۩8.rész۩

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

Arra lettem figyelmes, hogy Tzuyu húgom kiabál az udvaron, majd kirohantam hozzá és megláttam, hogy kint az egész family.
-Itt meg mi-- -
Felnéztem az égre, s megláttam a hatalmas sötétséget magunk felett. A pajzsunkat valami nagy erő akarta áttörni, majd annyit vettem észre, hogy Aoi és Dahyun cicája befutnak az erdőbe.
-Cicaa~! Aoii~! Gyertek vissza!-
Kiáltottam az állatkák után, de ők határozottan futottak előre egymás mellett. A szobámban bemagoltam az alakváltás varázsigét, így gyorsan egy hollóvá változtam, s utánuk szálltam észrevétlenül. Lehet, hogy nem kellett volna. Egy fa ágán leszállva elbújva a lombok közé láttam, ahogy a "pandám" Jiminné, a cica meg egy ismeretlen fickóvá változik.
-Hoseok! Üdv itt! De mi ez az izé az égen?-
Kérdezte Jimin a férfit, akit minden bizonnyal Hoseoknak hívják. Láttam őt a képen. Durva tagnak tűnt.
-Csá.. Valószínűleg a titánok keze van benne..-
Sóhajtott fel. Kik azok a titánok?
-A.. Titánok..?-
Hallani lehetett Jiminen, hogy teljesen megdöbben.
-Basszus...-
Súgtam halkan, majd csak el akartam röppenni, de ekkor visszaváltoztam és egy kisebb kiáltással leestem a fáról.
-Chaeyoung!-
Kiáltott rám Jimin riadtan.
-Te mit keresel itt?!-
-Én? Inkább te! Meg te! Ez a mi területünk! Így is csak a baj van veletek! Mit akartok itt?!-
Kiáltottam rájuk mérgesen, kezeimet összeszorítva, majd Jimin megindult felém, én pedig előkaptam pálcámat.

-Ne.. Merj.. Közelebb jönni!-
-Most miért vagy ilyen? Hát nem én vagyok a te cuki kis pandád?-
Biggyesztette le alsó ajkait, ami igazán aranyosan nézett ki, így kicsit el is pirultam.
-Hé! Ne legyetek már ilyen gyerekesek.. Te meg végképp ne..-
Nézett szúrós szemekkel Hoseok Jiminre. Testvérek lehetnek, de akkor miért ilyenek egymással? Szinte pattognak a szikrák, ha egymásra néznek a dühtől.
-Nem tudtok már elmenni.. A területünket lezárták.. Gyertek velem! De változzatok vissza!-
Nem tudok mit tenni, el kell bújtatnom őket.
-Mért ne tudnánk kimenni? Nem vagytok ti olyan erősek..-
Nevette el magát gúnyosan Hoseok, majd elindult a pajzs felé.
-A helyedben én nem tenném.. De ha meg akarsz halni. Bár akkor tedd meg! Egy gonddal kevesebb..-
Vigyorodtam el, majd visszaindultam a többiekhez, mikor hirtelen egy hatalmas ütés érte a pajzsot, s bent egy kisebb földrengés keletkezett, majd Jimin elkapott és magához ölelt.
-Hé! Ne érj hozzám!-
Szisszentem fel, mert érintése égetett.
-Most mi van? Inkább meg kéne köszönnöd!-
Nyújtotta ki nyelvét gyerekesen.
-Oh.. Kösz az égési sérülést..-
Mondtam gúnyosan, majd rohanni kezdtem visszafelé, mikor hirtelen elém ugrott Jimin panda formában.
-Hja! Komolyan! Annyi baj van veled!-
Durcásan dobbantottam egyet, majd odamentem a szüleimhez.
-Gyerekek! Mennyetek be a házba! Ezt majd mi elintézzük.-
Jelentette ki apánk, majd mindenki bement a házba a vadászokkal együtt. Szobámba vettem az irányt, s felkaptam Aoit, vagy is Jimint, s bezártam az ajtómat magam után.
-Ti meg még is mit képzeltek magatokról? Csak úgy bepofátlankodtok a területünkre minden szó nélkül?! És még bajt is hoztok a fejünkre!-
Le hang tompítottam szobámat, s látszat bűbájt tettem az ablakra, hogy csak engem lássanak mozgó képben nézelődni az ablakon. Jól is tettem, mert ordibálni kezdtem vele, majd ő visszaváltozott és leült ágyamra.
-Még is miért kell ilyen hangosnak lenni? Bántja a fülecském..-
Sóhajtott, majd komoly tekintetet vetett rám.

§JIMIN SZEMSZÖGE§

Nagyon mérgesnek látszott, s nyugodtságom sem nyugtatta meg őt látszólag. Legszívesebben most leteperném őt.. De nem tehetem. Felsóhajtottam.
-Figyelj.. Csak vegyél mély levegőt és higgadj le.-
-Még is hogyan? Életveszélyben vagyok, mert itt vagyok! Éjszaka simán megölhetsz! És Hoesok? Ő mióta van itt? Ha egy ujjal is hozzá ér a nővéremhez, ti halottak vagytok! Az egész klán! Ebben biztos lehetsz!-
Hajszálai repkedni kezdtek. Meghallva utolsó szavait felpattantam és a falhoz szorítottam.

-Ne merd a családomat a mocskos szádra venni!-
Kiáltottam rá egy kicsit hangosabban a kelleténél, mire ő csettintett egyet és eltűnt.
-Ch.. Hülye banya..-
Felrúgtam egy széket, majd az ágyára vetettem magam és szétterültem rajta, ekkor megláttam egy festett képet. Az én panda formám és ő volt rajta. Elmosolyodtam, majd fejem mögé tettem kezeim, s a plafont kezdtem el bámulni, min az űr volt látható.

§CHAEYOUNG SZEMSZÖGE§

A falhoz nyomott, s érintése égetni kezdett, így kénytelen voltam elhoppolni onnan. Még a végén lehet, hogy meg is ölt volna. A könyvtárunkba teleportáltam, ahol megláttam Hoseokot, de a vadász alakjában, miközben éppen olvasgatja könyveinket.
-Te meg mit csinálsz?! Még a végén valaki meglát! Változz vissza!-
Szóltam rá aggódva.
-Hozzád ért?-
Kérdezte unottan a sebeimet bámulva, majd újra a könyvre nézett. Magam mögé tettem kezem és nem szóltam semmit.