§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§
Hazavittük Jimint, aki semmi jelét nem mutatta annak, hogy életben lenne. Egész este mellette voltam, azt hiszem el is aludtam. Reggel arra riadtam, hogy megmozdul keze, amit éppen kezemben fogtam, majd szinte kiugrott a szemem úgy bámultam őt. Lassan kinyitotta szemeit és rám nézett.
-Chae..-
-HJA~ JIMIIIN~!-
Ugrottam a fiú nyakába most már öröm könnyeket hullatva.
-SOHA TÖBBÉ NE IJESSZ MEG ENNYIRE TE IDIÓTA BAROM!-
Kiabáltam rá, ő pedig csak nyöszörgött.
-Chaee~! Fáj! Ne ölelj ilyen erősen!-
-Jaj, bocsi..-
Vakartam meg nevetve tarkóm, majd felugrottam és kirohantam a szobából.
-GYEREKEK! JIMIN ÉL! FELKELT!-
Rohangáltam végig a folyosón vagy 10x ezt ordibálva, de annyira boldog voltam, hogy nem bírtam magammal.
-CHAEYOUNG! Ha még egyszer a rikoltó hangodra kell felébrednem én megnyúzlak!-
Jött ki dühösen Namjoon a szobájából én pedig a nyakába ugrottam örömömben úgy, hogy még hátra is estünk.
-Jimin él! Jimin éél~!-
Nevettem, majd gyorsan befutottam az említetthez, aki ekkor már az ágyon ült.
-Chae.. Éhes vagyok.. Meg szomjas.. Adj valamit.-
Nézett rám fáradtan, én pedig már pattantam is és mihelyst csináltam neki enni meg inni be is vittem neki. Addigra már mindenki ott volt mellette. Még beszéltünk pár szót, majd hirtelen mindenki csillámlani kezdett és lassan eltűnt.
-Ember! Ez mi? Hol vagyunk?-
Nézett szét V a sötét teremben, majd hirtelen feloltódtak a fények. Az egész tanács ott volt és a tanáraink, családjaink is.
-Ez, ez egyszerűen felháborító! Maguk voltak a kiválasztottak, akiknek meg kellett volna semmisíteniük a Titán osztagot! Még is mi a fenét képzeltek, hogy csak így futni hagyták őket? Utánuk kellett volna menniük!-
Dühösen ordított velünk a Boszorkány és Vadászképző iskola igazgatója.
-De asszonyom, Jimin majd nem me-- -
-NEM ÉRDEKEL! Hagyniuk kellett volna meghalni! Láttunk mindent!-
Egy kisebb varázslattal láthatatlan lakatot tett számra, így nem tudtam megszólalni. Hosszas kiosztás után elvittek minket a világok közötti átjárók földjére. Csak nagy szemekkel néztünk, hogy most mi van?
-A büntetésetek nem más, mint.. Száműzetés Emberföldre!-
-HOGY HOVÁ?!-
Kiáltott fel mindenki egyszerre, majd egyik pillanatról a másikra már el is tűntünk. Itt kezdődött minden. Történetünk legsötétebb napjai.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szokásosan órám rikító hangja ébresztett fel.
-Hja.. Már ennyi az idő? Elkések a munkából..-
Sóhajtottam, majd gyorsan letusoltam, feltettem egy kis sminket, felöltöztem, majd miután felvettem cipőm bezártam magam után lakásom ajtaját. A házam épülete elé érve beültem autómba, s elgurultam munkahelyemig. A csendes kis kávézóhoz. Persze, ez csak hajnali 5-kor csendes. Egész nap akkora a forgalom, hogy levegőt venni nem bír az ember. De ha már ilyen jól keresek, simán megéri itt dolgozni.
-Jó reggelt főnök!-
Az ajtó kattant utánam, majd ledobtam kabátom, s már is nekiláttam a takarításnak.
-Jó reggelt Chaeyoung. Naa~. Milyen híreim vannak a kis boszorkányomnak?-
Mosolyogva lépett oda hozzám főnököm, majd egy papírt nyomott kezembe.
-Hja! Mondtam már főnök! Nem vagyok boszorkány. És ez mi?-
Mosolyogva vettem át a teleírt iratot, majd mikor elolvastam az állam leesett.
-HOGY MI?! Szöul legnevesebb hoteljében? Én, mint kávézói felszolgáló? De, még is, hogyan?-
Néztem hatalmas vigyorral az Ahjummára.
-Beajánlottalak. Amint meghallottam, hogy fiatal hölgyet keresnek főállásba egyből rád gondoltam. Bár.. Nagyon hiányozni fog a kis boszorkányom.. Valahogy miattad annyi vendégünk volt..-
Sóhajtott fel, én pedig nem bírtam magammal, nyakába ugrottam.
-Köszönöm Ahjumma! Annyira megtisztel!-
-Hja! ne ölelgess, mert nem foglak aztán elengedni! Na! Siess! 10 perced van odaérni. Ne várasd meg őket.-
Mosolyogva vállon veregetett, én pedig gyorsan visszaöltöztem ruhámba és elkocsikáztam a Hotelig.
-Azta.. Ez.. Hatalmas!-
Tátott szájjal figyeltem az épületet, majd beljebb mentem.
-Elnézést. Meg tudná mondani, hogy merre találom a kávézót?-
-Áh, maga biztos Chaeyoung kisasszony. Második emelet.-
-Igen, én vagyok. Azon belül?-
Mosolyogtam a hölgyre.
-Elég, ha ennyit tud. Egyből meg fogja látni, amint felért. Elég feltűnő lesz.-
-Rendben. Köszönöm!-
Hajoltam meg illedelmesen, majd a lifthez siettem, ahol a 2. emeletre érve tátva maradt a szám. nem csoda, hogy azt mondta, hogy feltűnő lesz. Az egész második emelet egy hatalmas kávézó! Nagyot nyeltem majd beljebb lépkedtem. Amint megláttam az első embert rögtön oda is siettem.
-Elnézést! Öhm.. A kávézó vezetőjét keresném.-
-Chaeyoung, igaz? Ott van bent. Jó kedvében van, szóval szerencsés vagy.-
-Áh, köszönöm!-
Gyorsan, de kimért lépésekkel léptem be. Egy kis beszélgetés után, miután mindent megtudott rólam főnököm, s elmondta a feltételeket kaptam két kulcsot. Az egyik a kávézó kulcsa volt, a másik pedig egy szobáé volt.
-Elnézést. De a szobakulccsal mit csináljak?-
-Mi az, hogy mit? Hát ez Park úr szobájának kulcsa. Magának kell kiszolgálnia őt. Maga lesz az ő személyi asszisztense. Ez a munka része. Talán nem említettem?-
Nézett rám gőgösen a hölgy.
-Öhm.. Ez az aprócska részlet kimaradt.-
Nevettem fel halkan, de kínosan.
-A lényeg, amit tudnia kell. Minden reggel 6-kor már a szolgálatában kell állnia. A kávézóban akkor dolgozik, mikor Park úr éppen elutazik. Az már csak az úrtól függ, hogy a későbbiekben is itt dolgozik-e, vagy csak Park urat szolgálja.-
-Ha jól értem.. Akkor én most egy szolga vagyok egy embernél?-
Húztam fel szemöldökömet.
-Pontosan. De ha nem tetszik keresünk mást. Higgye el, mások is megelégelnék a napi 1 millió wont minimálbérben.-
Egy millió won?! Az tudja egyáltalán, hogy mennyi pénz?!
-Nem! Vagy is.. Nem szükséges. Elvállalom!-
-Remek. Akkor holnap kezdi. Elmehet.-
-Köszönöm. Viszlát!-
Hajoltam meg, majd boldogan hazaszáguldottam. Te jó isten.. Ez úgy érzem, ma tényleg az én napom!
§JIMIN SZEMSZÖGE§
Szokásosan reggel felébredtem a dögunalmas szállodai lakosztályomban, megkaptam a reggeli kaviáromat, majd miután megtisztálkodtam leugrottam volna deszkázni, de természetesen ezt nem tehettem meg. Egyből apám titkára jött be hozzám, hogy elvégezzem az öltönypróbámat és a többi felesleges hülyeséget. Ezt így szépen meg is tettem.. Volnaa~ ha nem akad fontosabb dolgom. Úgy hallottam új munkaerő érkezik. Végre kapok egy személyi titkárt, aki teljesen csak is velem fog törődni, ha már apám nem tud. Remek. Meg kell ismernem szóval, le is siettem a kávézóba. A lányon végignézve eléggé tetszetős volt. Mintha ismerném. Nagyon ismerős volt, de lehet azért, mert a kedvenc kávézómban is ő dolgozott. Igen! Onnan ismerem! Figyeltem volna még egy ideig, de muszáj voltam tovább állni. Hallottam, ahogy apám gorillái keresnek engem. Kilógtam, majd bevártam az épületből szökő V és Jungkook haveromat is, akik nem mellesleg fogadott testvéreim voltak. Apám úgy gondolta, ha már egy ilyen felelőtlen fia van, akkor keres mellé még 6-ot. Egyre sem tudott világ életében odafigyelni, nem, hogy még hatra. Na nem baj. Beértek a fiúk is, majd leléptünk egy kicsit szórakozni. Pár óra elteltével, mikor már olyan délután négy körül járt az idő visszatértünk, ahol megpillantottam azt a lányt, aki a személyi asszisztensem lesz.
-Hé srácok, nézzétek csak! Ő lesz az én kis titkárnőm.-
Vigyorodtam el, majd a két fiú is elismerő mosolyt vett fel mellettem.
-Hm.. Apádnak jó ízlése van, ha ilyen nőt szervált be melléd.-
Mondta V egy kis féltékenységet merítve hangjába.
-Az biztos. De hát.. A fenséges Jimin úrfi nem is kaphat akármilyen pórnépi bigét.-
Kihúztam magam, s ezt a mondatom nyávogósan mondtam végig, majd hangos röhögésben törtünk ki, mire a lány fel is figyelt. Egy pillanatra odakapta tekintetét, majd el is fordult, mikor apám megjelent.
-Szóval te lennél a híres munkaerő? Többet vártam.-
Túlzottan lekezelően viselkedett. Nem nézhettem tétlen tovább, mikor megláttam a lány enyhén csalódott arckifejezését. Odaléptem.
-Heló-- Khm.. vagy is. Jó estét apám. Hogy van ma?-
Mosolyogtam rá, majd szúrós tekintetet vetett rám.
-Park Jimin! Ma megint meglógtál a kötelezettséged elől! Még is hogyan számíthatnék majd rád, ha már tiéd lesz a vezetés?-
-De apaa~-- -
-Semmi "de apa"! Fiam! 21 éves vagy! És mi ez a sapka? Gusztustalan!-
Lecsapta fejemről sapkám, majd maga mellé rántott.
-Chaeyoung! Ő itt a fiam. Park Jimin. Az ő asszisztense leszel holnaptól kezdve.-
Óvatos pillantást vetett rám, majd elém állt és meghajolt.
-Örvendek Mr. Park.-
-Áh, nem kell ez. Meghajolni se-- -
-De! Igen is kell. Most pedig kotródj befelé! Az elhalasztott feladataidat most fogod bepótolni.-
Annyira utálom, amikor ilyen. Egyből megszégyenít az új lány előtt. Lefogadom már be is könyvelt apuci pici fiának. Beljebb léptem, de még az utolsó mondatát elcsíptem apám és Chaeyoung beszélgetésének.
-Messze élsz innen?-
-Egy órára, uram.-
-Rendben. Add el a házad. Máról itt fogsz lakni. Megkapod a fiam lakosztálya alatti szobát. Így gyorsan ott tudsz lenni nála, ha kellesz. A kulcsokat majd Minjoung odaadja önnek.-
-Rendben. Köszönöm uram!-
-Van is mit megköszönnie.-
Szóval az alattam lévő szoba. Remek! Ott megy át a szennyes lejáró, ahol ki szoktam szökni. Ez remek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése