۩36.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Már majd nem Taehyung szobájánál voltam, mikor mögülem meghallottam annak a taplónak a hangját, aki a múltkor cselédnek szólított, így megálltam. Segítséget kért tőlem. Már majdnem rávágtam, hogy nem, de mikor meghallottam, hogy Dahyunnal van baj és ezért kéne segíteni, csak annyit mondtam.
-Mutasd, most hol van!?-
Odavitt hozzá. Éppen a szálloda egyik autójában ült. Kinyitottam az ajtaját, majd ő csak teljesen vörösre sírt szemekkel nézett rám.
-Dahyun! Hallottam, hogy baj van! Mi történt?-
-Hogy mi történt?-
Mögém pillantott, ahol Suga állt, majd ismét rám nézett.
-Beszélhetnénk négy szem közt, Chae?-
-Persze.-
Kiszállt a kocsiból, majd karomon ragadott és elvitt a parkba, ahol leültünk. Mögülünk hallottam, ahogy lépked valaki. Minden bizonnyal Suga követett minket, de úgy voltam vele, hogy nem gond, ha hallja, hiszen valószínűleg miatta van. Legalább kap egy kis fejmosást.
-Na, mesélj.-
-Na.. Ugye pár napja megismertem egy fiatal férfit, aki kicsit idősebb nálam és.. Elmentem vele tegnap egy cukrászdába, erre jött ez a barom és konkrétan lesmárolt! És még a barátnőjének is hívott! És szokásához híven utána csak is arról tudott beszélni, hogy milyen sok pénze van és ezért mennyi mindent megtehet! És ezt borzalmas volt végig hallgatni, miközben az életem most omlott össze! A főnököm kirúgott, mert egy külföldi állatorvost vett fel helyettem, de csak azért, mert ágyba mászott vele, így már nincs állásom! És az utolsó fizetésem sem kaptam meg, így nem tudtam befizetni a számláimat, így kitettek az albérletemből is! Se lakásom, sem munkám és ez a tapló paraszt még azzal dicsekszik, hogy milyen jó, hogy milliárdos! Gyűlölöm az életem!-

Dahyun barátnőm teljesen kifakadt magából, s a hallottakra köpni-nyelni nem bírtam, csak próbáltam valami értelmeset kiejteni a számon, miközben megöleltem, hogy enyhítsem sírását.
-Nyugalom.. Azt tudtuk eddig is, hogy egy paraszt ez az ember.. És én nagyon sajnálom, hogy így jártál.. De segítek neked! Segítek lakhelyet találni neked! És munkát is! Sőt! Már van egy ötletem!-
Próbáltam őt lelkesíteni, de csak érthetetlenül nézett rám.
-Még is hogyan tudnál segíteni rajtam?-
-Van egy tervem! Ma egyenlőre aludj nálam a szállodában, aztán estére remélhetőleg a tervem is beválik!-
Suttogtam neki, majd kacsintottam.
-Köszönöm! Annyira köszönööm~!-
Ugrott nyakamba már mosolyogva, majd suttogni kezdett.
-De mért suttogunk?-
-Nem tudom!-
Csak ennyit mondtam, majd nevetni kezdtünk. Nem akartam elmondani neki, hogy itt van Suga kb. 10 centire egy fa mögött, mert akkor tuti kiakad. Ez nem tartozott túlzottan rá. Dahyun hazament a ruháiért és pár holmijáért. Nem hozott sok dolgot, hiszen nem költözik hozzám. Még. Vagy is nem hozzám, de megoldom, hogy a szállodába jöhessen! És munkát is kap ott! A szállodáig futottam, majd Jiminnel összehívattam az összes tagot, vagy is mind a hét emberkét, hogy megbeszéljem velük a dolgokat. Mivel már nagyjából mindegyikkel jóban vagyok Suga kivételével, így tutira meghallgatnak engem. És mivel Dahyunt is megkedvelték, így nem lesz nehéz dolgom.
-Na szóval. Köszönöm, hogy eljöttek!-
-Ne magázz minket!-
Szólaltak fel egyszerre mind a hatan. (Természetesen Suga az elvárta, hogy magázzam)
-Jól van na.. Bocsánat. Szóval. Ismeritek Dahyun barátnőmet, igaz?-
Bólintottak, s Dahyun nevére már Suga is oda kapta fejét.
-Most elég nagy bajban van.. Kirúgták a munkájából, mert a főnöke alá feküdt egy külföldi, hogy Dahyun helyébe kerüljön. A másik ennél is nagyobb baj, hogy kitették őt az albérletéből is, így arra gondoltam, vagy is azt szeretném kérni, hogyha nem lenne az ellenetekre, talán.. Nem dolgozhatna itt? Velem lakhat egy szobában! Helye így lenne! Csak kérlek titeket, had dolgozhasson itt!-
Meghajoltam, s közben két kezem összecsaptam imádkozó pózba.
-Nekem nincs ellenemre. És nektek?-
Felelte J-Hope, majd a többiek is mosolyogva mondták, hogy nekik sem, de ekkor Suga megszólalt.
-Egy feltétellel..-
Mindenki tekintete rá szegeződött.
-Mi lenne az?-
-Ha az én asszisztensem lesz.-
Mindenki rábólintott az én kivételemmel, de ugye az én szavam itt semmit sem ér, így nekem is bólintanom kellett. Dahyun ennek nagyon nem fog örülni, de legalább már van munkája.
-Ja, és a szállással kapcsolatban. Ne tömörödjetek egy szobában! Kap egy sajátot. Na meg.. Az én szobám lejárója is hozzád vezet.. Nem akarok meglepetéseket okozni Dahyunnak..-
Jimin szavait hallva teljesen lefehéredtem, majd "véletlen" a lábára léptem.
-Aigoo~..Olyan kegyetlen vagy.. A tegnap után..-
-A-a mi után?!-
Kaptam fel fejem, majd eszembe jutott, hogy még Vvel is beszélnem kell.
-Hát tudood~.. Te.. Meg één~.-
-MIII~??!!-
-Áh, semmii~..-
-Na, na, na Jimiin~! Mond eel~! Ne csináld eezt~! Mi törtéént~?-
-Ha nem lettél volna részeg, akkor tudnád! Bár akkor.. Nem lett volna olyan élvezetes..-
-Aish! Maga nagyon gonosz ember! És amúgy is.. Haragszom is, szóval biztos nem tettem semmi olyat, amit megbánnék.-
Karba tettem kezem, majd gyorsan V után rohantam, hogy beszélhessek vele. Kiderítettem, hogy nem ő öltöztetett át, de Jimin tényleg a szobámban volt hosszú ideig, s azt is, hogy egy időben fura hangokat hallott. Teljesen lefagytam, majd eljött a hat óra. Elterveztük, hogy egy "Üdv az új otthonodban!" partit szervezünk Dahyunnak. Kilenc óráig le kellett foglalnom őt, így miután becuccolt hozzám, elvittem enni, azzal a kifogással, hogy biztos éhes, hiszen nincs pénze és egy fiatal, növésben lévő lánynak húst kell ennie, ami erre felé nem olcsó, hiszen ez Gangnam-dong. Kilenc órára visszatértünk.
-Chae.. Köszönöm a vacsorát és azt, hogy megengedted, hogy itt legyek pár napig. Ez nagyon kedves tőled! Meg fogom hálálni.-
Meghajolt.
-Hé! Ne hajolgassál itt nekem, hiszen te idősebb vagy nálam! Meg amúgy is.. Ez semmiség. Nem kell meghálálnod.-
Mosolyogtam rá.
-Na de én most megyek aludni, ha nem baj.. Eléggé elfáradtam. Már nem aludtam egy napja.-
-Ne! Vagy is.. Várj még! Elsőnek el kell jönnöd velem egy helyre! Gyere!-
Karon ragadtam, majd felvittem őt a tetőtérre, ahol a buli volt megtartva. Az ajtó előtt megálltam, majd oda fordultam hozzá.
-Minek hoztál ide?-
-Mihelyst belépünk ezen az ajtón, egy új élet vár rád.-
-Ezt meg hogy érted? Talán.. Te le akarsz engem lökni a tetőről?! Lehet, hogy most nem jön össze az életem, de nem akarok meghalni!-
Elnevettem magam, ahogy ijedtségét láttam.
-Dehogy is! Hát ilyennek nézel engem? Ma ígértem neked valamit.. Nem? Na! Inkább arra gondolj, mint a gyilkosságra.-
Mosolyogva kinyitottam az ajtót, majd mihelyst beléptünk, egyszerre felkiáltottak a fiúk.
-Meglepetéés~! Üdv az új otthonodbaan~!-
-Mi? Hogy.. hogy MI?-
Teljesen lefagyott, de kicsit ki is fehéredett.
-Meglepetés..?-
Mosolyogtam rá, majd szorosan megölelt, de úgy, hogy majd meg fulladtam.
-Most ezt álmodom, vagy tényleg jól hallottam? Itt.. Itt élhetek?-
-Nem szoktunk ilyenekkel viccelni. Meg kamu bulit elég szar lett volna tervezni..-
Felelte Namjoon, majd elmondtuk neki a dolgokat. A Suga rész hallatán kiakadt, de aztán félre vonultak megbeszélni a dolgokat, s vidáman tért vissza. Ajánlottam Sugának, hogy ne merje megbántani.. Ezek szerint megfogatta a tanácsomat.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Meglepődtem, amikor felhívott engem  teljesen nyugodt hangnemben. Nem emlékezne a tegnapra? Hm.. Ez a hasznomra válhat. Volt egy kisebb megbeszélés, s az ötlet mindenkinek tetszett. Kivéve az a része, hogy együtt lakjanak egy szobában. Nem vicceltem, mikor azt mondtam, hogy nem akarok Dahyunnak meglepetést. Bár ezt lehet, hogy csak magamban kellett volna kimondanom, mert most már fájt a lábam is. Cukkolni kezdtem, de sajna arra emlékezett, hogy haragszik rám, így utána eltűnt a szemem elől, s nem láttam egészen estig, mikor meghozta Dahyunt. Odamentem hozzá.
-Chaeyoung.. Beszélhetnénk?-
-Nem akarok beszélni magával.-
Nem érdekelt az, amit mond, csak fogtam és vittem magammal ki, a lépcsőfeljáróba.
-Na.. Szóval, mint már tegnap belekezdtem, egyrészt bocsánatot szeretnék kérni azért, amiket mondtam neked egy nappal ezelőtt.. Másrészt pedig.. Többet szeretnék tőled, mint egy munkás és munkaadói kapcsolat, ezért meg szeretnélek ismerni téged!-
Végig szemébe néztem, ahogy ezt mondtam neki, láttam rajta, hogy meglepődik, de nem lett mérges, vagy bármi.
-Egyrészt.. Most az egyszer és utoljára elnézem ezt önnek.. Másrészt.. Adok magának EGY esélyt.. Mert én is kedvelem magát..-
Hogy, mi? Mit mondott?
-Tényleg? Tényleg adsz egy esélyt?!-
Elvigyorodtam és teljesen fellelkesedtem.
-Igen.. Tényleg.. DE! Semmi képen ne viselkedjen velem furcsán.. Főleg ne az itteniek előtt. Csak kezeljen úgy, ahogy eddig tette. És hagyjon teret.-
-Rendben, így lesz!-
Bólintottam, de a vigyorgást nem bírtam abbahagyni.

-Most pedig, ha megbocsájtasz.. Felhoznám Dahyun ajándékát.-
-Menjél csak!-
Mondtam neki, majd visszamentem a többiekhez. Ahogy a tető pereméhez támaszkodtam megszédültem, s meginogtak lábaim ezzel a földre esve. Jin hyungom odarohant hozzám. Ahogy lecsuktam szemem, egy sorozatkép tárult szemeim elé. Egy iskola, Suga hyung és egy lány.. A lány csak egy árny volt, de hasonlított Chaera. Olyan fura volt. Aztán egy szoba és egy festmény egy pandáról és ugyan arról az árnyról. Mire kinyitottam a szemem, már a szobámban feküdtem, s mellettem Chae feküdt a földön. Egy vizes rongy volt a fejemen. Nem tudom, hogy mi volt ez az álom, de most egy kicsit megijedtem.

۩35.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Fel nem foghatom, hogy Sugának mi járt a fejében amikor oda jött hozzánk a cukrászdához. Igazából nem is az a problémám, hogy odajött, de azt mondta, hogy ő a barátom. Amiért pedig tényleg elég pipa vagyok rá az az, hogy megcsókolt. Minden előrejelzés vagy bármi szólás nélkül lekapott. Örülhet, hogy nem vágtam ott azonnal pofán. Annyira zavarba jöttem az eset miatt, hogy a kezemet fel sem tudtam emelni, pedig lehet kellett volna. Még haza is akart vinni, egyértelműen nemet mondtam, mert nagyon dühös voltam rá. De utána a fiatalember akivel eredetileg találkoztam felajánlotta, hogy majd ő elvisz engem. A kettő közül inkább Suga mellett döntöttem, bár jobban jártam volna, ha egyedül megyek.
- Jól van... Suga, mehetünk. - Felpattantam a helyemről és a cukrászda parkolója felé vettem az irányt. Ő mögöttem sétált és gondolom nézett engem, mert olyan furcsa érzésem támadt, mintha érezném a tekintetét.  Először olyan volt mintha égetné valami a hátam, de utána elmúlt és csak egy fura érzést érzékeltem a hátamon. Mintha már történt volna velem hasonló, de csak halvány emlékeim vannak róla. Egy iskola folyosójára emlékszem ahol én és egy fiú tartózkodtunk. Már egy ideje sétáltam, ezért volt időm elmélkedni. Egyszer csak megfogta a vállam Suga és megállított.
- Hová mész? Itt az autóm. - Fordított a kocsi felé.
- Ez nem a te autód. - Feleltem egyszerűen. - Ez a jármű tudtommal a szálloda tulajdonában áll, ahol Chaeyoung dolgozik.
- Igen, igen... De mivel ott lakom már, gondolom nem baj, hogy elhoztam. - Vigyorgott.
- Ezt úgy nevezik, hogy lopás. - Forgattam a szemeim.
- Akinek sok pénze van, megtehet pár dolgot... - Kacsintott.
- Ne csináld ezt még egyszer, mert elhányom magam. - Fordultam el tőle.
- Jól van... Nyugodj már meg, nem akarok semmit, csak hazaviszlek. - Oda lépett mellém és kinyitotta a kocsi ajtaját.
- Még jó, hogy nem akarsz semmit! Nem is engedném, mert egy akkora... - Teljesen kiakadtam és hangosan kezdtem beszélni. - Állandóan a pénzeddel hencegsz és azt magyarázod be mindenkinek, hogy te mindent megtehetsz! Képzeld el, valaki nem él ilyen jól és nincs meg mindene mint egyeseknek. Keményen dolgoznak a pénzükért és sokat dolgoznak az álmaiért. - Potyogni kezdtek a könnyeim.
- Bocsánat, én csak... - Kezdte magát elszégyellni.
- Nem érdekel! Nem elég, hogy azt hiszed, hogy mindent megtehetsz, még meg is teszed. Az előbb is minden előzmény nélkül lekaptál! Egyszerűen elegem van belőled, csak ne szólj hozzám. - Taknyom, nyálam összefolyt és nem bírtam abbahagyni a sírást. Összerogytam a földön és nem bírtam felállni.

§SUGA SZEMSZÖGE§

A lány előttem tört össze és ebben én is szerepet vállaltam. Én is tehetek arról, hogy ez így alakult, ezért felelősséget éreztem a lánnyal kapcsolatban. Amiket a fejemhez vágott eléggé rosszul esett, de igaza volt. Felemeltem a földről és óvatosan beültettem a kocsiba. Becsuktam az ajtót és a kocsit megkerülve én is beültem a járműbe. Igazából nincs jogosítványom és vezetni is csak magamtól tanultam meg, szóval igyekeztem olyan utakon eljutni a szállodáig, ahol nincs nagy forgalom. Ez miatt elég későn értünk oda. Későn?! Lehet rosszul fogalmaztam, már igazából a nap kezdett felkelni, szóval inkább "korán" értünk oda.
- Színes haj, légyszíves maradj itt, pár perc és visszajövök. - Kiszálltam a kocsiból, de még pont hallottam, hogy mit mondott.
- Mondtam, hogy ne szólj hozzám, utállak. - Vágta a fejemhez, elég keményen. Befutottam a szállodába és valami ismerőst kezdtem keresni, aki tudna segíteni. Az emeleten megpillantottam Chaeyoungot, aki elég feldúltan sietett valahova.
- Héé! Cselé- vagyis... Chaeyoung! Várj meg! - Meghallotta a hangom és megállt. - Huh, köszi. Segítened kell... Valamit nagyon elrontottam Dahyunnal kapcsolatban... Elég dühös rám, illetve nem tudom. Fogalmam sincs mi játszódhat le a fejében. Már egy ideje sír megállás nélkül és elég rosszul néz ki. Mint amikor a géped összeomlik és így vége... - Nem tudtam értelmesen elmondani a problémám, de lányból van... Csak megértette, hogy mit szeretnék ezzel mondani.

۩34.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Iszonyatosan rosszul éreztem magam a történtek után, tudom, hogy gonosz voltam, de végül is egyetlen egy szavammal sem hazudtam. Tényleg nem ismerjük egymást. És nem az zavar, hogy azt hajtogatja, hogy a barátnője vagyok. Igazából evvel nem is lenne bajom. A baj az, hogy amíg ő a ranglétra tetején áll, addig én a legalja alatt vagyok. És ez miatt megalázva érzem magam. Vagy inkább kellemetlenül. Gondolom sokan tudják agy el tudják képzelni, hogy milyen egy olyan kapcsolatban lenni, ahol az egyik fél jómódú, gazdag, nagycsaládban él, amíg mi csak szegényen, rossz körülmények között, család nélkül vagy kis családban élünk. Nem is ragozom tovább, szóval a kínos beszélgetés után visszatértem az épületbe, majd lecsúsztattam magányomban pár felest. Kis idő elteltével odalépett elém Mark. Az ital hatása alatt voltam már, s mivel szomorúság miatt volt, így eléggé depis formát öltöttem magamra.
-Hé, Chae. Minden rendben?-
Leguggolt elém, majd szemeimbe nézett.
-Hát.. Úgy nézek ki, mintha minden rendben lenne?-
Kérdeztem egy kicsit flegmára sikeredett hangnemben.
-Jimin? Miatta vagy ilyen? Bántott? Megsértett?-
Kérdezte kíváncsian, majd mintha fosnám a szót panaszkodni kezdtem neki, hogy milyen egy bunkó ember és, hogy mennyire elegem van már belőle, és mennyire rosszul esik, hogy mindenki előtt olyannak tüntet fel, aki nem vagyok, mert én csak egy egyszerű falusi lány vagyok, aki feljött a nagyvárosba szerencsét próbálni, utána pedig azt kezdtem szajkózni, hogy ő nem rossz ember, csak nehezen kezelhető a személyisége, s a többi. Ő végig figyelmesen hallgatott, majd megfogta a kezem és elkezdett vinni magával.
-Még is hová viszel?-
Kérdeztem meg már kicsit zokogva.
-Innen el.-
-De miért?-
Kicsit megijedtem.
-Ne gondolj rossz dolgokra. Szimplán nem akarom, hogy mindenkinél az legyen a téma, hogy az a lány, aki a Park Jiminnel jött egész este bőgött, ivott és ilyesmik.-
Nem szóltam semmit, kicsit el is szégyelltem magam. Ittas állapotomban mindig nyavalyogni szoktam minden apró dolog miatt, s ez most sem volt másképpen.
-Aigooo~ annyira de aaannyira~ fáj a lábaam~! Nem bírok menniii~!-
A földhöz vágtam magam, majd törökülésbe szegeződtem.
-Aish.. Komolyan ezt akarod játszani? Na.. Gyere.-
Letérdelt elém, majd felmásztam a hátára, s úgy vitt el a szállodáig, ahol dolgozom.

Onnan már se kép, se hang. Másnap felkeltem és nagyon fájt a fejem. Körbenéztem, majd magamra, s ijedten vettem észre, hogy nem az a ruha van rajtam, mint éjjel, de én valószínűleg nem tudtam az állapotom miatt átöltözni. Egy rövidnadrág volt rajtam. Emlékszem a fehérneműmre, de nem az volt rajtam, hanem egy másik. Teljesen pánikba estem, majd ahogy kikeltem az ágyból, átestem egy párnán, de semmi baj, minden oké. Megfésülködtem, majd a ruhámmal nem is törődve kifutottam a folyosóra, ahol összebotlottam Markkal.
-Na? Hogy aludtál?-
Kérdezte mosolyogva.
-Köszönöm, jól! És köszönöm, hogy hazahoztál! Jövök neked eggyel!-
Meghajoltam mosolyogva.

-Semmiség! Amúgy át is tudtál öltözni? Vagy talán az a V gyerek öltöztetett át?-
Mark mond mit?
-Mi.. Hogy mi?-
Kicsit hangosabb voltam a kelleténél.
-Hát, az a V fiú. Nem emlékszel?-
-N-nemm~..-
-Áh, akkor ez vicces lesz.. Szerintem üljél le.-
Nevette el magát halkan, én pedig követtem az utasítást.
-Szóval. A szállodáig cipeltelek, miután földhöz vágtad magad és ahogy beértünk az épületbe az a Taehyung nevű srác lépett oda hozzánk. Te csak elvigyorodtál, ahogy megláttad és valami olyasmit mondtál aegyosan, hogy "TaeTaee~ (TájTáj)". Erre elnevette magát és megkérdezte, hogy mi a szitu. Én elmeséltem, te meg elengedted a nyakam és hátra dobtad magad, de szerencsére mivel magasabb vagyok, így nem vágtad a fejed a padlóba. Innen V vett át téged a karjába, aztán felvittünk a szobádba. Aztán azon kezdünk tanakodni, hogy át-e kellene öltöztetni téged, hiszen nem abban a kényelmetlen cuccban kellene aludnod. V azt mondta, hogy szívesen vállalja, hiszen tesók vagytok, sokszor látott meztelenül. Aztán miután elköszöntünk fogott, és bevitt a szobába téged. Innen már őt kérdezd.-
Végig döbbenten hallgattam, amit mesél/mond. A végén csak makogtam össze-vissza.
-T-t-te jóó~.. Te jó isten! Tényleg ez történt! És te hittél annak a perverz, barom, állatnak?!-
Nem is a többin voltam kiakadva, hanem, hogy V öltöztetett át. FEHÉRNEMŰ ügyileg is!
-M-mi?-
Eléggé meglepődött a kérdésemen. Szerintem az járt a fejében, hogy "Miért illeti ilyen megnevezéssel a bátyját?".
-Taehyung egyáltalán nem a testvérem! De még csak a rokonságom közelében sincs! Életemben 2x találkoztam vele!-
-T-tessék? És.. És ő.. Át.. Átöltöztetett téged? Fehér.. Neműben is?-
Teljesen lefehéredett, de én is.
-IGEN!-
Kiáltottam el magam, majd nagy levegőket kezdtem el kapkodni, s felpattantam.
-Bocsi, de asszem én most megkeresem azt a kis... Megölöm.. Esküszöm, hogy megölöm!-
Meg sem vártam, hogy bármit is mondjon, már romboltam is Taehyung szobája felé.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Jungkookkal való beszélgetésem után bementem az épületbe, de sehol nem találtam meg őt, mindenhol kerestem, de tényleg semmi. Végső tehetetlenségemben a bejárati őrtől kérdeztem meg, hogy nem látta e őt esetleg.
-De, de láttam a hölgyet. Egy magas, szőke hajú férfi vezette el őt innen nem is olyan régen.-
-Értem.. Köszönöm!-
Éppen elindultam volna, hiszen tudom, hogy ki az a "Magas, szőke" ember, de visszafordultam.
-És meg tudná mondani, hogy merre mentek, Ahjussi?-
-Arra!-
Elmutatott jobbra, a szálloda felé.
-Köszönöm!További szép estét!-
Autómba pattantam, majd szinte padlógázzal repesztettem el az épületig. Kocsimból kis híján kirepülve berohantam a szállodába, ahol össze is futottam Markkal.
-Hé, Jimin! Miért nem tudsz odafigyelni az asszisztensedre? Bár.. Lehet, hogy így jobb is.-
Vigyorodott el szokásosan undorítóan, majd a lényegre tértem.
-Hol van Chae?-
-Éppen öltöztetni vitte a bátyja.-
-A kije?-
-Hát az a V vagy ki.-
-V?!?!-
Nem kellett többet mondania, leesett a dolog. A lifthez rohantam, de természetesen nem nyílt ki az ajtó, így a lépcsőházat kellett választanom. Szinte 5 perc alatt felértem a földszintről a 20. emeletre, ahol Chae szobája található, majd szobája ajtaját, majdnem betörve csaptam a falnak.
-TAEHYUNG NE MERÉSZELJ HOZZÁ NYÚLNI!-
Kiáltottam rá, mire ő csak a földre ugrott, s elterült ijedtében.
-Hyung! Te.. Hogy-hogy itt vagy?-
-Mi az, hogy-hogy?! És mi az, hogy a testvére vagy, te idióta?!!-
-Hjaa~ Hangoooos~! Nagyon hangooos~! Cssss~!-
Forgolódni kezdett Chae az ágyon, s nagy örömmel vettem észre, hogy még nem került le róla egyetlen egy ruhadarab sem.
-Tae! Húzzál kifelé!-
-Jól van na... Csak szórakozni akartam..-
-Adok én neked mindjárt olyan szórakozást!-
Legyintettem felé kezem, majd miután kiment, becsuktam az ajtót, s Chaehoz sétáltam.
-Figyel Chaeyoung.. Bocsánatot szeretnék tőled ké-- -
Nem tudtam befejezni mondatomat, mert Chae befogta a szám.
-Maradj már csendben, te idióta! Haragszom rád! Ne szóljál hozzám!-
Én csak elmosolyodtam. Nagyon aranyos volt így részegen.
-Jól van.. De át kell, hogy öltözzél.-
-Nyem! Nyem akajook~!-
-De, de akarsz! Pattanjál!-
Felrántottam, majd vállamra dobva őt bevittem a fürdőbe, s a WC-re ültettem. (Természetesen csukva volt a teteje) Kimentem, hogy összeszedjek neki pár göncöt, majd a fehérneműkhöz érve enyhén szólva zavarba jöttem. Csukott szemmel választottam egyet, majd bevittem neki a rövidgatya és a póló társaságában.
-Na, ezeket szépen vedd fel.-
Elkezdte levenni a ruhát, de az megakadt, hiszen cipzáros.
-Nem tudom levennii~! Ne kapcsold le a lámpááát~!-
-Várj.. Segítek..-
Lehúztam a cipzárt, majd kibújtattam kezeit a ruhából.
-Na.. Most már menni fog?-
-Ehe... Forduljál el..-
Követtem az utasítást.
-Vagy.. Elsőnek csatold ki a melltartóm.. Nem érem eel~!-
Nyavalygott teljesen vörös arccal, de az enyém is hasonlóra váltott a kéréstől. Általában ezt nem szokták kérni, jön magától, így meglepett. Főleg, hogy őt nem csak úgy kedvelem, mint egy egy éjszakás kalandot.
-H-hogy mi?-
-Halaadj~! Hideg van..-
Motyogott, én pedig egy nagy nyelés után megtettem a kérését, majd ismét elfordultam. Felvette a fehérnemű alsó részét, arra pedig a nadrágot. Mivel egy tükör volt oldalt és én férfiből vagyok, természetesen szemem a tükörre tévedt, így elég sok mindent láttam, amitől a paradicsom pirossága elbújhatott volna mellettem.

-Csatold be..-
-Cöh.. Milyen parancsolgatós lett valaki..-
Nevettem el magam, majd megtettem kérését, s miután felvette pólóját, állva elaludt, így gyorsan reagálva a dologra, elkaptam őt.
-Mi vagy te? Zsiráf, hogy állva elalszol itt nekem?-
Megráztam fejem mosolyogva, majd felkaptam és lefektettem az ágyába aludni, majd az ajtóhoz érve még visszanéztem rá, s vicces póza miatt, ami nagyon aranyos is volt, szinte akaratom ellenére is elmosolyodtam.. Maradtam volna, de nem tettem meg, így átvonultam szobámba, s végiggondoltam mindent, ami az elmúlt pár hétben történt.

۩33.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

A klinika bezárása után elmentem a szállodába a cuccaimért. Legalább is eredetileg azokért mentem volna. Mivel idő hiányban voltam nem vittem haza a dolgaimat, csak egy csomóba tettem őket, hogy később vissza tudjak jönni. Tudom nem szép dolog ott hagyni, de ha hazacipeltem volna lekéstem volna a találkozót. Hagytam még egy cetlit is Chaeyoungnak, ezzel az üzenettel: "Még sötétedés előtt beugrok értük, kérlek ne dobd ki őket. Köszi, puszi: Dahyun!" Ezzel úgy éreztem, mindent elintéztem. Még a szálloda bejárata előtt nyomkodtam a telefonomat, mikor egy ismerős hang odaszólt nekem.
- Hát, szia! - Integetett egy fiú a másik oldalról.
- Szia... - Köszöntem neki vissza bizonytalanul, mert nem voltam benne biztos, hogy ő az akivel találkozom.
- Megtudtam, hogy jelenleg hol tartózkodsz, így idejöttem érted. - A másik oldalról gyorsan át jött hozzám és elém állt.

- Hogyan? Vagyis... Honnan tudtad meg? - Néztem rá értetlenül és egy kicsit ijedten.
- Az titok... Na, gyere. - Megragadta a karom, majd vigyorogva kezdett el húzni maga után, a megbeszélt cukrászda felé. Útközben én nem igazán szóltam hozzá, mert igazából nem is ismerem. Pár szót beszéltem vele a klinikán és ennyi. Lehet nem kellett volna elfogadnom a találkozót. A Sweet Dreams (cukrászda) előtt megálltunk és felém fordult.
- Hová szeretnél ülni? A benti helyekre vagy ide ki a teraszra? - Mutatott egy kis kiülős részre. Elég sokat gondolkodtam azon, hogy most melyiket válasszam... Ha bent ülünk le, akkor csak azok látnak akik be mennek a cukrászdába. Viszont elég kínosan érezném magam vele, egy helységben. Ha kint ülünk, mindenki lát aki az utcán elmegy vagy éppen autóval közlekedik, stb... Szóval úgy kb. mindenki aki az utcán van. Ha el akarna rabolni, vagy bármi hasonló, amit nem valószínű, hogy akarna, kint könnyen el tudnék futni.
- Jó lesz itt kint. - Döntöttem el. - Gyere az a hely pont jó lesz. - Rámutattam egy két személyes asztalra és elindultam. Leültünk és az étlapot/itallapot kezdtük olvasgatni.
- Te mit kérsz? - Nézett rám kíváncsian. - Meghívlak. - Vigyorodott el.
- Azt hiszem almalevet és valami egyszerűt... Mondjuk édes tteokot. Ugyan, nem szükséges. - Mosolyogtam vissza.
- Akkor ezeket meg is rendelem, egy pillanat és jövök. - Bement az épületbe és az ablakon keresztül láttam ahogyan megrendeli a dolgokat. Rövid időn belül ki is hozták és elkezdtük elfogyasztani őket.

§SUGA SZESZÖGE§

Mikor megláttam őket, egyből le is rohantam az emeletről, egyenesen a szálloda elé. Autóba ülve követtem kettejüket, úgysem volt más dolgom. Egy drága cukrászdába mentek, aminek a parkolójába beálltam az autómmal. Onnan pont láttam ahogy azok ketten eszegetik a dolgaikat. Őszintén szólva, nagyon bökte a csőröm az a fiú. Azt hiszem Dahyun barátja. Mármint nem haver barátra gondolok, hanem pasi barát. Ekkor felcsillant valami a szememben. Az édes bosszú a hajam miatt... Kiszálltam a kocsiból és gyors léptekkel odasiettem hozzájuk.
- Ohh... Szia, Dahyun drágám! Jó, hogy látlak. - Mosolyogtam rá, majd közelebb hajoltam. Az arcán látszódott, hogy eléggé meglepődött tőlem, de nem baj.
- Te meg mi a fenét kere- - Nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen a számat az ő ajkaihoz nyomtam. Még mielőtt ellökhetett volna, el is hajoltam tőle. Tiszta piros volt az arca. Minden a terv szerint haladt, mindaddig amíg a srác meg nem szólalt.
- Ááá... Ő biztosan a barátod. - Széles mosollyal üdvözölt én meg megszólalni nem tudtam. Én az hittem, hogy ő a Dahyun barátja és, hogy most itt nagy balhé lesz. A fenébe!
- M-m-mi? Dehogy nem is isme- - Kezdett dadogni én pedig a kezemet a szájára tettem.
- Igen-igen. A nevem Bangtan Yoongie, örülök a találkozásnak. - Kezet nyújtottam, majd folytattam. - Azt hiszem nekünk most mennünk kell... Gyere Dahyun elviszlek, a kocsim a parkolóban van. - Elkezdtem volna húzni magam után a lányt, de nem jött.
- Én nem megyek veled sehova. - Duzzogott.
- Akkor majd én haza viszlek, nagyon szívesen. - Az a másik srác felpattant a helyéről.
- Jól van... Suga, mehetünk. - Nagy lépésekkel az említett parkoló felé indult.

۩32.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Hulla fáradtan hazaértem, még szinte mondhatni az naposan a vidámparkból Jungkookkal, akivel meglepően nagyon jól éreztem magam. Ez lehet azért van, mert eléggé hasonlítunk egymásra jellemileg. Vagy inkább a stílusunk? Nem is tudom. A szobámba lépve egy vicces látvány fogadott. Dahyun szétterülve aludt az ágyamon. Én csak lefürödtem, majd felvettem a pizsim, s arrább pakolva végtagjait, elhelyezkedtem mellette. Másnap reggel egy hatalmas ordításra riadtam fel, s mintha csak egy pohár vízzel öntöttek volna le, felpattantam, s a csipa kiugrott a szememből. Szerintem még az is vigyázzba vágta magát. Egy kicsit megnyugodtam, mikor megláttam, hogy Dahyun az. Hirtelen tele lett a kicsinek nem mondható szoba, a tegnapi alakokkal. Amíg félrevonult telefonálni a lány, én addig sóhajtottam, és hanyatt vágtam magam az ágyban.
-Fáj a fejeem~..-
Nyöszörögtem, majd arra lettem figyelmes, hogy egyik pillanatról a másikra a földön vagyok. Kilöktek az ágyamból. Na nem, ilyet nem játszunk, főleg nem velem. Szépen, nőiesen felálltam, majd megráztam magam, s egy vigyorral a 7 fiúra ugrottam, mintha ott sem lennének. Ők nyöszörögni kezdtek, én pedig kényelembe helyezve magam, egy öntelt vigyorral megszólaltam.
-Na mi van már? Ennyi izmos pasi nem bír el engem? És még csak kövér sem vagyok.-
Kuncogtam.
-Hogy bánhatsz így azokkal, akik sokkal magasabb rangon állnak nálad?-
Szólalt meg egy mély hang a fülem mellett. Elgondolkodtam. Sajnos rájöttem, hogy igaza van, így gyorsan lepattantam róluk és meghajoltam, ezzel elnézést kérve.
-Sajnálom, teljesen igaza van!-
Na bakker.. Megint megcsináltam. Mindig elrontok valamit azzal, hogy barátkozni próbálok. De hiszen, ha korom bellik.
-Ezt nem hiszem el.. Már megint magázódik.-
Szólalt fel egyszerre Jungkook és Jimin.

-Nem meg mondtam neked, hogy következménye lesz, ha nem tegezel?-
Vigyorodott el Jungkook, mire nekem eszembe jutott az, amit tegnap mondott. Kicsit el is pirultam, majd még egyszer meghajoltam, s összeszedve cuccaim, beviharzottam a fürdőbe, hogy fel tudjak öltözni. Körülbelül egy óra múlva jöttem ki, addigra már mindenki eltűnt, hála az istennek. Magamra fújtam kedvenc parfümöm, majd egy hatalmas levegővétel után a kávézó felé vettem az irányt. Miután beértem, a főnököm állított meg.
-Te, Chaeyoung.-
-Igen?-
-Miért jöttél?-
-Hát.. Itt dolgozom..-
Csak nagyokat pislogtam, nem vágtam a helyzetet.
-Dehogy is! Elő lettél léptetve. Már nem kell itt dolgoznod, csak Park úrfi mellett kell lenned. Bár, vigyázz vele. Elég mérgesnek látszott az előbb.-
Én csak pislogtam, mint egy birka, majd bólintottam egyet.
-Hát.. Izé.. Rendben. Vagy is értem. Köszönöm, hogy szólt!-
Meghajoltam, majd levettem kötényemet, s visszaöltöztem a ruhámba. Kiültem egy kicsit a kávézó erkélyére, majd nem bírtam egy helyben maradni, így a korláthoz léptem, s rátámaszkodtam. Egy kéz érintette meg vállamat.
-Chaeyoung!-
Mérges hangon rántott fel valaki kényelmi helyzetemből, aki nem volt más, mint Park úrfi.
-Öhm.. Mi a prob-- -
Kérdeztem én volna, hogy mi a baj, de közbevágott.
-Mi az, hogy te Jungkookot kísérgeted vásárolgatni meg szórakozni? Te az ÉN asszisztensem vagy, nem az övé! Szóval ne merj még egyszer elmenni vele az engedélyem nélkül! Még egy ilyen és meg foglak büntetni!-
Én csak bámultam rá érthetetlenül, mire ő magához ölelt.
-I-izé.. Uram, én sajnálom.. Én úgy tudtam engedéllyel mentem Kook úrfival..-
Motyogtam, eléggé zavarba ejtő volt a helyzetem.
-Mi az, hogy úgy tudtad? És mi az, hogy "Kook"? Már becézgetitek is egymást?!-
Csak idegesen bámult rám két vállamat fogva, s nagyokat pislogva.
-Izéé~..-
-Aish! Hagyjad már ezt az "izéé~"-zést! Idegesít! És ne magázz.-
Sóhajtott egyet, majd elengedett. Kicsit higgadtabbnak látszik, de még mindig mérges.
-Sajnálom..-
Hajoltam meg, ő pedig csak megsimogatta fejem tetejét.
-Most az egyszer kegyelmezek. De többet ez ne forduljon elő!-
Elmosolyodott, én pedig szintén így téve bólintottam egyet. Ez a beszélgetés nagyon kínos volt, majd miután ő tovább állt, én is így tettem.

 Kimentem az épület elé, ahol járkálni kezdtem. Mikor már elhatároztam magam, hogy kiszellőztetem a fejem, ezért elmegyek sétálni, egy hirtelen fordulatot vettem, ezzel nekimenve egy fiatalembernek, akinek a kávéja egyenesen rám és az említettre ömlött. Mivel eléggé ki volt öltözve, gondoltam ő is valami gazdag ember, így nem reklamálni fogok kezdeni, hanem segíteni.
-Jaj, elnézést! Nem figyeltem, az én hibám!-
Előkaptam egy zsepit, majd a férfi öltönyét kezdtem el törölgetni.
-Semmi probléma! Figyelhettem volna jobban.-
Mosolygott rám kedvesen.
-De most miattam tönkre ment az öltönye.. És még a kávéja is kiborult..-
Fejemhez kaptam.
-Ez megoldható! Hívjon meg egy kávéra.-
Vigyorodott el, majd én csak kettőt pislogva (amíg felfogtam a kérését), bólintottam.
-Rendben! Akkor várjon egy percet! Hozom a tárcám!-
-Áh, nem kell! Akkor meghívom én! Hiszen az ön ruhája is tönkre ment. És akkor egyezzünk meg, hogy legközelebb ön hív meg engem. Jó?-
Mosolygott még mindig.
-Áh, hogy is tehetném én ezt meg.. A maga öltönye jóval többet ér, mint az én pár ezer wonos felsőm..-
Halványan elmosolyodtam.
-Ugyan! Jöjjön!-
Karomon ragadott, majd elvitt oda, ahol régen dolgoztam.
-Ez a kedvenc helyem. Nem nagyvonalú, de remélem nem baj, hogy ide hoztam.-
-Dehogy baj! Én is imádom ezt a helyet! Áh, ahjumma!-
Vigyorodtam el, ahogy megláttam az éppen az ajtón kilépő volt főnökömet, majd gyorsan megöleltük egymást. Ő is megörült nekem.
-Jaj, drága Chaeyoung! Már olyan régen nem láttalak! Mi van veled? Hogy megy a soro-- .. Áh, talán a fiatalember a barátod?-
Vigyorodott el ahjumma hol rám, hol a férfire nézve.
-Dehogy is! Ez.. Ez egy vicces történet.-
-Jó napot ahjumma.-
Mosolyodott el a férfi, majd folytatta beszédét.
-Nem, nem vagyunk együtt. Aztán majd meglátjuk.-
Nevetett fel halkan, majd az ahjumma is, én meg csak néztem hol jobbra, hol balra. Éppen, hogy egymásba botlottunk, a nevét sem tudjuk a másiknak, de azért ez a pasas már tervezget. Biztosan olyan, mint a többi. Sóhajtottam.
-Ahjumma! Két kávét kérek!-
Felelte a férfi, majd az ahjumma már hozta is.
-Egészségetekre.-
Mosolygott, majd lelépett, én pedig beszélgetni kezdtem a férfival. Megtudtam, hogy Marknak hívják őt, és van még hat testvére, de ebből kettő életét vesztette már egy autóbalesetben. Körülbelül három órán át beszélgethettünk már, mikor megszólalt a telefonom.
-Igen? Értettem. Már is ott vagyok... Bocsánat, a főnököm hívott, most el kell mennem.-
-Várj! A számodat megkaphatnám?-
-Persze..-
Lediktáltam a számot, majd elköszöntünk egymástól, s én a hotelbe siettem, ahol Jimin már az épület előtt várt rám türelmetlenül.
-Chae! Hogy nézel ki? Leöntötted magad? És így járkálsz? Na most nem is ez a lényeg. Gyorsan vegyél fel valami elegáns ruhát. Jó lenne, ha fekete lenne.-
-Ez? Nem érdekes. Béna voltam. De nekem nincsenek ruháim..-
-Mi? Nincsenek? De hiszen lány vagy! Na nem baj.. Akkor előtte beugrunk egy boltba. Gyere, haladj.-
Elvitt Gangnam-dongba, majd a legdrágább bolt előtt álltunk meg.
-De.. Nekem nincsen pénzem itt vásárolni uram..-
-Ki mondta, hogy neked kell megvenned? Válassz egyet, aztán vedd fel és mehetünk.-
Bementem, majd a legolcsóbb ruhát megfogtam, s a kezébe nyomtam.
-Ebben úgy néznél ki, mint egy kukás zsák! Hm.. Legyen ez!-
Egy elegáns, fekete, derékban tapadó ruhát nyomott kezembe, ami a legdrágább kategóriák között mozgott. Felvetette velem, majd mire kijöttem, már meg is vette.
-Na, gyönyörű vagy! Tessék, itt egy nyaklánc is.-
Feltette a nyakamba.
-Most már mehetünk.-
A kocsiba ültetett, majd vitt is a találka helyszínére.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Nagyon mérges voltam Chaera, miután megtudtam, hogy Jungkookkal flangált egész nap. Talán azért Kookiera jobban haragudtam. Miután kérdőre vontam, gyorsan le is léptem, mert ha tovább maradtam volna, talán olyat teszek, amit megbánok. Pár óra elteltével felhívtam őt, hogy jöjjön el velem egy rendezvényre, amire hivatalos vagyok, de nem akartam egyedül menni. Amikor megláttam abban a ruhában, amit a kezébe nyomtam, a szívem majd kiugrott. Nagyon dögös volt, az biztos. A helyszínre érve ajtót nyitottam neki, majd bementünk. Természetesen teli volt sznobokkal, s rajta látható volt, hogy kellemetlenül is érzi ez miatt magát. Halványan elmosolyodtam, majd karom nyújtottam felé, hogy kapaszkodjon csak belém. Még a végén elveszik a tömegben, azt mit csinálok? Ezek vadállatok.

-Chae. El ne engedj! Értetted? És húzd ki magad, emelt fővel járj.-

Magyaráztam neki, ő pedig csak követte az utasításokat. Rengetegen összegyűltünk, majd mikor végre a színpadhoz értünk, ahol elő kellett adni a prezentációinkat, Chae meghökkent.

-Mi az? Valami baj van?-

-Hm? Áh, semmi, semmi.-

Mosolyogva rázta meg fejét, ezzel még nagyobb gyanút keltve bennem. Folyamatosan egy férfit bámult, akit természetesen ismertem, így még nagyobb fejfájással járt az, hogy nem akarja elmondani miért teszi ezt. 

-Ne bámuld már!-

-E-elnézést..-

Hajtotta le fejét, de már késő volt. Természetesen drága Markunk elindult felénk undorító kaján vigyorával.

-Sziasztok.-

-Csá..-

-Most mi van Jiminiee~.. Talán bal lábbal keltél feel~?-

Még egy ilyen, és esküszöm pofán fogom vágni.

-Jaj, Mark.. Te, mint mindig annyira, de aannyira~ kiszámítható vagy.-

Mosolyogtam rá, mint ő rám, majd Chae elé állt. 

-Ha tudom, hogy itt leszel, akkor hoztam volna neked virágot..-

Chae fejét állánál fogva húzta fel, aki csak halványan elmosolyodott. Hirtelen reakcióként csak lecsaptam a kezét.

-Hja! Te meg mit fogdosod a nőmet?-

-A "nődet"?-

-Park úrfi.. Hányszor mondjam el, hogy nem vagyok a ba-- -

Mielőtt befejezhette volna, kezemet szájára csaptam, de túl későn, mert Mark hallotta minden egyes szavát.

-Mark, felettébb örültem, de most lépünk. Csá.-

Fogtam Chaet, és magam után húztam az erkélyre. 

-Chae! Miért kell folyton ezt csinálnod? Olyan nehéz lenne a tudattal élni, hogyha a barátnőm lennél?-

Csak pislogott.

-Igen, nehéz lenne..-

Végig szemembe nézett, így fájdalmasan érintett, de még mindig csak mondta.

-Nehéz lenne, hiszen teljesen más a ranglétra közöttünk. És még csak nem is ismerjük egymást. Alkalmunk sem volt arra, hogy netán beszélgetni tudjunk, vagy bármi más, ami azt mutatná, hogy érdeklődünk a másik iránt. Szóval kérem, ne mondogassa másoknak ezt folyton, mert ezzel csak engem bánt. Most pedig, ha megbocsájt, én visszamennék az épületbe, mert fázom.-

Meghajolt, majd bement. Én reagálni sem tudtam. Mérges voltam, feldúlt és szomorú. Ekkor megláttam Kookiet, így csak magammal hívtam beszélni őt. Valakinek panaszkodnom kellett.

۩31.rész۩

§DAHYUN SZEMSZÖGE§

Amikor kinyitottam szemeimet egy teljesen idegen színt láttam, méghozzá világosbarnát. Az én plafonom otthon babarózsaszín színű, ezért kicsit megszeppentem. Egy határozott mozdulattal felültem és körülnéztem. Mellettem egy ismerős lány feküdt, Chaeyoung volt az. Rajta kívül még a földön is kiszúrtam két gyönyörű estélyi ruhát. Ekkor már kezdett derengeni pár dolog. Emlékeztem arra, hogy valaki elvezetett a szobáig meg arra is, hogy befestettem valakinek a haját és, hogy valaki átöltöztetett. Nagyot nyeltem, és csak remélni tudtam, hogy a mellettem szunyókáló volt az és nem azok a fiúk akik az emlékeimben voltak. Szinte bele se mertem gondolni abba, hogy mégsem ő volt. Hirtelen a fejembe nyílalt a fájdalom és mozdulni nem tudtam.
- Áhh... Ilyen ez a másnaposság... - Suttogtam és a fejemhez kaptam kezeimet. Itt még nem is lett volna probléma, de a kezem teljesen kék volt. Elkezdtem dörzsölgetni, hátha le tudom szedni, de nem sikerült. Elindultam volna a fürdőszobába lemosni a kezemről a kék szutykot, amikor az ajtóban megtorpantam. Az ajtónál volt egy óra, ami kilenc órát mutatott. Majdnem össze estem, úgy meglepődtem, de csak egy hangos kiáltás jött ki a számon.
- Bassza meg! - Torkom szakadtából üvöltöttem, eszembe sem jutott, hogy valaki felébred rá. Már rég a munkában kellett volna lennem. Mire befejeztem az ordibálást, már szinte az összes ismerős arc a szobában volt. Az összesnek, egytől-egyig a szemük alatt karika virított és látszott rajtuk a kialvatlanság.
- Mit ordibálsz hajnalok hajnalán? - Kérdezte a középen álló fiú, fennhangon. Azt hiszem ő a szálloda tulajdonosának a fia.
- Milyen hajnalról beszélsz?! Már kilenc óra elmúlt és nekem meg már rég munkába kéne lennem. Mit kezdek magammal ha kirúgnak? - Szomorodtam el.
- Munka? Rég hallottam már ezt a szót. - Nevette el magát a srác.
- Miért nem hívod fel a főnöködet és kérsz elnézést? - Javasolta Suga.
- Jó ötlet! - Csillant fel a szememben a remény, és egyből a mobilomat kezdtem keresgélni. A párna alatt találtam rá, az  újonnan vett üvegfólia meg volt rajta karcolva. Felnyitottam rajta a biztonsági zárat, és döbbenten pillantottam meg a hét nem fogadott hívást a főnökömtől. Egyből vissza is hívtam, hogy elnézést kérjek.
- Maga meg mit képzel, hogy nem megy be a klinikára?! Engem hívogatnak azzal, hogy nincs ott senki és beteg az állatuk... - Egy barátságtalan, ideges hang szólt bele a készülékbe.
- E-elnézést, közbejött egy nagyon fontos dolog. Most fogok indulni a munkába. - Próbáltam kifogást találni.
- Akkor haladjon! Már most azonnal kirúgnám magát az állásából, csak a mai világba nem könnyű profi állatorvost találni... Egy lövése van még, ha azt is elbaltázza, ki van rúgva! - Kiabált bele a telefonba, én pedig próbáltam messzebb tolni a fülemtől a telefont.
- Értettem. Már indulok is! - Kinyomtam a telefont és a fürdőbe kezdtem rohanni a ruháimmal együtt. Gyorsan fel is kaptam magamra és lerendeztem az arcomat, illetve a gubancokat kifésültem a hajamból. A fürdőszobából kilépve még mindig a többieket pillantottam meg akik csak értetlenül néztek engem.
- Elnézést kérek a kellemetlenségért! Ha nem baj, akkor délután visszajönnék a dolgaimért, mert most sietnem kell a munkára. Viszlát! - Meghajoltam, majd sprintelve kifutottam az épületből.

Taxival jutottam egy a klinikáig, ami előtt nagy meglepetésemre egy puccos autó parkolt. Egy molett nő állt hófehér kiskutyájával a klinika bejáratánál. Odamentem hozzájuk és próbáltam elkerülni a kínos helyzetet.
- Elnézést a késésért! Máris kinyitom az ajtókat, és megvizsgálom a kutyust. - Tisztelettudóan meghajoltam a hölgy előtt.
- Mi az, hogy csak most ért ide?! Már 1 órája itt várakozok szegény kiskutyámmal! A táblára nem ez volt kiírva, legközelebb nem jövök ide  az biztos! - Dühösen kiabálni kezdett velem.
- Még egyszer elnézést kérek... Hozza be a kutyust a rendelőbe. - Kinyitottam előtte az ajtót. Ő még motyogott valamit, de nem igazán értettem. A rendelőbe érve elkezdtem megvizsgálni a kutyát. - Mik a kutya panaszai? - Kérdeztem, mert nem találtam az állaton semmi különöset.
- Állandóan ki akar menni a házból és nem tud nyugton maradni. - Felelte a nő, mire én halkan el is nevettem magam.
- A kutya teljesen egészséges, de nem lesz sokáig az, ha nem engedi ki a természetbe. Neki is ugyan úgy szüksége van friss levegőre, napsütésre mint az embereknek. És az sem hátrány, hogyha megismerné a kinti világot, mert ránézésre nem múlt el még egy éves sem. Nyugton maradni valószínűleg azért nem tud, mert ilyen fiatalon még játékosak a kutyák. - Próbáltam érthetően elmagyarázni neki a dolgokat, mert ránézésre nem hiszem, hogy bármennyire is értene a kutyákhoz.
- Mégis mit képzel?! Pontosan tudom, hogy mi kell az én kis drágámnak! Elmegyek egy másik orvoshoz, mert biztosan van valami baja. - Rám csapta az ajtót és elviharzott a kutyájával együtt. Nem is értem, hogy az ilyen emberek miért vesznek maguknak állatot. A kocsi hangját már messziről hallottam, ami azt jelentette, hogy elmennek. Kimentem az előtérbe és kitettem a "Nyitva" táblát, a villanyokat is felkapcsoltam, illetve a függönyöket elhúztam. Nekem is fel kellett vennem a köpenyem és a munka cipőmet. Ebédidőre ételt sajnos nem hoztam magammal, de nem is igazán voltam éhes, mert a fejfájásom elnyomta a hasamban érzett fájdalmat. Igazából azon az idegesítő hölgyön kívül csak egy ember jött be, szóval nem voltak sokan. Ő zárás előtt tíz perccel toppant be mosómedvéjével. Ritka látni erre fele hasonló állatokat. Nagy örömmel fogadtam őket, összebarátkoztam az állatkával és a gazdijával is egyaránt. A mosómedve szerencsére teljesen egészséges volt, csak a mancsában volt egy pici szálka. Az állat tulajdonosával megbeszéltem egy találkozót még aznapra. Egy cukrászdába hívott el, amiért "megmentettem az állatkája életét".

§SUGA SZEMSZÖGE§

Megoldottuk a lány elhelyezését, szerencsére nem velem aludt, hanem azzal a másik lánnyal. Nem tudom, hogy reggel szerencsétlen mit érezhetett, de elkezdett ordibálni és az idegesítő hangjával felkeltett mindenkit. Ebben a legfelháborítóbb az, hogy a munkahelye miatt kiabált. Én már rég nem dolgoztam sehol, sőt... Soha sem dolgoztam, mindig volt pénzem ezért nem volt rá szükségem. El sem tudom képzelni, hogy valaki abból él, hogy dolgozik, pedig szinte mindenkivel így van. Nekem jól megy, a mai napom is egész jól fog alakulni, ha minden úgy megy ahogy terveztem. Ha minden igaz ma költözök be a szállodába. A régi lakásom jó lesz vészhelyzet esetén. Miután Dahyun lerendezte a telefonálást, és egyéb dolgait, visszamentem a szobámba és felöltöztem. Mielőtt még hazamentem volna, gondoltam kiszedem a hajamból a festéket. A mosdókagylóban el is kezdtem mosni, de semmi nem jött ki belőle. Még csak a víz sem lett kék, vagy bármi hasonló. Előkerestem a kidobott festékes dobozt és végigolvastam amit írnak róla. Az az idióta nem is kimosható festéket vett....
- Tönkretette a hajam... Ezért még kapni fog... - Ütöttem egy jó erőset a falba. Nagy nehezen túlléptem a ügyön és a kék fejemmel sétáltam el a lakásomig a cuccaimért. Hamar összepakoltam, nem kellett onnan túl sok minden. Visszafelé természetesen nem gyalog mentem, hiszem cipelnem kellett volna egy bőröndöt. Taxival tettem meg a visszautat. Az utazótáskámat felkaptam és felcipeltem a lépcsőn. Az előtérben már várt rám egy dolgozó, hogy elintézzük a beköltözésemet. Pár papírt kellett kitöltenem, illetve volt egy két szóváltás közöttünk, hogy mit szabad, s mit nem. Egy cseléd hozta fel a cuccaimat a szobába utánam. Egyből ki is pakoltam és elrendeztem mindent a szobába, az én stílusomra. A kilátást néztem az ablakban állva, mikor szemet szúrt, hogy a színes hajú lány meg egy fiú együtt sétálnak és nevetgélnek. Ennek a csajnak van valakije?!

۩30.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Mikor visszatértünk a többiekhez, mindenki bemutatkozott, én meg szememmel kerestem Dahyunt, de sehol nem láttam. Innentől jött az a bizonyos rész, amit nem nagyon akartam megtörtént ként látni. Ittunk. És ittunk és ittunk éés~ ittunk. Hajnali háromkor már mindenki csatak részeg volt beleértve Dahyunt is, aki ekkor már egy órája a véremet szívta, meg az utolsó kortyokat a koktéljából. Mély levegőt vettem, majd megpróbáltam felállni, ami pont nem jött össze. Mihelyst fel akartam kelni, ráléptem a ruha aljára és előre estem, egyenesen rá Jungkookra. Azt hiszem ő volt az, eléggé homályosan láttam és kettőt. Szóval, az illető akire ráestem, csak magához ölelt én meg bőgni kezdtem. Ne kérdezzétek, én sem értem miért. De bőgni kezdtem. Erre Namjoon jött oda, majd megpróbált felkaparni a földről, de mikor felemelt, seggre esett, én meg az ölébe még mindig bömbölve. Már csak mi voltunk ott kilencen, de igazából mindenkiből kettőt láttam, szóval bizonytalan vagyok a számokban. Olyan hajnali négy óra körül gondolkodni kezdtünk, hogy Dahyun vajon merre is lakik, de ő sem tudta, nem hogy mi. 

-Suga, te ma viszont itt alszol nem?-

-Öhh.. De. És?-

-Akkor el van intézve. A csaj veled alszik.-

-Mi? Nem. Ott van a te cseléded, neki a haverja. Majd vele alszik és el van tusolva az ügy.-

A cseléd szóra felkaptam fejem, s letöröltem könnyeimet, majd a kék hajú fiú után kiabáltam.

-MI AZ, HOGY CSELÉD?! Én nem vagyok senkinek a cselédje! Szóval ne hívj így!-

Karba tettem kezem, mire a fiú megállt és visszasétált, utána leguggolt elém.

-Tudod te, hogy ki vagyok? Mi jogon beszélsz te velem ilyen hangnemben?-

Nézett rám lenézően egy nagyon fájdalmasan szúrós tekintettel, mire én meghökkentem és köpni-nyelni nem bírtam.

-B-bocsánat.. Sajnálom uram..!-

Hajoltam le ezzel megfejelve a földet, de próbáltam nem felszisszenteni. Ekkor valaki mellém lépkedett és kezét a hátamra tette.

-Tényleg nem vagy a cselédem. A barátnőm vagy. Szóval Suga, ne merd ijesztgetni Chaeyoungot. Oké?-

A barátnője? Ez hülye?

-De hát én nem is vagyok az ön bará....-

Befogta a számat, mire én csak összeráncoltam szemöldökömet és lecsaptam kezét. 

-Elnézést, amiért kellemetlenséget okoztam.-

Meghajoltam, majd elindultam fél cipővel lábamon az öltöző felé, hogy felvegyem munkaruhám és kitakarítsak az épületben. Még hallottam, ahogy mögöttem veszekednek, majd mikor éppen ajtót nyitottam volna, Jungkook lépett elém.

-Most mit akarsz csinálni?-

-Végezni a munkám.-

-Milyen munkád? A munkád az, hogy velünk szórakozz.-

-Engem nem ezért fizetnek. A mai, vagy is tegnapinak sem szabadott volna így lennie. Ha ezt Park úr megtudja, ki leszek rúgva. Szóval kérem, engedjen végezni a munkámat.-

-Mi? Már engem is magázol?-

Pislogott rám nagyokat, mire én csak lehajtott fejjel bementem az öltözőbe. Felvettem a munka ruhámat, majd egy szemetes zsákot magam után húzva kezdtem el összeszedni a szemetet ignorálva környezetem. Jungkook is felvett egy takarító ruhát, majd odajött segíteni hozzám.

-Maga meg mit csinál?-

Néztem rá érthetetlenül. 

-Mi az, hogy maga? Hívj már a nevemen. Tényleg irritáló, ha magáznak..-

Sóhajtott.

-Még mindig nem kaptam választ..-

Motyogtam.

-Segítek neked. Utána te segítesz nekem.-

Felelte határozottan, mire sóhajtottam.

-És miben kell segítenem?-

-El kell veled jönnöm vásárolni. Mindenki elfoglalt a mai napra és nincs kivel shoppingolnom..-

-Sajnálom, de én Park úrfi mellé lettem kiírva.-

-Attól még kölcsön kérhetlek tőle.-

Na fasza.. Konkrét tárgy lettem. Bár nem is vártam sokat a elkényeztetett úrfiktól. Miután mindent makulátlanra takarítottunk, elindultam az öltöző felé, hogy visszaöltözhessek. Már éppen melltartóban voltam, mikor hallottam, hogy kinyílt az öltöző ajtaja. Mivel ez egy női öltöző, gondoltam biztos az egyik kollégám. 

-Áh, Minah kedves, segítenél nekem? Nem bírom felhúzni a cipzáromat..-

Háttal álltam, így nem láttam ki van mögöttem, de miután felhúzta a cipzárom, megfordultam, hogy megköszönjem, de e helyett csak egy sikítás jött ki a számon.

-ÚR ISTEN! TE MEG MI A JÓ ISTENT KERESEL A NŐI ÖLTÖZŐBEN?!-

Kiáltottam rá Jungkookra, már nem is magázva az ijedtségtől. 

-Szóval ez kell ahhoz, hogy ne magázz.. Világos..-

Bólogatott vigyorogva, miközben melleimet stírölte.

-Most szépen és higgadtan megkérlek.. MENJÉL KIFELÉ!-

Magamra kaptam felsőmet, majd indultam volna ki, de visszarántott.

-De hát megígérted, hogy vásárolsz velem.-

Nézett boci szemekkel.

-Én nem ígértem meg neked semmit.-

-De már elkértelek, szóval jössz.-

Karomon ragadott, majd rám tett egy kabátot és elindult kifelé a kocsijához, s beültetett maga mellé az anyósülésre. Most meg fogok halni? Vagy mi lesz?

§JUNGKOOK SZEMSZÖGE§

Olyan rossz látni, hogy ilyen rosszul bánnak vele. Hiszen még olyan fiatal. És már cselédként kezelik? És Jimin hyungnak mi volt ez a megszólalása? A barátnője? Na nem. Őt én néztem ki magamnak. Kitaláltam egy ürügyet, hogy a mai nap csak is velem törődjön. Azt mondtam neki, hogy menjünk el vásárolni. Így is lett. Megérkezve a plázához, kiszálltunk az autómból, majd elindultam, de nem jött.

-Most mi van? Gyere, mert itt foglak hagyni.-

-De.. Miért nekem kellett jönnöm? Magának nincsen cselédje?-

Már megint magáz. 

-Ne.. Magázz.. Rosszabb vagyok, mint Jimin, szóval ne akard, hogy megbüntesselek.-

Nem szólt semmit, csak felzárkózott mellém. A vásárlás után elmentünk még sétálni a parkba, majd elvittem egy vidámparkba.

Nagyon jól éreztük magunkat végig. Ilyen vidám és élettel teli lánnyal már nagyon régen nem találkoztam. Egy kicsit tartok Jimin hyungtól, ha megtudja, hogy elvittem az asszisztensét. Igen, most lebuktam. Nem kértem el senkitől. Persze a papánk tud róla, de ő mivel konkrétan szarik ránk nem hiszem, hogy izgatná, hogy a hyung nője.