetem le magát. Ön a főnököm.-
-És? Ha nem tegezel, akkor ki foglak rúgni!-
Nyújtotta ki rám nyelvét, mint egy óvodás. Komolyan bébi csőszködni vettek fel? Vagy fogyatékos lenne a fiú?
-Na de Park úr.. Ezt csak nem tenné meg.. Vagy még is?-
Motyogtam.
-HJA! Utoljára kérlek, hogy NE magázz! Tegezz!-
-Jól van, jól van.. Értettem..-
Azért sem fogom tegezni. Ő amúgy sem rúghat ki, csak az apja.
-Na. Most, hogy ezt megbeszéltük, szólíts Jiminnek. És már meg is van a mai feladatod!-
-Értem. És mi lenne az?-
-A barátom kutyusa megbetegedett és el kéne vinned minket állatorvoshoz.-
-Rendben.. De.. Az én autómban kutyának nincs..-
Nem fejeztem be mondatom, hiszen a fiú szemei úgy csillogtak rám, s úgy mosolygott, hogy nem tudtam volna nemet mondani.
-Rendben.. Akkor hozza azt a kutyust. A kocsinál várom önöket..-
Elindultam, de még hallottam, ahogy utánam szól, hogy "NE TEGEZZ!" mérges hangon. Az autómnál vártam őket már körülbelül tíz percem, aztán odaértek. Bepattantunk a kocsimba, majd elindultam a város legjobb állatorvosi rendelője felé.
-Amúgy.. Téged hogy hívnak?-
Kérdezte az, akinél a kutyus volt még az autóban.
-Chaeyoung vagyok.. De hívj nyugodtan Chaenak.-
Feleltem neki, majd leparkoltam a rendelő elé, s miután kiszálltunk és lezártam a kocsit az ajtón bemenve csak az üresség fogadott minket. Mintha zárva lenne, de még sem. Mondtam a fiúknak, hogy várjanak meg, amíg én megkeresem a főorvost, ők pedig engedelmeskedtek.

Ahogy bekopogtam, már nyílt is az ajtó, amin egy színes hajú lány lépett ki.

-Üdvözlöm. Mit szeretne?-

Nézett rám mosolyogva. Kicsit meglepődtem, hogy nem tegez, hiszen fiatalabb vagyok, de nem baj. Én sem tegeztem.

-Jó napot. A barátom kutyusa megbetegedett. Megvizsgálná?-

-Hozzák be.-

Mosolygott tovább, majd jobban kinyitotta az ajtót, s Taehyung a kiskutyával kezében belépett a terembe. Megvizsgálta a kutyust a lány, majd adott neki egy inekciót és felírt egy gyógyszert neki, amit a vizébe kell csöppenteni. 

-Bocsánat, de olyan ismerős vagy nekem..-

Vizsgálgattam szemeimmel a lányt, aki ekkor rám nézett, s végigmért.

-Igen.. Lehet, hogy találkoztunk már. Te abba aa~.. Nem is tudom.. Azt hiszem a Café'de Rose kávézóban dolgozol. Nem?-

-Öhm.. Csak dolgoztam.. De igen.-

-Sokat jártam oda.. Ott párszor összefuthattunk.-

-Értem.. Hát.. Köszönjük a segítséget. Itt a számom, ha meg van a kutyus eredménye, akkor ezen fel tudsz hívni.-

-Rendben... És nincs mit! Viszlát.-

Köszönt el, majd kiléptünk a többiekhez.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Nagyon idegesít, hogy folyamatosan magáz. Biztos ráparancsolt az apám, vagy valami hasonló. De hogy minek, azt sehogy sem tudom megérteni. Alig fiatalabb nálam ez a lány pár évvel. Na mindegy. Elfutottam Taehyung szobájához, hogy szóljak neki, hogy hozza a kiskutyáját, mert szereztem embert, aki kicsempész minket. Nem mintha szóltam volna Chaeyoungnak, hogy ez egy csempész akció is egyben, de ez már mellékes. Felvettünk egy teljesen hétköznapi viseletet, majd beültünk a kocsiba és elindultunk. Kicsit beszélgettek hátul a srácok, mert én természetesen asszisztensem és egyben őrző-védőm mellett foglaltam helyet. Végig csendben ültem, s figyeltem minden mozdulatát. Ahogy bámult ki a kocsiból. Mintha láttam már volna. Régen. És nem a kávézóból ismerős. Egy teljesen más helyről. Nem tudtam sokat gondolkodni ezen, mert mire feleszméltem, már csak én ültem a kocsiban és arra vártak, hogy kiszálljak belőle. Így is tettem, majd bementünk, ahol megkért minket Chae, hogy ne csináljunk semmi hülyeséget, így nem is tettünk. Volt egy nagy tükör a falon, én meg nem bírtam ki, hogy ne csináljak egy képet rólunk.

Miután kijött a doki meg Chae, bevitték megvizsgálni a kutyust. Én Jungkookkal kint maradtam, mert nem volt kedvem azt nézni, hogy hogyan inekcióznak egy kutyust, ha szükséges és amúgy is Jungkook nem bírja a tű látványát, egyedül meg csak nem hagyhatom. Körülbelül fél óra tellett el, mire kijöttek a rendelőből, majd el is indultunk a kocsihoz.

-A kutyus hogy van?-

-Már egész jól! Lement a láza. Újra nedves az orrocskája!-

Mondta nekem mosolyogva V, én meg bólintottam egyet, majd Chaera néztem.

-Hé, Chae. Mennyünk el fagyizni.-

Mosolyogtam rá aranyosan.

-Ha ezt szeretné, akkor mennyünk. A többiek is jönnek, ugye?-

Nézett mögénk, de már megint magázott, amiért csúnyán és néztem rá.

-Igen, jövüünk~!-

Vigyorodtak el, majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Egy kávézónál álltunk meg, ami igazából a törzshelyünk, így kicsit meg is lepődtem, hogy ismeri. Kicsit később jöttem rá, hogy itt dolgozott.

-Jó napot Ahjumma!-

Szaladt oda Chae a nénihez, aki a pult mögött állt. Nagy örömmel fogadta őt és minket is. Mi leültünk a fagyinkal egy székre, s beszélgettünk, amíg Chae az Ahjummával beszélgetett és nevetgélt.

§JUNGKOOK SZEMSZÖGE§

Csak csendben figyeltem, ahogy a Hyungok hülyéskednek és képeket gyártanak, majd Chaeyoungra néztem. Aki ekkor már egyedül ült, így elindultam a fagyis pult felé.

-Ahjumma. Szeretnék kérni még egy ilyen fagylaltot!-

Mosolyogtam a nénire, aki szintén mosolyogva nyújtotta át a fagylaltot. Elindultam Chae felé, aki ekkor felállt.

-Mehetünk? Megettétek a fagyitokat? Vagy még nem?-

-Sietsz valahová? Még beszélgetnek. Én meg hoztam neked fagyit!-

Nyújtottam oda neki mosolyogva.

-Oh.. Köszönöm.. Ez kedves.. -

Mosolygott vissza rám, majd átvette a fagyit.

-Hm.. Ez a kedvencem!-

Csillant fel szeme, én pedig vigyorogva bámultam, ahogy eszik.

-Tényleg? Akkor örülök neki! Reméltem, hogy nem választottam rosszat.-

-A zöld teás sem rossz. Az a második kedvencem!-

Féloldalasan mosolygott rám, a fagyimra tippelve. Felé nyújtottam, s kicsit úgy viselkedtem, mintha puszipajtások lennék.

-Megkóstolod? kérsz belőle?-

Kicsit elpirult.

-N-nem köszi..-

Rázta meg fejét, majd beszélgettünk tovább.

۩25.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Ma is későn keltem fel, mint szinte mindig. Még szerencse, hogy éjszakás vagyok , különben mindig elkésnék a munkából. Egy ideig még szenvedtem az ágyamban, rugdostam a takarót és forgolódtam. Semmi kedvem nem volt felkelni. Mikor már sikerült erőt gyűjtenem magamban kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőszobába. Ott felöltöztem, fogat mostam, megcsináltam a hajam és rendbe szedtem az arcomat. Mikor ezzel készen lettem, kimentem az ebédlőbe enni valamit. Elkészítettem a szendvicsem, úgy ahogy szeretem. Már bele is haraptam, mikor a telefonom elkezdett csörögni. Yuyu volt az.
- Szia. Mit szeretnél? - Kérdeztem tőle vidáman.
- Hali... Van egy kis probléma... - Mondta elkeseredetten és a hangján már lehetett hallani, hogy a sírást tartja vissza.
- Na... Mondd. - Remegő hangon szóltam bele a telefonba.
- Igazából ez nem teljesen rossz dolog, de azért részben az. Szóval... Vissza kell utaznom Los Angelesbe, mert kaptam egy nagyon jó állás ajánlatot. És már elfogadtam, még ma indulok. - Szipogott a telefonba.
- De hát... Most akkor elutazol? Mit fogok csinálni nélküled? El sem tudom képzelni a mindennapjaimat így... - Lassan egy könnycsepp kezdett el folyni a kipirosodott arcomon.
- Hát, keresned kell új barátokat... De azért tartani fogjuk a kapcsolatot! - Próbált pozitív lenni, mint mindig.
- Új barátokat? Idióták, beképzeltek, álszentek és ribancok... Velük van tele a város, szerinted találok normális embert rajtad kívül? - Bizonytalanodtam el.
- Nem kell általánosítani az embereket, biztosan vannak normálisak is. Ennyi erővel rád is lehetne mondani, hogy fura vagy. - Mondta a szokásos szövegét.
- Inkább vagyok fura, mint ribanc. Köszönöm szépen. - Ezzel ki is nyomtam a telefont. Könnyek gyűltek a szemembe. Elég sokat sírtam, ugyanis ő a legjobb barátnőm. Mikor a városba érkeztem őt ismertem meg elsőnek, és ő az aki mellettem is maradt. Még munka előtt elkísértem őt a repülőtérre, hogy még utoljára láthassam. Egyből meg is pillantottam őt, ahogy a csomagjait húzta maga után. Odafutottam hozzá és megöleltem, jó szorosan.
- Hiányozni fogsz. - Szólaltam meg.
- Ne, aggódj. Visszajövök. - Mosolygott.
- Mindenki ezt mondja, és sehol semmi. - Hajtottam le a fejemet. Még beszélgettünk, de amikor a felszállás ideje eljött kicsit elszomorodtunk. Ő felpattant a székből és integetve elment. Én is integettem neki mosolyogva, bár belül elég rosszul éreztem magam.

 Elindultam az állatklinikára, ahol dolgoztam. Nem volt nagy a forgalom, csak egy kutyát hoztak be, akinek a lábába ment egy tüske. Hamar kiszedtem belőle, és még egy szurit is kapott. Reggelre bezártam az épületet és hazasiettem. Mindenféle bökkenő nélkül hazaértem.

§SUGA SZEMSZÖGE§

A mai nap csöppet sem volt izgalmas. Szokásos reggel és a többi mindennapi dolog. Úgy kezdtem a napom, hogy elmentem a fiúkkal bandázni a közeli parkba. Én a gördeszkámat vittem magammal, más pedig a biciklijét. Egy gyors büfében ebédeltünk, és fagyiztunk. Mint mindig, kibeszéltünk pár embert. Egészen késő estig velük voltam, mire hazaértem az óra már megüthette a kettő órát. Mivel egyedül élek, senki sem kérdezte, hogy hol voltam, szóval minden rendben ment. Még a telefonommal babráltam egy ideig, és az üzeneteket nézegettem rajta. A felére nem is válaszoltam, mert nem izgatott, hogy a lányok mit írnak. Nem hiszem, hogy pár óránál többet aludtam volna, mert egészen belemerültem az olvasgatásba.

۩24.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Hazavittük Jimint, aki semmi jelét nem mutatta annak, hogy életben lenne. Egész este mellette voltam, azt hiszem el is aludtam. Reggel arra riadtam, hogy megmozdul keze, amit éppen kezemben fogtam, majd szinte kiugrott a szemem úgy bámultam őt. Lassan kinyitotta szemeit és rám nézett.
-Chae..-
-HJA~ JIMIIIN~!-
Ugrottam a fiú nyakába most már öröm könnyeket hullatva.
-SOHA TÖBBÉ NE IJESSZ MEG ENNYIRE TE IDIÓTA BAROM!-
Kiabáltam rá, ő pedig csak nyöszörgött.
-Chaee~! Fáj! Ne ölelj ilyen erősen!-
-Jaj, bocsi..-
Vakartam meg nevetve tarkóm, majd felugrottam és kirohantam a szobából.
-GYEREKEK! JIMIN ÉL! FELKELT!-
Rohangáltam végig a folyosón vagy 10x ezt ordibálva, de annyira boldog voltam, hogy nem bírtam magammal.
-CHAEYOUNG! Ha még egyszer a rikoltó hangodra kell felébrednem én megnyúzlak!-
Jött ki dühösen Namjoon a szobájából én pedig a nyakába ugrottam örömömben úgy, hogy még hátra is estünk.
-Jimin él! Jimin éél~!-
Nevettem, majd gyorsan befutottam az említetthez, aki ekkor már az ágyon ült.
-Chae.. Éhes vagyok.. Meg szomjas.. Adj valamit.-
Nézett rám fáradtan, én pedig már pattantam is és mihelyst csináltam neki enni meg inni be is vittem neki. Addigra már mindenki ott volt mellette. Még beszéltünk pár szót, majd hirtelen mindenki csillámlani kezdett és lassan eltűnt.
-Ember! Ez mi? Hol vagyunk?-
Nézett szét V a sötét teremben, majd hirtelen feloltódtak a fények. Az egész tanács ott volt és a tanáraink, családjaink is.
-Ez, ez egyszerűen felháborító! Maguk voltak a kiválasztottak, akiknek meg kellett volna semmisíteniük a Titán osztagot! Még is mi a fenét képzeltek, hogy csak így futni hagyták őket? Utánuk kellett volna menniük!-
Dühösen ordított velünk a Boszorkány és Vadászképző iskola igazgatója.
-De asszonyom, Jimin majd nem me-- -
-NEM ÉRDEKEL! Hagyniuk kellett volna meghalni! Láttunk mindent!-
Egy kisebb varázslattal láthatatlan lakatot tett számra, így nem tudtam megszólalni. Hosszas kiosztás után elvittek minket a világok közötti átjárók földjére. Csak nagy szemekkel néztünk, hogy most mi van?
-A büntetésetek nem más, mint.. Száműzetés Emberföldre!-
-HOGY HOVÁ?!-
Kiáltott fel mindenki egyszerre, majd egyik pillanatról a másikra már el is tűntünk. Itt kezdődött minden. Történetünk legsötétebb napjai.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szokásosan órám rikító hangja ébresztett fel.
-Hja.. Már ennyi az idő? Elkések a munkából..-
Sóhajtottam, majd gyorsan letusoltam, feltettem egy kis sminket, felöltöztem, majd miután felvettem cipőm bezártam magam után lakásom ajtaját. A házam épülete elé érve beültem autómba, s elgurultam munkahelyemig. A csendes kis kávézóhoz. Persze, ez csak hajnali 5-kor csendes. Egész nap akkora a forgalom, hogy levegőt venni nem bír az ember. De ha már ilyen jól keresek, simán megéri itt dolgozni.
-Jó reggelt főnök!-
Az ajtó kattant utánam, majd ledobtam kabátom, s már is nekiláttam a takarításnak.
-Jó reggelt Chaeyoung. Naa~. Milyen híreim vannak a kis boszorkányomnak?-
Mosolyogva lépett oda hozzám főnököm, majd egy papírt nyomott kezembe.
-Hja! Mondtam már főnök! Nem vagyok boszorkány. És ez mi?-
Mosolyogva vettem át a teleírt iratot, majd mikor elolvastam az állam leesett.
-HOGY MI?! Szöul legnevesebb hoteljében? Én, mint kávézói felszolgáló? De, még is, hogyan?-
Néztem hatalmas vigyorral az Ahjummára.
-Beajánlottalak. Amint meghallottam, hogy fiatal hölgyet keresnek főállásba egyből rád gondoltam. Bár.. Nagyon hiányozni fog a kis boszorkányom.. Valahogy miattad annyi vendégünk volt..-
Sóhajtott fel, én pedig nem bírtam magammal, nyakába ugrottam.
-Köszönöm Ahjumma! Annyira megtisztel!-
-Hja! ne ölelgess, mert nem foglak aztán elengedni! Na! Siess! 10 perced van odaérni. Ne várasd meg őket.-
Mosolyogva vállon veregetett, én pedig gyorsan visszaöltöztem ruhámba és elkocsikáztam a Hotelig.
-Azta.. Ez.. Hatalmas!-
Tátott szájjal figyeltem az épületet, majd beljebb mentem.
-Elnézést. Meg tudná mondani, hogy merre találom a kávézót?-
-Áh, maga biztos Chaeyoung kisasszony. Második emelet.-
-Igen, én vagyok. Azon belül?-
Mosolyogtam a hölgyre.
-Elég, ha ennyit tud. Egyből meg fogja látni, amint felért. Elég feltűnő lesz.-
-Rendben. Köszönöm!-
Hajoltam meg illedelmesen, majd a lifthez siettem, ahol a 2. emeletre érve tátva maradt a szám. nem csoda, hogy azt mondta, hogy feltűnő lesz. Az egész második emelet egy hatalmas kávézó! Nagyot nyeltem majd beljebb lépkedtem. Amint megláttam az első embert rögtön oda is siettem.
-Elnézést! Öhm.. A kávézó vezetőjét keresném.-
-Chaeyoung, igaz? Ott van bent. Jó kedvében van, szóval szerencsés vagy.-
-Áh, köszönöm!-
Gyorsan, de kimért lépésekkel léptem be. Egy kis beszélgetés után, miután mindent megtudott rólam főnököm, s elmondta a feltételeket kaptam két kulcsot. Az egyik a kávézó kulcsa volt, a másik pedig egy szobáé volt.
-Elnézést. De a szobakulccsal mit csináljak?-
-Mi az, hogy mit? Hát ez Park úr szobájának kulcsa. Magának kell kiszolgálnia őt. Maga lesz az ő személyi asszisztense. Ez a munka része. Talán nem említettem?-
Nézett rám gőgösen a hölgy.
-Öhm.. Ez az aprócska részlet kimaradt.-
Nevettem fel halkan, de kínosan.
-A lényeg, amit tudnia kell. Minden reggel 6-kor már a szolgálatában kell állnia. A kávézóban akkor dolgozik, mikor Park úr éppen elutazik. Az már csak az úrtól függ, hogy a későbbiekben is itt dolgozik-e, vagy csak Park urat szolgálja.-
-Ha jól értem.. Akkor én most egy szolga vagyok egy embernél?-
Húztam fel szemöldökömet.
-Pontosan. De ha nem tetszik keresünk mást. Higgye el, mások is megelégelnék a napi 1 millió wont minimálbérben.-
Egy millió won?! Az tudja egyáltalán, hogy mennyi pénz?!
-Nem! Vagy is.. Nem szükséges. Elvállalom!-
-Remek. Akkor holnap kezdi. Elmehet.-
-Köszönöm. Viszlát!-
Hajoltam meg, majd boldogan hazaszáguldottam. Te jó isten.. Ez úgy érzem, ma tényleg az én napom!
                                             

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Szokásosan reggel felébredtem a dögunalmas szállodai lakosztályomban, megkaptam a reggeli kaviáromat, majd miután megtisztálkodtam leugrottam volna deszkázni, de természetesen ezt nem tehettem meg. Egyből apám titkára jött be hozzám, hogy elvégezzem az öltönypróbámat és a többi felesleges hülyeséget. Ezt így szépen meg is tettem.. Volnaa~ ha nem akad fontosabb dolgom. Úgy hallottam új munkaerő érkezik. Végre kapok egy személyi titkárt, aki teljesen csak is velem fog törődni, ha már apám nem tud. Remek. Meg kell ismernem szóval, le is siettem a kávézóba. A lányon végignézve eléggé tetszetős volt. Mintha ismerném. Nagyon ismerős volt, de lehet azért, mert a kedvenc kávézómban is ő dolgozott. Igen! Onnan ismerem! Figyeltem volna még egy ideig, de muszáj voltam tovább állni. Hallottam, ahogy apám gorillái keresnek engem. Kilógtam, majd bevártam az épületből szökő V és Jungkook haveromat is, akik nem mellesleg fogadott testvéreim voltak. Apám úgy gondolta, ha már egy ilyen felelőtlen fia van, akkor keres mellé még 6-ot. Egyre sem tudott világ életében odafigyelni, nem, hogy még hatra. Na nem baj. Beértek a fiúk is, majd leléptünk egy kicsit szórakozni. Pár óra elteltével, mikor már olyan délután négy körül járt az idő visszatértünk, ahol megpillantottam azt a lányt, aki a személyi asszisztensem lesz.
-Hé srácok, nézzétek csak! Ő lesz az én kis titkárnőm.-
Vigyorodtam el, majd a két fiú is elismerő mosolyt vett fel mellettem.
-Hm.. Apádnak jó ízlése van, ha ilyen nőt szervált be melléd.-
Mondta V egy kis féltékenységet merítve hangjába.
-Az biztos. De hát.. A fenséges Jimin úrfi nem is kaphat akármilyen pórnépi bigét.-
Kihúztam magam, s ezt a mondatom nyávogósan mondtam végig, majd hangos röhögésben törtünk ki, mire a lány fel is figyelt. Egy pillanatra odakapta tekintetét, majd el is fordult, mikor apám megjelent.

Derékszögben hajolt meg előtte, apám pedig lenézően nézett rá.
-Szóval te lennél a híres munkaerő? Többet vártam.-
Túlzottan lekezelően viselkedett. Nem nézhettem tétlen tovább, mikor megláttam a lány enyhén csalódott arckifejezését. Odaléptem.
-Heló-- Khm.. vagy is. Jó estét apám. Hogy van ma?-
Mosolyogtam rá, majd szúrós tekintetet vetett rám.
-Park Jimin! Ma megint meglógtál a kötelezettséged elől! Még is hogyan számíthatnék majd rád, ha már tiéd lesz a vezetés?-
-De apaa~-- -
-Semmi "de apa"! Fiam! 21 éves vagy! És mi ez a sapka? Gusztustalan!-
Lecsapta fejemről sapkám, majd maga mellé rántott.
-Chaeyoung! Ő itt a fiam. Park Jimin. Az ő asszisztense leszel holnaptól kezdve.-
Óvatos pillantást vetett rám, majd elém állt és meghajolt.
-Örvendek Mr. Park.-
-Áh, nem kell ez. Meghajolni se-- -
-De! Igen is kell. Most pedig kotródj befelé! Az elhalasztott feladataidat most fogod bepótolni.-
Annyira utálom, amikor ilyen. Egyből megszégyenít az új lány előtt. Lefogadom már be is könyvelt apuci pici fiának. Beljebb léptem, de még az utolsó mondatát elcsíptem apám és Chaeyoung beszélgetésének.
-Messze élsz innen?-
-Egy órára, uram.-
-Rendben. Add el a házad. Máról itt fogsz lakni. Megkapod a fiam lakosztálya alatti szobát. Így gyorsan ott tudsz lenni nála, ha kellesz. A kulcsokat majd Minjoung odaadja önnek.-
-Rendben. Köszönöm uram!-
-Van is mit megköszönnie.-
Szóval az alattam lévő szoba. Remek! Ott megy át a szennyes lejáró, ahol ki szoktam szökni. Ez remek!

۩23.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Az este közepén Suga felkeltett a baromságaival, amihez nekem nem volt túl sok kedvem, ezért próbáltam figyelmen kívül hagyni őt. A végén azért csak sikerült neki kihozni  a sodromból és fel is keltem rá. Pár szó után ismét nem érdekelt amit mondd, szóval próbáltam nem figyelni rá és tovább aludni. Sikerült is, de hajnalok hajnalán ami igazából tíz óra körül lehetett egy idegesítő ordibálásra keltem.

- Emberek! Nagy a baj... Keljetek fel, mert fel kell készülnünk! - Üvöltött és ezt elismételte vagy hatszor. Ezek mellett hallatszott pár beszólás is, mint például a "Az a nagy baj, hogy üvöltözöl!" vagy éppen a "Fejezd már be ember! Nincs jobb dolgod az ébresztésnél?!". Már az első óbégatásra is ébredezni kezdtem, ezért számomra is bosszantóvá vált az, hogy elmondta egy csomószor. Mire kikeltem az ágyból, már a társaság nagy része kint volt az udvaron. Igazából nem esett le elsőre mire ez a nagy felhajtás, csak akkor mikor már az udvaron álltam a többiekkel. Az üzenetet elolvasták ők is, és el fogunk menni a találkára. Egy rövid megbeszélés után, ahol annyi volt a lényeg, hogy valószínűleg harc lesz ezért készülnünk kell, elkezdtünk gyakorolni. Az udvaron külön-külön csoportokat alkottunk, mindenki azt gyakorolta amiben jó. Én és a húgom kicsit messzebb mentünk tőlük, nehogy véletlenül megsebesítsük őket egy erősebb mágiával, vagy akár egy területi sebzéssel. Chaeyoung javaslatára befejeztük a felkészülést úgy fél öt felé. Ahogy végignéztem a többieket, miközben vonultunk be a házba mindenki nagyon keményen edzhetett. A többiek példáját követve én is lezuhanyoztam és átöltöztem. Nem készültem túl nagy dolgokra ezért csak egy vékonyabb lemezt vettem fel a ruhám alá. A ház előtt felsorakoztunk, majd repülve indultunk a helyszínre, ami a papíron állt. Elég nyomasztó volt a hangultat, szerintem mindenki meg volt ijedve egy kicsit. Egy ház romjainál ért véget az utunk ahol már vártak minket. Szinte szóhoz sem tudott jutni senki, ők máris rosszindulattal közeledtek felénk. Nem is vártam mást tőlük, sőt rosszabbra is számítottam. Jimin sem hagyta magát, visszavágott nekik. A szóváltásukból már le lehetett szűrni, hogy ismerik egymást vagy legalább is már találkoztak egymással. A harcot ők kezdték, mi pedig nem hagytuk magunkat. Jin, a profi mesterlövészünk egyből le is lőtt egy ellenséget. Én inkább hátul maradtam, ha esetleg valaki megsérül a mi csapatunkból el tudjam látni a sérüléseket. Pont kellettem oda, ugyanis az egyik titán pengéje megsebezte V-t. Odarohantam hozzá, és a vérzést próbáltam elállítani. Elég durván folyt belőle, ilyet nem láttam még. A hagyományos bűbájjal nem sikerült teljesen elállítanom, de utána már lényegesen kevesebb vért vesztett. Elkezdtem beforrasztani a sebet, ami nem egy kellemes érzés, főleg ha gyorsan kell csinálni. Én pedig úgy csináltam, mert a többiekkel sem volt jó a helyzet. A gyógyítás közben folyamatosan néztem a csapatomat, ahogyan küzdenek. Kerestem a testvérem tekintetét, amit ki is szúrtam. Mögötte megpillantottam egy titánt aki rá akart támadni a húgomra. Mindenféle gondolkozás nélkül kiáltottam neki.

- CHAE VIGYÁZZ! - Reménykedtem, hogy ki tud térni a támadás elől, vagy valaki megmenti. Jimin is észrevette a támadót és átkarolta Chaeyoungot. Pár pillanat leforgása alatt történt az egész. Először átkarolta, majd hátba döfték és a másik pillanatban már a földön volt. Én közben már V oldalát kötöztem, amivel próbáltam sietni. A húgom elég durván beindult, kardpárbajba kezdett a titánnal, amiből se vesztesként, se győztesként nem került ki, ugyanis visszavonultak. A seb lekezelése után odafutottam én is a földön fekvő fiúhoz. Pulzusa nem volt, de úgy gondoltam még van esély visszahozni őt, hiszem csak nemrég állt le a szíve. Próbáltam újraéleszteni hagyományos módon, de nem igazán sikerült. Bevártam mire a húgom odaért hozzánk, hogy együtt próbáljuk őt varázslattal segíteni. Egy szó sem kellett ahhoz, hogy megbeszéljük mi lesz. Csak bólintottunk egyet és el is kezdtük a varázslatot hangoztatni. Sajnos nem ébredt fel, pedig egy jó fél óráig próbáltunk rajta segíteni. Már kezdett sötétedni mikor közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy hazavisszük őt. A fiúk felkapták Jimint és haza repültünk, varázslat segítségével. Otthon mindenki a dolgára vonult, én zuhanyozni indultam. Egy kis felfrissülés után még pekukkantottam Jiminhez, de még nem kelt fel. Chaeyoung ott volt mellette végig, legalább is így volt megbeszélve. Lassan araszoltam be az én szobámba, ahol már Suga mélyen aludt. Még a nyála is folyt egy picikét, nagyon aranyos volt. 

§SUGA SZEMSZÖGE§

A mai reggelem is elég vacakul kezdődött. Ma Chaeyoung boldog visítozására és Namjon dühös hangjára keltem. Szerintem erre majdnem mindenki fel kelt, de aki mégsem azt a szobatársa felébresztette. Az én esetemben is így volt, ugyanis Dahyun a hangzavar nem ébredt fel. Lassú léptekkel közeledtem az ágya felé, majd elkezdtem bökdösni.

- Hé, hé... Dahyun... Kelj fel. - Nem aludhatott valami mélyen, mert egyből ki is nyitotta szemeit. Azért kellett neki egy kis idő mire összeszedi magát, de meg kell hagyni, hogy a saját rekordját megdöntötte. Chaeyoung rikácsolása szerint Jimin felébredt, ezért az ő szobájukba siettünk. Az említett ott ült az ágyon, ugyan kicsit kómás volt még, de rendben volt. Mindenki nagyon örült neki, bár ezt nem igazán mutattuk ki. A kedves szobatársa hozott neki inni, enni nehogy valamiben hiányt szenvedjen. Az egész csapat abban a piciny szobában üldögélt, egyesek álltak és beszélgettünk. A társalgás közepette, egyszer csak elkezdett mindenki csillogni, fényleni. Ránéztem Dahyunra, amolyan "Ez most mi?" tekintettel, de ő csak meglepődötten nézett végig a többieken. Elteleportálódtunk valahová, ahol korom sötét volt. Az orrom hegyéig sem láttam el, a kezeimmel próbáltam tapogatózni, de nem értem hozzá semmihez. A fényeket hirtelen feloltották, szégyellem, de én úgy megijedtem, hogy vigyázzba vágtam magam. Ott voltak a szüleink, a boszorkányok szülei és testvérei. Illetve az egész varázs tanács, ebbe beleértve a tündérek vezetőjét is. Nem igazán értem, hogy neki mi keresnivalója volt itt... Rajtuk kívül még pár tanárunk tekintetét is láttam a tömegben. Olyan volt az egész mint egy bíróság, mintha valami szörnyű tettet követtünk volna el. Hosszasan és elég durván kiosztottak minket, még az sem érdekelte őket, hogy Jimin majdnem meghalt. És még ők voltak felháborodva... A kb. fél óráig tartó fejmosás után elteleportáltak minket a világok közötti átjárókhoz. Ez a hely arra szolgált, hogy a Varázs világ az Emberföld illetve egy másik birodalom között lehessen átjárni. Még soha sem láttam élőben, csak könyveket olvastam róla és pár szóbeszédet hallottam. A tanács vezetője szinte ordibálva kezdte el mondania a mondandóját.

- A büntetésetek nem más, mint... Száműzetés Emberföldre! - A mondat végén kikerekedett szemekkel néztem végig a csapaton. 

- HOGY HOVÁ? - Kérdeztünk vissza meglepődötten. Odaszaladtam Dahyunhoz és még utoljára megöleltem őt, mivel tudtam, hogy ha a másik világba kerülünk, már nem fogok rá emlékezni. Az ő szeméből csak úgy hullottak a könnyek és én is eleresztettem pár könnycseppet. Másodpercek múlva már el is tűntünk és az új földön ébredtünk, mintha mi sem történt volna.